(Egy kissé rövid és egy kicsit sokára, de itt a folytatás ami egyben az utolsó fejezet is.)

- Khm... - egy roppant ismerős torokköszörülés volt ami szétválasztott minket - a világért se akarnék zavarni, de nem gondolod, hogy már elég bajt okoztál Jay? - szerencsémre, jobban mondva Jay szerencséjére, Youngjae volt az aki meglepett minket s nem JB.
- Sosem akartam őt bántani. - kapta a választ Youngjae, ami úgy tűnt, keresztbe font kézeitől, hogy nem hatotta meg.
- Mégis megtetted. Most mit akarsz tőle? Jobban a sárba tiporni?
- Nyugodj meg Youngjae. - szóltam közbe és ezzel szakítottam félbe őt - Jay... Ő... Azt hiszem sosem akart szándékosan bántani.
- Tudja már? - kérdezte s én tudtam mire gondol. Arcom égni is, kezdett egyből.
- Nem. - próbáltam sugallni neki, hogy el ne áruljon engem.
- Mit kellene tudnom? - az érintett hirtelen kíváncsi lett.
- Majd megtudod ha Mark úgy érzi el akarja mondani. - Youngjae határozott volt s úgy nézett rám, hogy jelezze ha nem mondom el azt amit akkor ő fogja idővel - Na de.. jobb ha nem tesztek már semmi ... nos félre érthető dolgot. - ezután hagyott minket ott.
- Baj van, hogy nem tudhatom máris miről van szó? - simított arcomra Jay.
- Nem. - pirultam - Ez.. nem nagy ügy, de.. nem tudom még elmondani.
- Rendben. - mosolyodott el - Tudok várni. - kaptam egy kis csókot is számra, meg egy puszit is - Lenne kedved velem jönni?
- Nem baj ha most inkább nem? - csak néztem rá, néztem szemeibe.
- Dehogy. - mosolygott ő is - Maradhatok is, ha szeretnéd. - magához húzott jobban újra és átölelt engem, hogy feje vállamon pihent meg. Picit fura volt. - Mit gondolsz, késő lenne randira hívnom téged?
- Azt hiszem - na jó ezzel most igazán meglepett - még nincs túl késő.
- Akkor jó. - sóhajtott, mintha csak megkönnyebbült volna kicsit.
Jó volt csak úgy ott lenni, jó volt hogy ölelt, hogy semmi mást nem tett. Fura. Hisz eddig akármikor összefutottunk szex lett a vége. De most nem és ez olyan.. jó volt.
- Ha nem akartok filmezni velünk akkor - Jackson jött a konyhába s tolt odébb minket nemes egyszerűséggel - akkor menjetek szobára. - először nem értettem mit akar, miért jött, de aztán leesett mikor egy csomagot vett elő s bontott ki. Kukoricát pattogtatni jött.
- Úgy érti pihenjetek le. - Youngjae jött a betolakodó után és ütötte meg picit annak vállát.
- Én is ezt mondtam szivi. - jegyezte csak úgy meg Jackson, majd adott egy kisebb puszit Youngjae arcára. Az említett csak pirult meg ujjával figyelmeztette őt.
- Khm.. akkor megyünk. - toltam is el magamtól Jay-t.
Együtt hagytuk el a konyhát, s a nappalin át, ahonnét hiába tagadták, figyeltek minket, az emeletre vezető lépcsőig. Ott álltunk meg, de csak mert Jay hirtelen megállt, nem akart tovább jönni.
- Nem kell maradnod, ha nem akarsz. Nem gond, nem haragszom meg. - egy frászt, nagyon is gond, hisz ostoba szívem remél még.
- Maradnék, csak tudod.. - ez is új most nekem, mintha Jay kissé zavarban lenne. De talán csak a többiek kíváncsi tekintete miatt van ez. Nem tudom. Mindenesetre fura. - hogy is mondjam...
- Ha attól tartasz, hogy reggelre egy testrésszel kevesebb leszel akkor ne félj. JB és Jackson nem fog bántani.
- Nem az csak... - s közel húzott hogy fülembe suttogjon - nem tudom képes leszek e türtőztetni magam. Érted?
Fülig pirultam, de úgy döntöttem, hogy nem hagyom elmenni most. Csak megfogtam kezét, hogy aztán magammal húzva felvigyem őt az emeletre a szobámba. Ott aztán egy csók után már nem volt megállás. No nem rosszra gondolni. Nem jutottunk el a szexig, csak heves csókok után együtt tusoltunk, aztán feküdtünk le ágyamba, majd aludtunk el.

Hogy mit hoz a holnap? Nem tudjuk. De az az egy biztos, így érzem, hogy a mi utunk egybe fonódott s hogy talán igazán elszakadni nem tudunk egymástól.