Kicsit megigazítottam a frizurámat, ugyanis, ahogy levettem, szétborzoltam a hajamat. Amikor helyre állítottam, fölnéztem a lépcsősorra, majd kétszeresére nőttek a szemeim. Gyengéd mosollyal nézett rám, majd egyesével szelve a fokokat, lassan felém tartott. Nagyon megijedtem. Hátrálni kezdtem, majd gyorsan kisiettem az épületből. Meg sem álltam a hátsókertig, majd a könnyeimet törölgetve, néztem a vízesést. Szipogtam egyet, mire éreztem, hogy valaki, irtó gyengéden, átölel hátulról. Hiányzott, ez az ölelés. Még ezt is, olyan jellegzetesen csinálja. 

-Annyira hiányoztál! -Megéreztem, ahogy a nyakamon, folyik le valami hideg csepp, amiből megállapítottam, hogy sír. 

-Eressz el. -Mondtam hidegen, már a könnyeim sem folytak. 

-Mi? -Kérdezte szomorúan, mire lesepertem a kezét, magamról. Felé fordultam, majd csak néztem rá. 

-Miért találtál rám?! miért kell újra látnom téged?! -Löktem meg, mire elkapta a kezem, és magához húzott. 

-Amikor megláttalak a bálon, újra beléd szerettem. Újra, és újra beléd fogok. -Nevetett fel, mire nem bírtam tovább, és ezek a gyönyörű szavai hallatán, megöleltem, majd zokogni kezdtem. Percekig csak ringatott, majd két keze közé fogta az arcom. Meg akart csókolni, de elhajoltam. 

-Bármilyen szépeket is mondasz, Junkook...Én nem fogok újra veled lenni. Én már itt élek, és jól érzem magam. 

-Ne hazudj. Azt megérteném, ha nem szeretnél többet egy olyan emberrel lenni, mint velem. De kérlek...Gyere vissza! -Kezdett el könyörögni, de csak fejrázást kapott tőlem. -Kérlek. Nem bírom, nélküled...Kérlek. 

-Ne süllyedj le ennyire. Ne könyörögj nekem, mert nem érsz vele semmit. Jó volt látni, mehetsz is! -Fordítottam neki hátat, majd elindultam, hogy itt hagyhassam ezt a helyet. 

-Tudod, nagyon megbántam, amit veled tettem! -Kiáltott utánam, mire megálltam, és hallgatni kezdtem őt. -De ez is azt bizonyítja, hogy mennyire szeretlek! túlságosan is azt hittem, az enyém vagy, ezért úgy rángathatlak, ahogy nekem tetszik. De ez nem így van...Már rá jöttem. Nagyon örülök, hogy elhagytál, mert rá jöhettem, milyen sokáig nélküled, milyen belehalni, valakinek a hiányába. Minden nap, egy keserves komor álom volt, amit muszáj volt végig vinnem, mert látni akartalak, minden áron. 

-Ha most vissza mennék hozzád, ugyan az lenne, mint mindig. Valamelyikőnk a padlón végezné. És az általában én vagyok, és nem akarom, hogy megint fájjon. Felejts el, mert nem akarom, hogy őrlődj. -Azzal megindultam, és akármit mondott még, kizártam, csak haza akartam végre menni. 

Gyalog nagyon hosszú volt az út, de nem érdekelt. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy ezt meg kell beszélnem Taehyungal. Mivel az óceánba ugrós ötlet után, a telefonomnak annyi lett, így vezetékesről kell majd felhívnom őt. Szuper...Még ez is. 

Hulla fáradtan léptem be a házba, Seulgi, az ajtó előtt ült, majd amikor meglátott, felállt, majd megölelt. 

-Az utóbbi időben, olyan szemét voltam veled. Bocsánat. -Túrta a fejét hozzám, mire mosolyogva ölelgettem meg. A szemem fénye, mindig mosolyt csal az arcomra. 

-Jaj, Seulgi. Nincs miért bocsánatot kérned. -Váltam el tőle, majd leültem, mert borzasztóan fájtak a lábaim. 

-Csinálsz nekem kakaót? -Ült le ő is, mire bólintottam egyet, majd neki álltam a készítésének. Magamnak is csináltam egyet, majd vissza csücsültem a helyemre, vele szemben. Boldogan kezdte iszogatni a mézédes löttyöt. 

-Mi volt ma este? -Kérdezte, mire gondolkodni kezdtem. Biztosan a kisöcsémmel akarom ezt megbeszélni? 

-Találkoztam, Junkook bácsival. 

-Junkook? -Tátotta el a száját, majd felcsillant a szeme. -Újra vele vagy? találkozhatok vele? 

-Nem Seulgi, nem találkozhatsz vele. Ő nem való nekünk. -Ráztam fejet, majd a kakaó után, inkább úgy döntöttem, hogy iszok valami erősebbet. 

-Ezt hogy érted? -Szomorodott el. 

-Nem kell erről tudnod még. Kicsi vagy hozzá. -legyintettem, majd kirázott a hideg, az erős alkohol íz miatt. Jó példát mutatok neki...

-Jimin! lehet hogy kicsi vagyok, és ez neked a szégyen, mert én tudom mit csinálnék a helyedben. -Húzta ki magát, mint aki igazán megmondta a tutit. 

-Mit csinálnál a helyemben? -Kérdeztem, mire áthajolt az asztalon, majd mélyen a szemebe nézett. 

-Boldog szeretnék lenni, ha van rá lehetőségem. -Azzal fölemelte a kakaós poharát, majd beszaladt a szobájába. 

"Boldognak lenni, ha van rá lehetőségem?" ez a kisfiú, nem is olyan buta. Fölemeltem a borospoharamat, na meg az alkoholt, és én is a szobámba vettem az irányt. Leültem az ágyamra, majd kattogni kezdett az agyam. "Menjek vissza, csak mert ott a helyem?" 

Nem...Akkor megint csak búcsút mondhatnék a célomnak, hogy végre új életet kezdek. Mindig is erre lett volna szükségem. Nem ismerős arcok, megvető pillantásait nézni. Itt nem ismer senki, így nem ítélnek el. 

A csengő berregésére lettem figyelmes, mire nagyot rezzentem. Nagy nehezen felkeltem, majd kinyitottam az ajtót, a hívatlan vendégnek. 

-Jó estét, csomagja érkezett. -Állt az ajtóban egy srác, bár az arcát nem láthattam, ugyanis valami hatalmas doboz takarta el. 

-Hol kell aláírnom? -kérdeztem, mire elvette a dobozt az arcától, és elmosolyodott. -Taehyung?!

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam vele csalódást. A következő részig is PÁPÁ! :3