Talia szemszöge:

- Ki vagy te és mit keresel itt?! - Kérdezte az ismeretlen fiú.

- Te ki vagy inkább? - Faggatoztam én is.

- Figyelj te lány, egyedül neked nincs itt keresnivalód. Ez a hely Jashon-é (ejtsd:Gyeshon). Hol van ő? Mit tettél vele?!

- Jashon? Az a csóka a bottal és a csuklyával. Ő már nincs többé. - Feleltem neki.

- Nincs többé? Mit tettél vele?! - Kelt ki magából és egy kardal nekem esett.

A szárnyaimal ahogy tudtam igyekeztem távol maradni ettől de valami botot vágott a fejemhez amitől lezuhantam.

- Elég! Nem tudom ki vagy vagy hogy mi ez az egész de elég!!! - A kiálltásomra a föld megremeget, megrepedt.

- Ferro, piro most meg geokinézis. Mi jöhet még?! És honnan tudom hogy mit jelentenek ezek a szavak?! - Akadtam ki új fent.

A fiú feltápászkodott a földről.

- Az a nyaklánc, honnan van? - Vette észre mire letéptem minden bajom okozoját.

- Ha kell fogd és menj! Nem érdekel. - Dobtam el mire felvette a földről.

- Ez a nyaklánc, Jashon mondta hogy kerít egy új... Várjunk, te vagy az? - Kérdezte tőlem.

- Hogy mi vagyok? - Erre gyorsan odajött hozzám és térdre ereszkedet.

- Bocsás meg hogy rád támadtam, kérlek ne bánts! Nem tudtam! Bolond voltam.

Most meg mi van?

- Az előbb még elakartál tenni láb alól most meg hajbokolsz? Lökött vagy. - Jelentettem ki.

Feladta rám a nyakláncot vissza.

- Na jó, mi ez az egész? Ismerted azt a Jashon nevűt vagy kit. Te talán többet tudsz mondani mert semmit sem értek! Na jó, haladjunk sorjában. Mi a neved?

- A nevem Bruce védelmezőnk. Akkor nem büntetsz meg tettemért? - Kérdezte.

- Előbb haljuk hogy hol vagyok, mi folyik itt és meglátjuk. Ha hiszed ha nem idegen vagyok itt. Szóval? Az elejétől, de azonnal. - Szóltam rá.

- Hogy ne, máris védelmező.

Na ez édekes lesz.

A hely neve régen Everfree volt. Béke és bőség uralkodott itt. A királyunknál jobb embert nem lehetet ismerni. Sajnos ez nem tartott örökké. Egy nap, egy idegen egy messzi helyről megdöntötte a király és végzet vele. Azóta amit csak tud elvesz a seregével. Van kiket rabszolgának, kiket dolgozóknak tart. Régen rendes napszakok voltak de már egyfolytában sötétség van csak. Alig van a városkának valamilye. Nem mindenki tűri ezt meg. Akik ellenálnak mint jómagam azokra az ellenszegülök nevet aggadták ránk de ezt büszkén viseljük és addig szegülünk ellen ameddig nem győzedelmeskedik az igazság. Jashon sokáig kereste azt aki segíthet. És most, itt vagy te míg Jashon meg nincs már vagyis megtalálta azt akit kereset, téged. Te vagy a mi védelmezőnk. Az ellenszegülök állnak szolgálatára, csak mondja mit tegyünk. - Fejezte be a szonoklást.

- Tisztázzuk, nekem kéne mindenkit megmentenem és legyőzni ezt a...

- Tolvas királyt. A várost magáról neveztette át.

- Ezt az egobajnok Tolvas alakot NEKEM? Ez már pedig nem fog menni. Csak egy egyszerű lány vagyok rossz helyen. - Ekkor körbenéztem a szobán.

- Na jó, egy nem egyszerű lány. De akkor is, hogy kéne segítenem HA segítenék?

- Az erőidel természetesen.

- Az erőkel amiket nem tudok írányitani és csak úgy előbukkannak? Rossz helyen kopogtatsz. Keres valaki más megmentőt. - Feláltam a földről és elindultam a kijárat felé.

- De neked kell lenned akire vártunk. Nézd hogy mekkora erőd van.

- Amit ismétlem, nem tudok írányitani és nem is akarok ebbe belefojni. Minden jót.

- De az embereknek szüksége van rád védelmező, nélküled nincsen esélyünk, így is sokakat vesztettünk el, kellesz védelmező.

Védelmező, védelmező!  Viszhangzot a fejemben a győzkődése.

- Nem vagyok védelmező, ne szólíts így és csak visszaakarok menni a földre! Pillanat, miért mondtam hogy a földre? Várjunk, mi a bolygó neve? - Kérdeztem a fiút.

- A bolygó neve vita. Miért? - Ekkor omlottam össze teljesen. Pár pillanatig meg sem szólaltam mire kifakadtam.

- Egy másik bolygón vagyok?! Mi a fene?! Hogy lehet ez?! Nem időutazás, bolygó utazás! Hogy lehet ez?! Miért én?! Miért velem történik ilyesmi?! - Pánikoltam teljes erővel.

