12.fejezet

- Figyelj...- fordult meg. - Már bele fáradtam, hogy mindenkit eltaszítok magamtól és a napfény indok nélkül kikerül, ezért az árnyékban kell sétálnom céltalanul. A sötétség elveszi tőlem a felhőtlen érzelmeket, amit csak az igazán boldog emberek érezhetnek. - Céltalanul?- kérdeztem vissza s a hátát bámultam. - lassan megfordult.

- De nem baj, hogy egyedül sétálok. - bólintott. Kék szemei engem fürkésztek. - Minden egyes lélegzetemet egy könnycsepp szakítja meg.

- Minden apró rosszban van valami jó.

- Tévedsz. – rázta a fejét.

- Nem minden történik okkal, de ha megtörténik, annak oka is van. Tudom, hogy ott bujkál benned a kalandvágy szünet nélkül. –mosolyogtam rá.

- Igen az valahol tényleg bujkál, de az ész többé- kevésbé. - nevetett nagy mosollyal - Tudod mi az egyik legrosszabb tulajdonságom?

- Mi? Hogy lehúzod a hulláról a cipőt?- kérdeztem.

- Nem az egy abszurd lépés volt, de..- nevetett. – az, hogy a rossz emlékeken mindig sokat rágódok.

- Ez nem rossz tulajdonság. - összehúztam a szemeimet, szemöldökömet majd csücsöritettem. - Ez emberiség.

- Nevezd, aminek akarod. –nézett félre. - Tudod már rég nevettem ennyit.

- Van egy kis problémánk!- szólt Oven a fülesből. – kerek szemmel néztem magam elé.

- Mi a baj?- válasz nem jött. –Baj van. - suttogtam. - Basszus!- ránéztem Alyxra majd elfutottam.

Megjegyeztem az ide vezető utat. Kocogva figyelmesen haladtam, mikor a sarkon befordultam gyorsítottam a tempómon. Az orromat vérszag csapta meg. Egy élőhalott épp ebédel. Sietnem kellet, hisz nem tudom, hogy mi történt, de az agyam mindenféle forgató könyvet játszott le. Tovább futottam eközben a léptei hangosodtak. Meghallottam több puffanást is egyszerre, ijedten hátra néztem.

- Fedezlek csajszi. – szólt utánam Alyx. Az ütőjéről vér csordogált.

Hihetetlen ez a lány. Tovább futottam. Valami azt suttogta, hogy a boltban lesznek. Összezavarodottan ide-oda kapkodtam a fejemet. Besiettem a boltba miközben egyre hátrébb hallattam a fényekhez. A többiek valami köré gyűltek.

- Itt vagyok!- ordibáltam kissé hangosan. Scott felnézett rémülten. A fogadott arca miatt én is megrémültem. Megláttam, hogy kit takartak el.

Josht.

- Vérzik. – mondta Oven . A fiú a földön feküdt fájdalmas merev arccal. Oven a karján egy kendőt szorongatott, hogy elálljon a vérzés. A szívem összeszorult a látványtól. Levágottam mellé. Az egész alkarján véres maszatok kenődtek el.

- Tarts ki pajtás!- Scott meredve bámulta.

- Mély a seb- nézett rám a fekete szemű. –De el fog állni.

Nem értettem, hogy még is, hogy vérzik. Már akkor is vérzett mikor itt hagytam? Én hülye!

- Hogy - dadogtam-, hogy történt?

- Megvágtam magam véletlenül mikor rám ugrott a zombi. De jól vagyok.

- Nem vagy jól ezt te is tudod. –hidegvérűen közölte Oven.

- Hol van már Jeremy?- mocorgott a szőke.

- Reméljük nem támadta meg egy zombi csorda.

- Biztos nem hagy itt minket. - mondta magának Scott.

- Mért vagy benne olyan biztos?- kérdeztem miközben elvettem a mellettem ülőtől a lámpát, hogy jobban oda szoríthassa a kendőt a sebhez.

- Tudom. - nézett a szemembe. Oldalról láttam, hogy Oven mosolyog.

- Milyen könnyen megsérülhet az ember, igaz Lola? - nézett rám Josh. Nem értettem a hangnemét, mert túlságosan nyugodt. Valamiért nem érzem úgy, hogy bocsánatot kéne, kérjek. Semmit nem csináltam. Vagy épp ez az? Elvágta a karját miközben előhúzta a kését. Nem én csináltam igaz nem vettem észre, hogy vérzik, mert el voltam foglalva a kíváncsiságommal, de sötétbe észre se tudtam volna venni. Ráadásul utánam sem szólt. Nem fog meghalni. Ebbe senki se halhat bele. Nem olyan a seb. Tudom. Dr. James majd ellássa, mikor haza érünk. Nem lesz semmi baja se. Nincs szükségünk épp ilyenkor aggodalomra. Hisz minden rendbe. Ezért csak ezt mondtam:

- Sérülékenyek vagyunk.

