|18+os jelenet újra! :3 a fiataloknak tessék megijedni. Mert pénztártól való távozás után, reklamációt nem fogadok el! csak vicc. Szívesen piszkolom be mindenki fantáziáját! Jó olvasást|

-Akarod még egyszer? -Mondta két csók között, mire felkuncogtam. 

-Már megint? -Mosolyodtam el erőtlenül, letörölve a homlokomról az izzadtságot. 

-Minden pillanatot ki akarok élvezni veled. -Csókolgatott egyre lejjebb, mire beindult a fantáziám, és újra kívánni kezdtem őt. 

-Ez az! csináld már. -Toltam le a fejét, mire összehúzott szemöldökökkel nézett fel rám. 

-Ne már! ez olyan megalázó! -Duzzogott, majd tette amit kértem. 

-É-én csak vicceltem. -Mondtam, miközben felsóhajtottam, olyan hirtelen ért. 

Kezemet a számra tapasztottam, nehogy meghallják odakintről a hangomat. Megrezzentem, mikor meghallottam a telefont megcsörrenni. Junkook is abba hagyta a dolgát, majd én a telefonomért nyúltam, kicsit idegesen. De egyből elszállt a dühöm, amikor Taehyung nevét láttam meg a kijelzőn. 

-Haló? mond, sikerült? -Vettem fel, majd reménykedni kezdtem. 

-Mit vártál Jimin? szerinted Sehun nem tudja elintézni egy lotyó tüzes seggét? -Nevetett fel büszkén, mire elmosolyodtam. -De hol vagy? már mindenütt kerestünk. 

-Ez az! imádom őt. -Kezdtem el tapsolni örömömben. -Junkook szobájában. 

-Atya ég! majd mesélsz, de most le kell jönnöd. -Mondta, mire felkeltem az ágyból. Majd bontottam a vonalat. 

Felhúztam a nadrágomat, és minden göncömet magamra öltöttem, majd a tükör elé lépve, megigazítottam a hajamat is. Majd a semmit sem értő Junkookra néztem. 

-Hová sietsz? -Nézett rám értetlenül. 

-Tudom, hogy kifogsz akadni, de gyere le velem, és megtudod. -Mosolyodtam el bátortalanul, mire egy apró bólintással letudta a dolgot, és öltözni kezdett. 

Amikor készen lettünk, adott egy utolsó csókot, amiből egy hosszú lett. Nekinyomott az ajtónak, majd hevesen szívogatni kezdte a nyakamat. 

-Na! most nem lehet. -Toltam el kedvesen magamtól, mire felröhögött. 

-Alig bírom. Akkor menjünk, mert felfallak. -Csapott rá a fenekemre, mire megugrottam. 

Több centire egymás mellett mentünk, mintha mi sem történt volna. Ha ő igen, attól még én, nem tudnál felvállalni ezt a dolgot. Leszaladtunk a lépcsőn, majd megpillantottuk Sehunékat, Lia társaságában. Junkook összeráncolt szemöldökkel nézte, majd zavartan megvakarta a tarkóját. 

-Ezt akartad mindenáron megmutatni? -Nézett rám. 

-Igazából, igen. -Bólogattam. 

-Tökéletes, nincs itt semmi látnivaló. -legyintett egyet, majd karon fogott, és húzni kezdett. 

-Várj! -szólt utánunk Sehun. -Lia és én, együtt vagyunk, csak hogy tisztázzam a dolgot. 

-Akkor, sokáig. -Húzott szájára egy mosolyt, majd újra karon fogott. Sehunra néztem, aki rám kacsintott, azaz minden jól ment. 

Kivitt engem az épület elé, majd vett egy mély levegőt. Egy olyan sanda gyanúm támadt, hogy zavarta ez az egész. Nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért idegesen túrtam a hajamba, majd felé fordultam. 

-Junkook, jól láttam hogy téged ez megérintett? -Vontam fel kérdőn a szemöldököm, mire idegesen pillantott rám. 

-Nem! -Kiáltott fel, ami nekem felért egy igennel. 

-Ne már! komolyan érdekel téged ez a nő? -Artikuláltam előtte idegesen a kezemmel, amit elcsapott maga elől. 

-Állj le! te ezt nem értheted. -Lépett közelebb hozzám, ami komolyan megijesztett.

-Hogy ne érthetném? csak el kéne mond...Nem együtt vagyunk? -Mondtam lágyan, hátha lenyugszik. 

-Te ezt kapcsolatnak nevezed? fel sem mersz vállalni engem. Egy párkapcsolat onnan kezdődik, ha egyáltalán megmered mutatni az embereknek, hogy velem vagy! -Túl hangosan mondta, ezért minden szempár odakint, ránk szegeződött. Elszégyelltem magam, és elfordítottam a tekintetemet róla. 

