Az óra elütötte az éjfélt.

Hivatalosan is December 24.-e, azaz Karácsony napja volt.

Már csak Levy volt ébren. A többiek hamar kidőltek a piától, de ő természetesen tartozkódott, így nevetve figyelte, ahogy részeg barátjai szétrombolják a házat, veszekednek, nevetnek, teljesen beleélve magukat idézik fel az elmúlt év eseményeit. Az sem zavarta, hogy a nappali inkább hasonlított egy csatatérre, mint egy karácsonyi parti helyszínére.

Natsu és Lucy Happyvel együtt a kanapén aludtak el, míg Erza Jellalal együtt a padlón feküdtek. Gray hamar bealudt a kanapé oldalának döntött háttal, Juvia pedig kihasználva a helyzetet mellé telepedett le. Wendy a három páros között, Charlaval együtt pihent. Mindenkire takarót terített Levy, és csípőre tett kézzel, hálásan tekintett végig a társaságon.

"Boldog Karácsonyt" gondolta keserédesen, miközben leült a kanapé melletti fotelra; gondolatai csak Gajeel körül jártak, karácsonyi csodára várva függesztette tekintetét az ablakra. Mielőtt észrevehette volna, könnyek csorogtak le az arcán.

"Gajeel visszajön" "Nyugi Levy" "Biztos visszatér" "De..." A gondolatok azon dolgok egyike, amiket nem lehet megakadályozni, mégha ezek pusztító hatást is gyakorolnak az emberi lélekre a maguk irreleváns létükkel. Levy hitt benne, Gajeel visszatér, de reménykedett abban, hogy karácsonyra. Olyan biztosra vette. De most, ahogy a kinti szállingózó hóesést nézte, kérdések ezrei támadták meg; mi van ha nem jön vissza?, mi lesz a gyerekkel?, látják még egymást valaha, mert mi van, ha történt vele valami? Képes lesz ő egyedül ezt végigcsinálni?

Mielőtt hangosan felzokoghatott volna, a bejárati ajtó kivágodótt. A többiek meg sem rezzentek, csak tovább horkolta, Levy azonban a küszöbön álló alakra nézett. Újra sírni kezdett, de a gondok messze szálltak, és a megnyugvás meg biztonság öröme vette át a helyét – átlépve alvó barátain, kikerülve a felborított asztalt, a lehető legcsendesebb léptekkel sietett oda hozzá. Végül ő lépett közelebb a lányhoz, aki esetlenül borult a nyakába.

- Gajeel...! – suttogta elhaló hangon Levy. Karjaival átölelte a nyakát, úgy szorította, mintha sosem akarná elengedni.

Visszatért.

- Siettem, amennyire tudtam, de... – kezdte Gajeel, de azonnal felkapta a fejét és dühösen felkiáltott – Hey, Szalamandra mi a francot keres a házamba?

Levy halkan felnevetett, játékosan az ajka elé tette a mutatóujját csendre intve a fiút, miközben lesöpörte a havat annak hajáról.

- Megleptek engem. Szenteste van...

Várakozóan nézett a fiúra, aki csak morogva elkapta a fejét.

- Oké. De ha megint ide tolja a képét, én esküszöm...!
- Tudom, tudom, de kérlek halkabban, még felébreszted őket... – forgatta a szemét Levy. Megragadta Gajeel karját és a konyhába vonszolta őt – csinálok forró csokit. Addig mesélj

- Mielőtt belekezdek – Gajeel magához rántotta a lányt, és fejét vékony vállára hajtotta. Egy ideig így maradt, szótlanul hallgatták a hajnal csendjét, míg újra meg nem törte a nyugalmat a hangjával – Jobban vagy?
- He? – Levy zavartan elvörösödött. Annyi féleképpen gondolkodott azon, hogyan mondja el a fiúnak a dolgot, de erre nem volt felkészülve – Igen...

Gajeel gyanakvóan eltolta magától a lányt, hogy a szemébe nézzen.
- Mi volt a bajod?

Habozott. Hazudjon? Nem, arra nem képes. Azonnal átlátna rajta. Tereljen témát? De hogyan?

Megfogta Gajeel kezét, tenyerüket összeérintette; mindig ledöbbent a tényen, milyen nagynak hat a fiú keze az övééhez képest, de most ez a védelmező nagyság csak eloszlatta a maradék kételyeit. Gyengéden megfogta, és a hasára helyezte a fiú nagy tenyerét.

- Férges vagy? – kérdezte Gajeel totál értetlenül, mire Levy idegesen lepisszegte.
- Nem – hatásszünetet tartott, Gajeel nem engedte el a hasát addig – Még csak öt hetes
- Mi... – a mondat közepéig sem jutott el, mikor leesett neki az egész helyzet. Szemei kikerekedtek, a térdeire roskadva bámulta a lány hasát, nem vette el a kezét onnan.
- Öt hetes... – ismételte teljes sokkban.
- Igen – suttogta Levy. Egy könnycsepp gördült le az arcán – szerinted mi legyen a neve?
- A mi... gyerekünk

A lány kuncogva figyelte Gajeel reakcióját, akinek talán fel sem tűnt, hogy ő maga is sír. Fejét a hasának döntötte, lehunyt szemmel próbálta felfogni a helyzetet.

Családja lesz.

- Kellemes Karácsonyt – suttogta Levy, magához ölelve Gajeelt.

A/N:
Drawing by @rbozkun
Itt is az utolsó rész! Remélem tetszett ez a kis karácsonyi különkiadás Gajevy párossal.
Amit mondani akartam még nektek...

KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET NEKTEK!

Drawing by @leon_s7