Sziasztok! bocsi hogy idepofátlankodom az elejére, csak szeretnék egy monológot tartani. Nem akarlak titeket nyálas szavakkal illetni, de muszáj lesz! mert nagyon jó nektek írni. Végül is, elértem ezzel a könyvel a 2.2K nézettséget. Eskü nem gondoltam volna, mert egyik könyvem sem volt nyerő. De erre nagyon büszke vagyok, és rátok is nagyon! közeledünk a végére, ugyanis már elértük a harmincegyedik részt. Már csak közelgő harminc rész van hátra. Remélem, velem maradtok, és élvezni fogjátok. Köszönöm! <3 annyira fel vagyok spanolva, hogy hoztam még egy részt. Nem hosszú, de próbálkoztam. Jó olvasást <3

könnybe lábadt szemekkel szagoltam a parfümöt, ami megannyi emléket juttatott az eszembe. Ezt még akkor használtam, amikor év elején sulit váltottam. Erről Junkookal töltött ezernyi emlék jut az eszembe. A sok civakodás, amikor féltékeny volt rám és Kyora, amikor edzett engem, amikor megmentett Sehuntól, amikor hozzáköltöztem, na meg, az első szeretkezésünk. könnyek hada szántotta végig az arcom, ahogy az illatra, emlékek törnek fel. Mindent megadnék, ha most újra érezhetném Junkook illatát. Hiányzik a város, ami nélkülem éli tovább az életét. 

                                                                                (***)

A másnap reggel is, végig az ágyban töltöttem. Komoly depresszióba estem, az emlékektől. Az egyetlen társam, a fülhallgatóm, és azon is csak egyetlen számot játszom, amit Junkook hallgatott mindig a konyhában, amikor főzött rám. Szomorúan elmosolyodtam, ezzel kicsikarva magamból, még egy könnycseppet. kivettem a fülesem, majd fölöltöttem magamra a futószettemet, kapucnit a fejemre, és elindultam a borongós időbe futni. 

Esőcseppek kezdtek hullani az égből, mintha csak az idő is megérezte volna a szomorúságomat. Torontó gyönyörű hely, de most semmit sem találok szépnek. Lihegve álltam meg a hídon, majd a napfelkeltét kezdtem tágra nyílt szemekkel nézni. Az eső elállt, a nap rózsaszín ködbe burkolózva kelt fel, esti álmából, engem elvarázsolva. Szép lassan húztam ki a fülesemet, még a mögöttem elhúzó kocsik zaja sem érdekelt. Heves zokogásba kezdtem, és csak egyetlen szó nyugtatott engem. Az élet, repül tovább, én hiába maradok egy helyben. Hiába toporgok, és akarok tovább lépni, nem megy. Egy nullát szorongatok a kezemben, miközben azt szajkózom, hogy mindenem meg van. Felnéztem a kékes égre, majd visszatartva a zokogásomat, egyetlen mondat hagyta el a számat. 

-Egy ég alatt vagyunk, nem vagy messze tőlem. -A szám újból lefelé görbült, majd arcomat kezembe temetve, adtam meg magam, és elmémet elködösített depresszió miatt, nevetni kezdtem, az élet kegyetlen játékán. 

"Most vagy soha" szép lassan álltam fel a híd szegletére, majd megkapaszkodtam a mellettem tartó csőbe. Farkasszemet néztem az alattam hempelygő óceánnal. Hevesen csapkodta a habokat, jobbra-balra, mit sem törődve azzal az áldozattal, aki éppen bele akar ugrani. Becsuktam a szemem, majd elengedve magam, csak a heves szelet éreztem meg magam körül. Majd egy hatalmas csobbanást, ami fájdalmasan égette meg a bőrömet. Jéghideg volt minden, és nem tudtam felszínre törni. Próbáltam ellazulni, hogy adjam fel, de a levegő hiány, és Junkook arca, emésztett fel. Azonnal a felszínre buktam, majd hatalmasat fellélegezve, éreztem, hogy életben vagyok. 

                                                                             (***)

Csurom vizesen értem haza, majd levedlettem nedves ruháimat,  és újakat vettem fel. Beléptem a fürdőszobába, majd elővettem, egy borotvát. Kettétörve a kis tárgyat, megkaparintottam azt, ami nekem kell. A pengét felvéve a földről, egyenesen a csuklómhoz emeltem, de már akkor beleborzongtam az érzésbe, amikor elképzeltem, mi fog történni. Éppen meg akartam húzni, amikor valaki csengetett az ajtón. Nagyot sóhajtva dobtam el a kis pengét, majd felállva a helyemről, kinyitottam az ajtót. 

-Jó napot, csomagja érkezett. Kérem, itt írja alá. -Mondta ugyan az a köpcös férfi, aki tegnap jött el. 

-De mégis ki küldi ezeket? -Ráncoltam a szemöldököm, mire vállat volt. 

-Én tudjam? -Horkantott fel, majd amikor aláírtam a kis papírt, azonnal el is sietett, a dolgára. 

Letettem az asztalra, majd helyet foglalva, kibontottam a kis dobozt. Egy fehér inget, és egy élre vasalt bársony nadrágot találtam benne. Furcsálltam ezt az egészet. Biztos voltam benne, hogy Hugó műve az egész. Újabb papír fecnit találtam benne, amit ki is kapartam az aljáról. 

"Amikor ma éjjel elalszol, ne feledd, hogy egyazon csillagok alatt fekszünk. 

                                                                                                                                Egy nap, a jelmezbálig"

Jelmezbál? mégis kinek a keze áll ebben? nagyon horkantva tettem ezt a dobozt is a másikra, teljesen figyelmen kívül hagyva. Éppen a szobámba sétáltam volna, amikor kopogást hallottam meg az ajtón. "Mi van? tán a postás bácsika, elfelejtett volna valamit?"

-Szia Jiminie! -Mosolygott rám vidáman Hugó. 

-Heló Hugó. -Próbáltam én is egy mosolyt préselni a számra, bár nem jött össze. 

-Tetszettek az ajándékok? -Kérdezte csillogó szemekkel, nekem pedig elszállt minden titkos gondolatom arról, hogy lehet Junkook küldte. Remek!

-Hm, tehát tényleg te küldted. Elmennek. -Vontam vállat, de nem álltam arrébb, nehogy bejöjjön. 

-Jelmezbál, holnap este. Érted jövök autóval. -Emelte fel mutató ujját, mire megráztam a fejem. 

-Semmiképp nem megyek el. -Fordítottam neki hátat, mire vállamra fogott. 

-El kell jönnöd! nem fogod megbánni. -Mondta kedvesen, mire levettem a kezét a vállamról, és azonnal rácsaptam az ajtót. "Mi ütött belém?" csakis egyedül akartam lenni, a démonjaimmal. 

Remélem tetszett, és nem okoztam vele csalódást. A következő részig is PÁPÁ! :3