-Egy művésznek tartom magam. Igen szeretek. -Bólintott, majd kedvesen elmosolyodott. 

Idegesen néztem a nőt, aki szégyenében, azt sem tudta hogy merre nézhetne. Elkezdte az órát, de én nem tudtam figyelni. Egész nap, magamba roskadva vártam a csodát. És csak megvető pillantásokkal illettem a nőt.

Órák után, Taehyungnak bent kellett maradnia, az átiratkozási papírokat aláírni. Ezért úgy döntöttem, egyedül megyek haza. De azután, szokás szerint átjön, ezért most sem leszek egyedül. Bementem a házba, majd a szobámig meg sem álltam. Junkook hiánya, teljesen kiszívja belőlem az erőt. Becsuktam a szememet, majd azonnal el is fogott az álom. 

Maguktól pattantak ki a szemeim, ahogy meghallottam a csengőt. Az órára néztem, ami hat órát mutatott. "Vagy több órája nyomja a csengőt Taehyung, vagy csak most érkezett meg" gondoltam, majd nagy nehezen kikeltem az ágyból. Kissé szédülve lépkedtem ki az ajtóhoz, majd kinyitottam azt. 

-Hol van a házam kulcsa? -Kérdezte Lágy, mégis rekedtes hangján.

-A nyakamban. -Mutattam a kulcsra, ami a nyakamban lógott, egy régi ezüst láncon. 

-Hiányoztál! -Lépett be a házba, majd szorosan magához ölelt.

-Junkook! -Kiáltottam fel, majd engedtem, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. 

Ezzel elvált tőlem, majd kézen fogott. Kivitt az utcára, majd sétálni kezdtünk. Majd megálltunk egy közeli kivilágított tónál. Junkook leguggolt, majd kikapott egy halat a vízből. Majd rám nézett.

-Azt mondják, ha kívánsz egy aranyhaltól, beteljesül. Te mit kívánsz? -Mosolygott fel rám. 

-Hogy többet ne hagyj el! -Törölgettem le a könnyeimet.

Ezzel visszadobta a halat, majd fölegyenesedett hozzám. Két keze közé fogta az arcom, majd hüvelyk újával letörölte a könnyeimet. Majd egy apró puszit nyomott a homlokomra. 

-Olyan szép vagy. -Túrt bele a hajamba, majd mosolyogva végig nézett rajtam. 

-Mi a szép? -Horkantottam fel, majd végig simítottam a kezén. 

-Ami érdek nélkül tetszik. -Lehelte ajkamra a szavakat, amire kellemesen kirázott a hideg. 

Újra szorosan magához vont, mire könnybe lábadt a szemem. Éreztem a heves szívverését, ami nyugtató volt számomra. Fölnéztem rá, majd belenéztem feketén csillogó szemébe. Közelebb hajolt hozzám, majd derekamra fektette egy kezét, a másikkal pedig gyengéden tarkómra fogott. Átöleltem őt, majd közelebb toltam az arcomat az övéhez. Ő is így tett, majd megéreztem puha ajkait, mire görcsbe rándult a gyomrom. Kellemes érzés volt, és még annál is kellemesebb, amilyennek elképzeltem. Az űr, betelítődött szeretettel, és nem éreztem a kábító ürességet. 

Kézen fogva sétáltunk hozzám, mindenféléről beszélgetve. Majd haza érve, egyenesen a szobámba kísértem. Leültettem az ágyra, majd én is mellé huppantam. Sokkal kínosabb volt, mint gondoltam. Azt hittem, itt is lesz téma, de csak a csöndben ültünk, esetleg csak a halk lélegzetvételünket lehetett hallani. Mire felém fordult, és megpuszilt. El akart hajolni, mire tarkóján tartottam a kezemet. Elfeküdtünk az ágyon, és heves csókcsatába kezdtünk. Simogatni kezdte alhasamat, mire beleborzongtam a kellemes érzésbe, és elcsaptam a kezét. Azonnal le állt a mozdulatával, mire visszagondolva, nem is volt kellemetlen. Ezért visszahelyeztem a kezét. Erre felnevetett, majd játékosan beleharapott a számba. Leoltottam a fejem mellett égő lámpát, így elfogadhatóbb volt, ugyanis nagyon szégyelltem magam. A hátára fordult, majd magára húzott. Fülig pirulva feküdtem rajta egy helyben, pánikban, ugyanis fogalmam sem volt, mit kéne tennem. 