- Főleg egyesek. - a hátam mögül megszólalt egy kuncogó hang. Hátra néztem, nem nagy meglepetésemre Alyx állt ott miközben az ütőjéről leszedegette a hajszálakat. Hogy került rá hajszál? Egy nyaklánc lógott a nyakából. Csiszolt átlátszó kicsi lila golyókból állt. Gondolom újra kutatott befelé jövet, de az is ki telik tőle, hogy egy hulláról szakította le.

Scott megdöbbent. - Látom el kéne némi segítség.

- Tudnál segíteni Alyx?

- Mondtam, én csak ugrok, futok, ütök-rázta a kezében az ütőjét-, azaz összegében fedezek.

- Alyx- néztem rá ártatlan szemekkel. - Kifutunk az idővel.

Lekapta a táskáját majd eltakarta a benne lévő holmiit a testével, néhány értelmetlen dolgot kezdett kipakolni, egy üveggolyót, szalagot és egy matricás kupont. Végül egy pólyát húzott elő. Felcsillant a szemem.

- Tessék. – egy kis sértődés hallatszott a hangjában. Leült a földre és a lábait felhúzta az álláig közben átkarolta. – Használjátok egészséggel!- nevetett.

- Csak pólyát tal..! – egy nagy rezzenés hallatszott a távoli hang után.

- Jerry besétált az egérfogóba- nevetett Oven miközben bekötötte a földön fekvő karját.

- Jól vagyok! Csak a vállfák! Átéreztem a „balesetét". Alyx megint hidegen kuncogott.

- Csak pólyát találtam. - nyújtotta oda.

Oven a két pólyát körbe tekerte Josh kezén.

- Egy darabig jó lesz, de át fog vérezni. Nem áll el a vérzés.

- Be kell varrni?- Scott felnézett aggódva.

- Szerintem nem. - nyugtatta le Alyx.

- Te ki vagy!?- ordibált Jeremy miközben rávilágított a lila imádóra.

- A szemem!

- Olyan kicsi vagy, hogy észre se vettelek!

- Köszönöm Jerry!- mondta Alyx faarccal. - Mivel kuporogva ülök a sötétségben te észlény! – emelte fel a hangját. Scott és Josh meglepetésemre felnevettek.

A balkezes morgott néhányat és oldalra nézett. – Bocs.

A fekete szemű lassan felsegítette a sérültet. – Mennünk kell.

- Kösz Oven. – hálálkodott.

Természetesen meg sem hallotta helyette inkább kifelé tartott.

Josh megmozdította a karját közben feljajdult. - Nem tudom mozdítani.

- Scott majd fedezz. - szólt Oven hátra.

Felvettem az ő tempóját és hozzá igyekeztem. Kikerültem a földön heverő akadályokat majd mellé kerültem.

- Jól vagy?- kérdezte.

- Persze. - tudtam, hogy hiába kérdezem meg, hogy jól van e hisz a válasza mindig ugyan az, de nem bírtam ki. Biztosra akartam menni.

- Na, és te jól vagy?

- Igen.

Mielőtt kiléptünk volna a boltból hátoldalt kornyikálni kezdett Scott és Jeremy.

Hátra fordultam, ahogy a fekete szemű is. - Halkabban!- mélyült el a hangja.

- Akkor nem is beszélünk arról, hogy hamisak voltak?- kérdezte unalmas szemekkel Alyx.

Valami nem volt nekem rendben. Josh elvágta a karját miközben harcoltunk a saját támadónkkal. Nem szólt, hogy elvágta a kezét. Egy ilyen mély sebet észre kellet volna vennie abban a pillanatban. Oven hagyta, hogy Jeremy egyedül keressen kötszert a plázában, ami dugig van élőhalottakkal. És most csak annyit mond, hogy „halkabban" ? Ráadásul az is felkeltette a figyelmemet, hogy a fülesem valószínűleg elromlott mivel egyszer sem kaptam választ a kérdésemre.

- Ki kér piát?

Mind az öten megfordultunk.

Alyx lemaradt így még most jött ki a boltból. Kezében egy Whiskys üveg.

- Csak vicceltem senkinek se adok!- bele kortyolt az üvegbe. Minden egyes kortyolását tisztán lehetett hallani.

Nem valami okos alkoholt fogyasztani. Remélem, minél hamarabb elrakja az üveget.

Oven rám nézett.

- Menjünk!- megnyomta a fülesét. - Indulunk lefelé összegyűjtöttük, amit kellett. Lent találkozunk.

