Tátott szájjal lépkedtem a lakásban, legalább volt olyan jó, mint egy öt csillagos szálloda. Mikor végeztem a bámészkodással, Junkook felé fordultam. 

-Hol lesz a szobánk? -Kérdeztem tőle. 

-Lehettek külön is. -vont vállat, mosolyogva. -Az emeleten balra, van két szoba. 

-Köszönöm. -Bólintottam egyet, majd mentem is. 

Nehezen tettem meg az utat felfelé, ugyanis Seulgival a karomban kellett, lépcsőznöm. Random nyitottam be az egyik szobába, hogy az lesz Seulgié. Lehelyeztem őt egy kanapé szerűségen, majd rázártam az ajtót. A mellette lévőbe is benyitottam, majd körbenéztem. Igazán elnyerte a tetszésemet. Ezért beljebb léptem. Leültem az egyik kis fotelba, majd bámészkodni kezdtem. Majd megakadt a szemem egy képen. Hatalmas nevetésben törtem ki. Junkook volt a képen, ami igazából egy festmény volt. Sok szín volt benne, de nem az fogott meg. Hanem az, hogy féloldalasan fekszik a képen, egyik lábát felhúzva, és csak egy szőrmés takaró fedi a testét. És egy pezsgőspoharat tart a kezében. Őrülten nevetve léptem közelebb a festményhez, majd elolvastam, mi van odaírva az aljára. 

"Junkoonak, évbúcsúztatóra. Kár, hogy nem álltál nekem portrét, ezért fejből festettem egyet. Remélem mosolyt csal majd az arcodra. Rég nem látott szerelmed, Lia" 

Lehervadt az arcomról, a levakarhatatlan mosoly, mikor elolvastam a szöveget. Ki az a Lia, és miért nincs Junkookal? azért olyan furcsa, és magányos néha? 

-Lia. -Ejtettem ki  a nevét, majd hátat fordítva a képnek, kiléptem a szobából. 

Úgy gondoltam, majd kikérdezem a lányról, aztán pedig kibékítem Taehyungal. Hisz Taehyungnak köszönhetem, hogy vége a civakodásomnak, Sehunnal. Átpásztáztam a folyosón, majd körbe körbe bóklászva, megtaláltam őket, a konyhában. 

-Junkook. -Kuncogtam el magam. -Ki az a Lia? 

-Láttad? -Tágultak ki szemei, majd felállt a helyéről. -Gyerekkori barátom. 

-Ott, szerelmem állt. -Mondtam sejtelmesen. 

-Jó feladom, igen. A barátnőm csinálta múltévben. -Ült vissza morcosan a székbe. 

-Miért olyan nehéz, ezt elmondani? -Húztam fel egyik szemöldökömet. 

Erre csak elfordította a tekintetét, majd én is helyet foglaltam a köreikben. Kihúztam magam, majd felszólaltam. 

-Csak egy buli volt, megesik az ilyen. Tae, találsz majd magadnak, másik csajt. Te pedig ne lopkodj előle, mert nehezére esik a csajozás. -Nevettem el a végét. -Ennyi az egész. 

-Ennyi lenne? nem Taehyung? -Bökte oldalba Junkook. 

-Mintha eltudnám felejteni. De igazából, megérdemeltem. Mégis, csorba esett mindenem, amit férfiasnak tudtam mondani. Egyetlen egy dolog miatt nem vertelek agyon. Az pedig az, hogy nem emlékszem semmire. -Vakarta meg zavartan a tarkóját. 

-Nem emlékszel? kár. -Nézett rá idegesen. -Mi lenne, ha azt mondanám sajnálom? 

-Megbasznám az anyádat. -Forgatott szemet, majd hátat fordított neki a széken. 

-Akkor kaparhatod utána a földet. -Nevetett fel kínosan. 

-Hagyjátok már abba. Junkook, bocsánatot kért, többet nem fogja elvenni a csajodat. -Léptem hozzájuk, majd mindkettőnek megveregettem a hátát. 

-Taehyung. -Nyújtotta felé a kezét, mire a másik, habozva, de elkapta azt. Levörösödött fejjel, kapta vissza a kezét Junkook. -Erős vagy. 

-Nem mondod. -Tette büszkén karba a kezét. -Egyébként Jimin, valamit mondott apud, anyukádról. 

-Ja, igen. Hogy meghalt. -Nevettem fel. -Olyan sokszor mondta már ezt, persze hogy nem hiszem el. 

-Miért hazudna ilyenről? -Állt fel újra a székéből, Junkook, és nagy szemekkel meredt rám. 