- Nyugodj le...

- Nyugodjak le?! Nem te ragadtál egy ismeretlen bolygón ki tudja micsodákal körülvéve azt várva tőled hogy egy csettintésel mindent megoldj! Nem nyugszok le! Nem érted? Nálam eddig ehhez hasonló sem volt soha! Nem volt mágia, elnyomás vagy tudja mik! Egy egyszerű, szerencsétlen lány voltam akinek nem voltak erői sem szárnyai és eddig a suli volt a legrosszabb hely számára! - Másztam bele az arcába.

- Akkor... Akkor nem tudod hogy mit tegyél?

- Nem, nem tudom! Mármint te mit tennél ha egy másik bolygóra kerülnél mint megváltó alak?! Na miszter?!

- Nem tudom, egy részét nem is értem amit mondasz. Csak azt tudom hogy kellesz az embereknek.

- Mégis hogyan?! Mit csi-nál-jak?! - Ennyi, levegő után kell kapkodnom.

- Először is nyugodj meg, kitalálunk valamit.

- Találunk? Nem, kitalálni én fogok. Hogy hogyan jussak vissza a földre. Sok sikert a lázadáshoz vagy mihez. - Fogtam a könyvet és kiviharzottam a szobából. Hogy ne kövessen a bottal rázártam.

- Jól van, csak sorjában. A könyv, a könyvben csak lesz valami. Kész elmebaj ez az egész. - Lapoztam bele a könyvbe.

Sajnos ebben nincs tartalomjegyzék vagy bármi hasonló. Keresgélhetek vakon.

Végül csak találtam valamit.

- A nyaklánc. Frappáns név mondhatom. - Jegyeztem meg.

- Lássuk csak. A nyaklánc két részből, az aranyfonálból és a gyűjtőgyöngyből ál. Gyűjtőgyöngy? Az meg mi? Mindegy, haladjunk! - Olvastam tovább.

- A nyakláncot még a legelső védelmező készítette annak érdekében hogy később minden tudás, minden ereje beleszálljon ha már itt az ideje. Egyik védelmezőről a másikra szállt és a nyaklánc tovább szívta magába az erőt és tudást. Nincs valami lista ezekről? - Kutakodtam a könyvben de nem találtam választ.

- Oké, akkor, van könyv ezekről a védelmezőkről? - Tűnődtem el ezen. Végül találtam egyet ami egy valami szembetűnt nekem.

- Mindegyik férfi volt. Szóval én vagyok az első lány. De miért én? - Tanakodtam ezen is.

- Azt írja hogy az lesz védelmező akinek nincs vesztenivalója, az akinek nincs célja az életében. Védelmezőnek lenni megtiszteltetés. - Olvastam.

- Egy buta könyv ne mondja már meg hogy az életem semmit sem ér! - Akadtam ezen fent.

- Különben is mi a megtisztelő ebben? Hogy kockáztassam az életem másokért? Én ezt nem akarom. Hajh, legalább lássuk hogy miket tudtak ezek.

- Nézzük csak. Anyám, de sok képesség van itt. Azt írja az első ötnél hogy...

- Hidrokinézis, bilincselés, elektrokinézis, fokozott erő, mikro idő manipulálás... Miket olvasok itt?

- Na jó, ez kissé sok nekem. Különben is, eltértem a tárgytól. Jaj a fejem. Mi van velem? Mintha másra tudnék koncentrálni csak. Nem! Akkor sem maradok itt! Bár lehet nem lenne rosszabb mint a földön. Miket beszélek?! Mi ez, agymosás?! Gondolkodj Talia, gondolkodj! Kollektív tudásról is volt szó. Akkor... Ja, ez átformál engem. Nem akarom hogy átformáljon! - Letéptem újból a nyakláncot és messzire dobtam el magamtól. Kezdek összeomlani. Hirtelen azon kapom magam hogy elalszok.

Mikor felkeltem, mintha valami más lenne. Nem tudom hogy mi.

- Hmm, hol is tartottam? Ja igen, a könyvek. Lássuk csak. - Olvastam tovább azokat. Találtam valamit.

- A nyaklánc a viselés után kiüríti azonnal magát. Ez... Ez azt jelenti hogy... Az hogy elaludtam, mintha jobban lennék. Akkor ezt úgy értsem hogy... - Hirtelen újra átgondoltam a dolgokat. Nem mintha másként gondolkodnék, tisztábban inkább.

- Ha jól értem akkor mind az amit mások tudtak azt már én is. Olyan sok ez. De... Egy valami igaz lehet. Nincs miért a földet választanom. Nincs senkim, senkinek sem számítok. Akiknek kellenék már nincsenek. Ezt a helyet is meg lehet biztosan szokni. Miket gondolok? Hogy... Nekem ez kell? Nem vagyok feldult, nem érzem magam szánalmasnak vagy jelentéktelennek. Mi vagyok én? Ki vagyok én?