-Taehyung? -Képedtem el teljesen, de a boldogság felül kerekedett rajtam, és egyenesen rá ugrottam. Elejtette a dobozt, majd szorosan ő is magához vont. Törölgetni kezdte a szemét, és halk szipogásokat hallatott. -Hogy-hogy eljöttél? 

-Hiányoztál. Még mindig te vagy a legjobb barátom! és olyan nehéz élni nélküled. -Lépett beljebb, majd lábával berúgta a nehéz dobozt. 

-Jaj Tae! nekem is nehéz nélküled. -Sóhajtottam fel. -De gyere, ülj le. Mesélj el mindent, ami eddig történt. 

-Oké. -Tette amit mondtam, majd helyet foglalt. Körbenézett a házban, majd csak egyetlen mondat hagyta el a száját. -Mi az a szar? 

-Nem vehettem palotát, akkor már éhen haltunk volna. -Nevettem fel, mire rosszallóan megrázta a fejét. 

-Nos, azt akarom, hogy visszagyere velem. -Tette fel az asztalra a kezét, mikor megpillantottam a négy darab repülőjegyet a kezében. 

-Nem-nem! nem megyek vissza. Ezt nem kérheted tőlem! -Ráztam meg a fejem.

-Akkor a semmiért utaztam, és vettem drága jegyeket? -Húzta fel szemöldökét, mire elhúztam a számat. 

-Sajnálom. 

-Akkor szakítok Jennyvel. -Húzta fel az orrát, mire kétszeresre nőttek a szemeim. 

-Jól értem...Te most megfenyegettél? -Kérdeztem hitetlenkedve, mire őrült módjára elnevette magát. 

-Aha! -Húzta ki magát, mint aki jól végezte a dolgát. 

-Akkor kezdheted, barátom! -Tettem karba a kezemet, mire kicsapta maga alól a széket. 

-Istenem, te hülyék atyja! miért jó ez neked? nincsenek barátaid, nincs szerelmed, nincs normális házad, Seulgi szomorú. Kell ennél több? 

-Jaj, te ezt nem értheted. Engem nem húz már oda semmi sem.

-Akkor legalább Seulgi miatt tedd meg! ő a mindened nem? -Mondta pár oktávval vékonyabb hangon, amit akaratomon kívül is elnevettem magam. 

-Jó meggyőztél. -Mosolyodtam el, mire szemöldököt ráncolt, és méregetni kezdett. 

-Ilyen egyszerűen? hol van itt a csapda? 

-Nincs csapda! -Léptem oda hozzá, majd megsimítottam a vállát. -Várjunk csak? miért van nálad, négy jegy, amikor csak hárman mennénk vissza? 

-Junkookról el is felejtkeztél hogy itt van? -Húzta sunyi mosolyra a száját, mire eltátottam a számat. 

-A te műved volt?! -Kiáltottam fel.

-Az enyém. Mert nem bírtam tovább nézni a szenvedését. -Azzal ellépett tőlem, majd kinyitotta az ajtót. Junkook ott állt az ajtóban, a félfának dőlve, és szomorú tekintettel, engem nézett.

-Basszus! -Túrtam a hajamba, majd hátat fordítottam nekik. Nem akartam látni őt, főleg nem a házamban. És a tudat, hogy vele megyek vissza, csak jobban emésztett belülről. 

-Jimin. -Lépett be, mire megrezzentem a hangjától. -Látom, hogy mennyire utálsz...Ezért úgy gondoltam, többet nem leszek a nyomodban, ha hazamegyünk. 

-Ez egy  jó döntés. -Sziszegtem az orrom alatt, mire Taehyung, hatalmas erővel, az asztalra csapott. Mind a ketten megrezzentünk, és az említettre kaptuk a tekintetünket. 

-Miért vagytok ilyen hülyék?! hagyjátok abba! nem azért hoztam ide, hogy így bánj vele Jimin! -Szegezte nekem a mondandóját, mire elszégyelltem magam, hogy így leordítja a fejem, előtte. 