-Azért drága barátom, mert hazudta már azt is, hogy Jimin halt meg, amikor nálam aludt. És ott feküdt mellettem. -Csapkodta nevetve a pultot. -Figyelj, ne szomorkodj. Mintha mondhatnám ezt. Nem az én házam égett le, de nem lesz baj. Amíg készen nem lesz, Junkooknál lesztek, aztán minden tovább megy, a régi kerékvágásba. 

-Ah, köszönöm srácok, hogy mellettem álltok. -Bólogattam elégedetten. 

-Volt oly szíves Jonkook, hogy elhappolt előlem egy CSAJT, de mi lenne, ha elmennénk bulizni? -Vetettem fel a ötletet. Majd kiemelte valamiért, a csaj szót. 

-És mégis mit ünnepelnénk? -Mondta Junkook, unott arccal. 

-Hogy Jimin, új életet kezd. -Csapta össze tenyerét. 

-Ja, nem mindenkinek ég le a háza. Igazán van mit rajta ünnepleni. -Ironizáltam, amit be is vett az agyatlan. 

-Így van. -Bólintott egy hússzút. 

(Hogy bólintanak egy hosszút?xd mindegy, Tae megtette!)

-Hívjuk Sehunt is. -Vigyorodtam el. 

-Na, még több fiatal korú. -Csettintett egyet nyelvével Junkook. 

A továbbiban, felhívta Taehyung, Sehunt aki szíves örömest bele egyezett az ötletbe. Addig Junkook nagy nehezen elővette a féltve őrzött italait, és kirakta őket, kibontásra készen. De volt egy hatalmas gondom...A ruhám. 

-Nem tudok mibe menni! -Tetettem hogy sírni készülök. 

-Bízd csak ide. Majd adok neked valami jó rongyot, csak az a baj, hogy ingeim vannak. -Lépett oda, a ruhás szekrényéhez. 

-Az nem baj, szeretem az ingeket. -Húztam mosolyra a számat. 

-Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy Junkook? -Jött oda hozzánk Taehyung. 

-Igen, miért? huszonhat. -Nézett fel kérdezőjére.

-Áh, így már értem, miért beszélsz olyan furán, és viselkedsz úgy. Mert egy vén trotty vagy! -Röhögött fel a viccén, amit a "vén trotty" egy szúrós pillantással ajándékozott. 

-Na ne! van köztünk kilenc év? -Tátottam el a számat. 

-Már ti is kezditek, tudjátok, nagyon nehéz ez nekem. Kapuzásári pánikom van. -Temette arcát tenyerébe, és nevetni kezdett. Majd előhúzott, egy fekete bőr pólót. -Na, hord ilyet egy vén trotty? 

-De jól néz ki! ez kell nekem. -Kaptam ki a kezéből, majd azonnal magamra húztam azt. 

-Jól áll. -Bólogatott elismerően. -Van hozzá egy nadrágom is. -Majd odaadott nekem, egy sötét farmert. 

-Na, vedd fel gyorsan. -Mondta Taehyung, de pont csengettek, ezért kiviharzott, hogy ajtót nyithasson. 

-Fordulj el. -Pirultam el, mire gyorsan tette, amit kértem. 

Éppen a rajtam lévő nadrággal ügyködtem, de beakadt a cipzárom. Ezért nem tudtam levenni. Minél jobban ráncigáltam, annál inkább akadt be jobban. 

-Kész vagy? -Fordult meg. 

-Nem tudom levenni. -Pislogtam rá. 

-Segítsek? -Lépett közelebb, majd a cipzárral kezdett el ügyködni. Ráncigálni kezdte, mert neki sem sikerült. Én pedig úgy éreztem, kegyetlenül forró lett a szobában. És fülig voltam pirulva. Szám elé kaptam a kezemet, és köhintettem, egyet, de nem vette az adást. Csak tovább bíbelődött a hülye nadrággal. 

-Elég lesz. -Bólogattam, és ráemeltem kezemet, a vállára. 

-De sikerült. -Nézett rám, és abban a pillanatban esett le rólam a gatya. 

-Áh! -Sikkantottam fel, majd löktem egyet, Junkookon, aki nekiesett a szekrénynek. 

-Mi folyik itt? -Tágultak ki Taehyung szemei. 

El is hiszem, miért kérdezi ezt. Junkook, majdhogy előttem térdel, rólam pedig le van húzva a gatya, csak alsóneműm takar. 

-Húzzon ki mindenki! -Üvöltöttem fel, vörös fejjel. 

