Egész végig, csak arra a bugyuta jelmezbálra gondoltam. Ma már nem vagyok annyira magam alatt, mert eltereli a gondolataimat ez a bál. Mit kezdjek én ott magammal Hugóval, és a többi spanyol haverjával? a félelmetes maszkos emberekkel, akiknek nem látom az arcát egészen éjfélig. Idegesen vergődtem az ágyamban, és csak magamon nevettem, hogy hogy lehetek ilyen hisztis. Egy biztos, minek kellek én oda? oldalamra fordultam, majd behunytam a szememet. 

                                                                                     (*3*)

Úgy döntöttem, hogy elmegyek arra a hülye bálra. Jobb, mint itthon feküdni egész nap. Felfrissítettem magam, majd magamra öltöttem, a Hugótól kapott ruhákat, majd magamra fújtam a parfümből annyit, hogy biztosan érződjön. Újra könnyek gyűltek a szemembe, ahogy megéreztem az illatot. Kiléptem a ház elé, majd rágyújtottam egy szál cigarettára. Mostanában, azaz a mai nap folyamán elkezdtem szívni, ezt a tüdőromboló rudat, amivel egy-egy szöget ütök a koporsómra. Megpillantottam Hugó kocsiját, azzal eldobtam a cigit, majd beszálltam mellé. 

-Ez az utolsó ajándékod! -Nyújtott át nekem egy maszkot, amit csak a kezemben tartottam, és méregettem. -Majd ebben kell hogy bemenj. -Bólintottam egyet, azzal magamra passzíroztam a kis arany színben pompázó tárgyat. 

Ismeretlen utcákat szelve, egy hatalmas birtok előtt álltunk meg. Hatalmas kocsik álltak a parkolóban, és puccos emberek álltak odakint, pezsgővel a kezükben. Kiszálltunk, majd befelé menet, egy őr vizsgálta le, hogy szerepel e a nevünk a listán. Beljebb lépve, egy hatalmas gyepes tér fogadott. Szökőkutakkal, és szobrokkal. De pont előttem, egy több szárnyas kastély állt, amit álmomban sem mertem volna remélni, hogy egyszer betehetem egy ilyen helyre a lábam. Odabent, egy hatalmas vörös szőnyeggel borított lépcső várt, ami két oldalra ágazott el. 

-Jó látvány nem igaz? -Pillantott le rám, mire csak bólogatni tudtam. -Ott van Nicolas, a legjobb barátom. Gyere, mutatkozz be neki. 

A lépcsőn támaszkodott neki a korlátnak, egész arcos maszkot viselt, ezért az arcát nem tudtam szemügyre venni. Az alakja kidolgozott volt, összességében jól nézett ki. Mihelyst észrevett, felénk fordult, majd kezet fogott Hugóval. 

-Rég láttalak. -Egy kis akcentus rejlett a hangjában, legalább pont úgy, mint nekem. 

-Ezer éve! -Ölelte át Hugó féloldalasan, majd elvált tőle. -Ő itt Park Jimin, egy új barátom. 

-Nagyon örvendek. -Fogta meg a kezem, majd maszkon keresztül, kezet csókolt. Akár egy nőnek! felháborító. 

-Én is! -Mondtam kicsit megszeppenve, majd máshová kezdtem el bámészkodni. 

Felcsendül a zene, és mindenki táncolni kezdett. Csak néztem ahogy a többi ember, boldog, én pedig csak állok, és nagyon szomorú vagyok. Semmi sem úgy történt, ahogy gondoltam. Junkook nincs itt. Mit is gondoltam? az életem egy tündérmese? ugyan már!

-Felkérhetem egy táncra? -Nyújtotta felém Nicolas a kezét, amire csak bólintottam egyet. Levezetett engem a tánctérre, majd átkarolva a derekam, kezdett el ringatózni velem, ami nagyon bökdöste az oldalam, ugyanis ezt még Junkooknak sem engedtem meg, mások előtt. 

-Na de kérlek! -Váltam el tőle, mire felkuncogott. 

-Ugyan már! erezd el magad. -Kapott újra utánam, mire próbáltam ténylegesen felengedni. 

Hugót miért nem zavarja, hogy mással táncolok? azt mondta, küzdeni fog értem, erre tessék...Engem nem zavar, csak furcsállom. Az ismeretlen szemébe néztem, ami akaratlanul is megmosolyogtatott. Gyönyörűek voltak. A haja korom fekete volt, és csak csillogott a fényben. 

-Jól végig mértél? -Kuncogott fel, mire zavartan ráztam  meg a fejem. 

-Bocsánat. -Szégyelltem el magam teljesen. 

-Én már akkor megnéztelek magamnak, amikor beléptél. -Az arcát ugyan nem láttam, de hallottam a hangjában, hogy mosolyog.  Nem szólaltam meg, csak a vállára hajtottam a fejem, mire szuszogást hallottam meg, és felnéztem rá. 

-Nagyon jó illatod van. -Ennyi kellett, és olyan kellemetlenül éreztem magam, mint még soha. 

-K-köszönöm! -nyögtem fel, ugyanis váratlanul markolt bele a derekamba. -Most kimegyek egy kicsit! 

Ellöktem magamtól, majd kiérve nagyokat lélegezve vettem le magamról a maszkot. Leültem egy csendesebb kis padra. Egy cigaretta erejéig ültem ott, majd nagyot nyújtózva mentem vissza. Leemeltem egy pezsgőt a pincér tálcájáról, majd ki is ittam. 

-Itt bujdostál? -Lépett újra mellém Nicolas. 

-Nem bújtam el senki elől. -Nevettem fel. 

-Öt perc, és éjfél lesz. Lekerülnek a maszkok. -Simított gyengéden a karomra, amit nem tudtam hová tenni. 

-Rendben, ott leszek. -Bólintottam majd még egy pezsgős pohár után, mentem is az aulába, hogy megmutathassam az arcomat a népnek. 

Összezsúfolódva álltak az emberek körülöttem, alig kaptam levegőt. Nocilas és Hugó egymás mellett állt a lépcsőkön, így pont rálátást fogok nyerni, majd az arcára. Izgatottam hallgattam az emberek kiáltozását, ahogy ezt kántálják. 

-5,...4,...3,...2,...1! -Ezzel lehajtottam a fejemet, hogy kitudjak bújni a maszkomból. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam vele csalódást. A következő részig is PÁPÁ! :3 elég gagyi lett ez a rész :/ valahogy nem tudtam írni, de megváratni titeket, pedig nem akartam. Nézzétek el :(