- Amúgy meg ...- végig húzta a mozgólépcső szalagján a kezét. - Dicaprio mondta, hogy az alkohol csodákra képes és, hogy minden jó dologra inni kell!

- Tényleg?- kérdeztem.

- Dicaprio sohasem mondott ilyent. - mondta a balkezes–És még ehhez hasonlót se!

Alyx gondolkozott. - Hát valaki biztos mondta hisz akkor, hogy lenne ilyen ismerős?- emelte fel a szemöldökét. - Ha Rose felengedte volna arra az átkozott ajtóra!- nézett fel az emeletekre Alyx.

- Talán nem lenne olyan tragikus a történet. - nézett körbe Oven miközben haladtunk le. –És ez visz minden szívet a halott srác után.

- Ti most miről beszéltek?- kérdezte Scott.

- A Transformersről.- mondta Josh.

Vissza fogottan próbáltam nevetni, hogy ne keltsek zajt. Josh zavartan össze visszanézett.

- Szent lila!- mondta Al.

A mozgó lépcső utolsó fokán megfagytam. Egy ismerős alakot láttam meg a földön fekve. Halott, körülötte vértócsa. Szeme felakadt, arca eltorzult. Rémisztő halálban részesülhetett. Összeszorítottam a fogaimat s jobbra-balra mozdítottam az állkapcsomat.

- Tűnjünk el innen C csapat-kiabált az öreg fazon miközben valahonnan felbukkant.

Gondolkozás nélkül utána indultunk. Még Alyx is. Ezek szerint velünk jön. Igazán örültem neki. Van benne valami megragadó, amire kíváncsi vagyok, de kockázatos is egyben. Nem is ismerem. Senki se ismeri. Majd kitalálok valamit. Valamiért úgy éreztem mintha sietnem kéne ezzel a döntésről. Megbízható? Ki kéne derítenem.

Kifelé menet egy zombi elkapta az egyik B tagot. Bepánikozva felsikított az egyik fiú. Bele kapaszkodott a zombi meghúzta a ravaszt, de a cső felfelé mutatott így eltalálta a fenti üveg korlátott. Több ezernyi üvegszilánk hullott le gyors mozdulattal a karomat a fejem fölé emeltem. Valaki lelőtte a zombit, de három felénk indult őket követően újabb öt zombi.

- Basszus!- kiabált valaki. Alyx neki rohant egynek majd addig ütötte a földön, amíg a fejéből semmi se maradt. Kihúztam a késemet, a felém közeledő zombi ütése, azaz inkább nyúlását kihajoltam és a két késemmel megvágtam a hasát majd a szemét végül a végpontba szúrtam. Kissé nehezemre esett kihúzni a kést.

- Hé, valami van az arcodon! Várj, had szedjem le!- kiabálta Scott a közelítő zombinak. A lila imádó újra kettő zombit leszedett. Mindenki tüzet nyitott. Feszült arccal vették célba a járkáló holtakat. Oda szaladtam egy zombihoz, de elém került Alyx ütője. Az arcomhoz emelte.

-Ő –nézett a szörnyetegre- az enyém!- neki sprintelt, szökkent eközben felemelte az ütőjét s a zombia földre került. Ezt is addig ütötte, míg a feje semmivé lett. Mindenhol kibujt egy-egy zombi, rengetegen vannak! Nem kéne itt leragadnunk. Tovább kéne mennünk! Üvöltözni kezdett egy B csapat embere. Oda fordultam, hogy még jobban lássam mivel idő közben kikerült a látókörömből. A zombi bele harapott a nyakába. A vére gyors irammal lefolyt a vékony nyakán. A sikolya a szívemig hatolt. A csapat vezetője hezitálás nélkül fejbe lőtte az embert és vele együtt a zombit is. A számon csak egy nyögés jött ki, teljesen sokkolt a látvány! Lefagytam. Csak néztem az egykor még élő fiút. A vére lassan beterítette az égész testét, de lehet, hogy nem csak az ő vére folyt a padlón. Ingerülten vettem a levegőt. Nem bírtam koncentrálni. Pörgött az agyam csak azon, nem amin kéne. Meghalt egy szempillantás alatt. A hátam mögött egy erős ütés ütötte meg a fülemet. Összerezzentem. Megfordultam. A lxy haja az arcába lógott, begörnyedt.

- Jössz nekem egyel. - egyenesedett ki.

- Futás!- ordibált a vezető. - Futás! Össze kellet szednem magam, de képtelen voltam. –Futás. – hangzott el újra. Cselekednem kell! Alyx kikerült és a többiek irányába futott.

- Gyere. - mondta egy nyugtató hang miközben megfogta a vállamat és előre tolt. - Menünk kell. - Oven még lelőt, kettő zombit.

Átugrottam a bejáratnál lévő keretet majd kikerültem egy halottat.