Amikor mindenki magamra hagyott, paradicsom vörös fejjel, ültem le az ágyra, és öltözni kezdtem. Nagyon szégyelltem magamat, de arra jutottam, hogy fiúk vagyunk, ezért nincs mit szégyellni. De akkor is látott! pirultam el újra. 

-Na, itt vagyok. -Mentem le hozzájuk, akik már ki is bontottak egy üveg pezsgőt. 

-Szia Jimin! szép volt az alsód! -Viccelődött velem Sehun. 

-Nagyon köszi! -Ráztam meg a fejem nevetve. -Igyunk! -Ültem közéjük. 

Fél óra telt el, amióta elkezdtünk inni. és ahogy láttam, egyikőnk sem maradt józan. Köztük, én sem. Felelsz vagy merni kezdtünk, amiből sosem sül ki nálam semmi jó. De azért belementem, hogy ne legyek ünneprontó. És úgy voltam vele, amit nem akarok, úgysem teszem meg. 

-Jó, te jössz Jimin. Felelsz vagy mersz? -Mondta Sehun elnyúlva, és akadozottan a szavakat. 

-Felelek! -Válaszoltam én is furán. 

-Várj egy percet akkor...Ha lány lennél, kivel jönnél össze a legszívesebben? -Mutatott rám, nagy nehezen. 

-Asszem Junkookal. Szeretem az öregebb nőket! avagy a ha lány lennék, férfiakat. -Akadtam bele, a mondandómba. 

-Felelsz vagy mersz Junkook? -Ejtettem ki nehezen a szavakat. 

-Felelek. -Válaszolt tisztán, és érthetően. 

-Berúgtál má' -Tettem fel a kérdést. 

-Meg sem kottyant. -Kacsintott egyet. 

-Mehetünk már bulizni? -Mondta Taehyung, ugyan olyan tisztán és érthetően, mint Junkook. 

-Ja, csak elmegyek pipilni. -Mondtam, majd feltápászkodtam a helyemről. 

Nagy nehezen tántorogtam fel a lépcsőkön, hogy eljussak a mosdóba. Kikészítette a fülemet a csönd. És minden más, ami zavarni tudja egy ilyen állapotban lévő embert. Be esetem a fürdőszobába, majd nagy nehezen felállva, végre pisiltem. Majd amikor végeztem, megálltam a tükör előtt, és sírni kezdtem. Hiányzott a házam, és az életem is. Úgy minden. Szükségem volt valamire, de fogalmam sem volt, hogy mire. Lecsapkodtam a fejemet vízzel, majd nevetni kezdtem, hogy hogyan nézek ki. Ettől a tettemtől, megint sírni kezdtem. 

-Jól vagy? sokáig eltartott, gondoltam bejövök. -Mosolygott rám kedvesen Junkook. 

-Junkook! -Borultam sírva a nyakába, alig tudott megtartani. 

-Jól vagy? semmi baj. -Simogatta a hátam, amit nem engedném neki, ha nem lennék szomorú és részeg. Elakart válni tőlem, de akkor meglátta volna a kisírt szemeimet, ezért megöleltem. 

-Ne! Megfogsz látni, sírva. -Túrtam a fejemet a nyakába. Erre azért is elvált tőlem, majd két keze közé fogta az arcomat. 

-Pedig  még így is aranyos vagy! -Villantott rám egy ezer wattos mosolyt, mire elszédültem. 

-Ugyan má' -Nevettem fel, majd arrább ugrottam tőle, mert teljesen zavarba hozott. 

-Gyere menjünk le. -Biccentett fejével az ajtó felé mire megindultam. 

Épphogy mellette mentem volna el, mire gyorsan megpuszilta az arcomat. Kitágult szemekkel néztem rá, majd eltakartam kezeimmel, a levörösödött fejemet. 

-Ezt most miért kellett? -Mondtam nyöszörögve. 

-Ugye tudod, ha Sehun is itt alszik, nem lesz üres szoba, ezért velem kell aludj? -Hajolt lejjebb hozzám, hogy a szemembe tudjon nézni. 

Erre a mondatába, görcsbe rándult a gyomrom. És mintha lepkék hada kapott volna kedvet a késő éjjeli repkedéshez. Egyre többször pirulok el. 

Sziasztok! remélem tetszett a rész. Mit gondoltatok a festményes részről? azért raktam bele, hogy megnevettesselek titeket. Csak gondoljatok bele, hogy nézne ki úgy. Xd A következő részben, terveztem egy kis cukiságot :3 addig is PÁPÁ! |És vigyázzatok a meleggel, igyatok sokat|