-Nem én bántottam Junkookot. Mindig ő tette tönkre, a dolgokat. Nekem csak elegem lett ebből, miét nem ért meg senki? nekem vannak érzéseim, emberek! és borzasztóan megbántott mindig, ezért úgy döntöttem, ha nem vagyok a közelében, nincs vita, sem bántás...Ez az én hibám lenne? kérlek..Mondjátok meg. 

-Igazad van Jimin. Egy borzasztó némber vagyok, aki nagyon önző, nem figyeltem rád sosem. Ezért mondom, hogy megértem...És többet nem fogok hozzád közeledni. Taehyung! kérlek, ne beszélj így többet vele. 

-Sajnálom...Csak fáj, hogy ez történik veletek. Nekem, ti voltatok a minta pár. -Hajtotta le a fejét Taehyung, mire Junkookal egymásra néztünk. 

-Mint mondtam, hazamegyek veletek. De semmi sem fog változni! -Azzal otthagytam őket, majd Seulgi szobája felé vettem az irányt. Benyitottam, majd láttam hogy alszik, ezért finoman leültem az ágyára, majd megráztam egy kicsit a vállát. Nyöszörögve ébredt fel, majd megdörzsölte a szemét. 

-Jó reggelt. -Nyújtózott egyet. 

-Inkább estét. -Mosolyodtam el. 

-Miért keltettél fel, ha még este van? 

-Mert hazaköltözünk. -Féltem a válaszától. Folyton csak rángatom őt magammal, mintha csak az utazótáskám lenne. 

-Haza? -Gyűltek könnyek a szemébe. -Komolyan? hála jó istennek. végre! máris pakolhatok, vagy később megyünk? 

-Pakolj csak, nem vagyunk időhöz kötve. Viszont...Itt van Junkook, és Taehyung is, ha gondolod menj ki hozzájuk. 

-Komolyan itt vannak? -Kelt ki az ágyból, és hatalmas mosoly ült ki az arcára. -Azonnal megyek! 

Mosolyogva figyeltem, ahogy kitrappol a szobából, majd egyenesen Junkook nyakába ugrik. Megilletve figyelte az apró jelenséget, majd amikor összeállt neki a kép, visszaölelte. 

-Azt hittem, többet nem látlak. -Bújt oda még jobban hozzá. Majd megpillantotta Taehyungot is. 

-Taehyung! -Szaladt oda hozzá, mire ő felemelte őt. 

-Jaj, még mindig kicsi vagy. Hála istennek. -Adott egy puszit a homlokára.

-Jössz összepakolni velem? -Kérdezte, mire mosolyogva belement. 

-Hát hogy az istenbe ne? -Fogta meg a kezét, majd eltűntek az ajtó mögött. Minket kettesben hagyva. Feszengve álltam, az egyik lábamról a másikra, majd az előttem állóra néztem. 

-Nem vagy szomjas, vagy valami? -Néztem rá, mire elmosolyodott. 

-Legalább hozzám szólsz. Nos, egy kicsit igen, köszönöm. -Azzal felálltam, majd öntöttem neki egy pohár kólát, majd odanyújtottam neki. 

-Tessék. -A pohárral együtt fogta meg a kezemet, majd rásimított. Erősen bedobbant a szívem, így kikaptam a kezem az övé alól, majd a pulóverem szegletét kezdtem szorongatni, mint egy öt éves kislány. Az arcomba pír szökött, majd lerogytam a székre. 

"Ilyen újra, és újra beleszeretni valakibe, ahogy ő mondta a bálon?"

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam vele csalódást, ez is gagyi lett, egyszerűen nem tudok írni. Jaaaaaaaaaaj közelgünk a végéhez, de nem akarok :( annyira hozzám nőtt a sztori, ahogy ti is. Nos, a következő részig is PÁPÁ! :3