-Mindig...Te rontasz el mindent. Miért mindig nekem kéne, folyton folyvást, hozzád alkalmazkodnom? -Mondtam halkan, annyi erő sem maradt bennem, hogy normálisan beszéljek vele. 

-Alkalmazkodás? honnan veszed? látom gyerek vagy még! a szó jelentésével sem vagy tisztában. -Horkantott fel, mire pír szökött az arcomba, és félénken beharaptam a számat, a hatalmas szégyentől. 

-Elég... -Nyöszörögtem fel, mire megcsóválta a fejét. 

-Szerintem is. Viszlát Jimin. -Fordított nekem hátat, majd beült a kocsijába, és elgurult onnan. Könnyes szemekkel figyeltem, ahogy távolodik, és tényleg itt hagy. Ennyit jelentett volna neki az előző jelenet ami a szobában történt? ennyit jelent neki a szerelmem?

Erőt vettem magamon, majd ledobva magamról az öltönyömet, futni kezdtem a kocsi után. Pár perc alatt, már kapkodtam a levegőt, és éreztem, ahogy az izmaim, nemsokára feladják a szolgálatot. Pihegve álltam meg, és kitört belőlem, a hatalmas zokogás. A földre borultam, majd lekucorodtam az egyik kerítés mellé, és fejemet a térdemre hajtottam. 

-Hahó! jól vagy? -Jött oda hozzám egy ismeretlen, majd leguggolt elém. 

-Nem vagyok részeg. -Szipogtam fel, nehogy azt higgye, valami kóbor hajléktalan ittas személy vagyok. 

-Jó, jó elhiszem. Miért vagy itt egyedül? minden rendben van? -Lépett még közelebb hozzám, mire kikerekedtek a szemeim. 

-Mit akarsz tőlem? -Kérdeztem habogva hebegve, mire elmosolyodott.

-Csak segíteni akartam, de úgy látszik, nincs rá szükséged. -Állt fel, majd intett nekem egyet, köszönésképpen. 

Hangos léptek ütötték meg a fülemet, mire megpillantottam legjobb barátomat, aki egyenesen az előttem álló fiúnak ront neki. Kezemet számra tapasztottam a  meglepettségtől, majd fölkiáltottam. 

-Taehyung! nem csinált semmit! -Szóltam rá, de közben már behúzott egyet a fickónak. Az magatehetetlenül esett a földre, majd összeráncolt szemöldökkel nézett, a rátámadt fiúra. 

-De hát olyan szakadt vagy! megtaláltam a zakódat a földön, aztán megláttam hogy ott kuporogsz a földön, és egy férfivel vagy! -Kezdett el mentegetőzni, mire elmosolyodtam. 

-Ez nagyon kedves tőled, de most kérj bocsánatot tőle. -Rejtettem el a nagy mosolyt az arcomról.

-Én? semmiképp. Csak megakartalak védeni. -Karolt át, majd elindult velem a másik irányba. 

-Nekem arra kell mennem! -Váltam el tőle, majd a másik irányba pillantottam. 

-Apropó, hol van Junkook? -Vonta fel a szemöldökét meglepetten.

-Hozzá akarok menni. Megszégyenített engem. -Kezdtem el rugdosni a földet, visszagondolva, elszomorodtam. 

-Akkor menjünk. -Nézett rám szomorúan, ebből már mindent megértett. 

Szótlanul sétáltunk az úton, míg én a könnyeimmel küszködtem. Borzasztó meleg volt az éjszaka, ezért még jobban ki kellett gombolnom az ingemet. Hangos kiabálásra lettem figyelmes a hátunk mögül, mire tisztán kitudtam venni, hogy az én nevemet kiáltozzák. Megálltam majd hátra néztem. Sehunnal találtam szembe magam. Lihegve állt meg előttünk.

-Lia, eltűnt! -Mondta idegesen, levegőért kapkodva. 

-Mi? -Ráncolta össze a homlokát Taehyung. 

-Eltűnt, és azt mondta, valakihez mennie kell. Nem tudtam hová tenni, ezért nem engedtem el. de végül csak elment. Van ötletetek hogy hová? -Nézett ránk, mire eltátottam a számat, és irtó dühös lettem. 

-Junkookhoz. -Vigyorodtam el idegesen, és gúnyosan egyszerre. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész, és nem okoztam vele csalódást. Most egy kicsit kavarodottnak tűnhet az egész, de mint tudjátok, a végén minden kiderül. A következő részig is PÁPÁ! :3