-Sajnálom, azt mondtam, nem teszek olyat, amit te nem szeretnél. -Tolt le magáról, majd felült az ágyon. 

-Nem arról van szó! -Haraptam be félénken a számat. -Csak fogalmam sincs, mit kéne tennem. 

-Megmutathatom. -Húzta kacér mosolyra a száját, mire felkuncogtam. 

Reggel Junkook ingében keltem fel. Csókoktól megduzzadt számhoz kaptam a kezemet, majd elmosolyodtam. Végül, nem jutottunk sehová, amitől megkönnyebbültem, nem vagyok felkészülve erre. A telefonom búgására lettem figyelmes. Kivettem a párnám alól, de sötét volt a képernyő. Majd az éjjeli szekrényre vándorolt a tekintetem, ahol Junkook mobilja pihent. Megakadt a szemem, a kijelzőn álló néven. "Lia" egyből minden eddigi boldogság kiszállt belőlem, majd kikeltem az ágyból. 

Felöltöztem, majd leszaladtam a konyhába. Reggelit kezdtem készíteni, mire halk léptekre lettem figyelmes. Oda kaptam a fejemet, majd Junkook hatalmas vigyorával találtam szembe magamat. 

-Jó reggelt! -Lépdelt oda hozzám, majd meg akart csókolni, de elléptem tőle. 

-Reggel hívott Lia. Gondolom menned kell hozzá, akkor menj. -Legyintettem egyet, majd vissza fordultam a tennivalómhoz.

-Légyszíves ne rontsd el! még sosem volt olyan romantikus élményben részem, mint tegnap veled. -Hallottam a hangjában a félelmet, de nem érdekelt, ugyanis ő csinálja magának.

-Te ne rontsd el! nem én tartok két vasat a tűzben. -Emeltem feljebb a hangom, mire megrezzent. 

-Junkook! -Hallottuk meg Seulgi hangját, mire odakaptuk a fejünket. -Azt hittem, már nem foglak látni. 

-Seulgi. -Simogatta meg a kobakját, mire az említett felkuncogott. 

Sértődősen telt el a reggel, mire Junkook felajánlotta, hogy elvisz az iskolába. Nagy nehezen bele egyeztem, majd beülve mellé,indultunk is. Seulgit kidobtuk a sulijánál, ezért az út hátralévő felében, tudtunk beszélgetni. 

-Már ismered Liát igaz? -Nézett rám egy pillanatra. 

-Ja. -Mondtam sértődötten, és csak az ablakon bámultam ki.

-Jimin! rá nem kell féltékenynek légy. -Artikulált egyik kezével. 

Felidegesített, ezért nem válaszoltam neki, akármit mondott vagy kérdezett. Majd megálltunk a célnál. Junkook szomorúan nézett rám, ami megtörte a szívemen keletkezett betont. 

-Na jó! nem bírom. -Hajoltam át, majd adtam neki egy csókot. 

-Na végre. -Húzta széles mosolyra a száját. 

Éppen szálltam volna kifelé, mikor megpillantottam, egy nőt aki mindet nézett, karba tett kezekkel. Megfagytam egy pillanatra, majd vissza néztem Junkookra. 

-Szia Lia. -Szállt ki az említett, majd nyelt egy hatalmasat. 

Sziasztoook! képzeljétek mit történt velem tegnap! táncra kezdtem járni a barátnőmmel, meg pár haverral, és a tánctanárunk egy férfi. Tök olyan érzést keltett bennem, mint ez a fici. Egyszer majdnem Junkooknak szólítottam, nagyon véletlenül, mert még ott is a könyv következő részén gondolkodtam. Úgy éreztem magamat, mint Jimin. XD Na de nem is untatlak titeket. A következő részig is PÁPÁ! :3