Iskola után, egyből hazafelé vettem az irányt. Sosem voltam egy visszahúzódó alkat, ezért ma is ellátták a bajomat a felsősök. Az úton mindenki megbámulta az újonnan szerzett sebeimet, ezért összehúzva magamat haladtam tovább. Nagyot ugrottam mikor valaki hátulról meglökött, majdnem fellökve engem. Összeráncolt szemöldökkel néztem hátra az illetőre, de egyből ellágyult az arcom, mikor megpillantottam legjobb barátomat. 

-Hova, hova. -Húzogatta szemöldökét, amin elvihogtam magam. 

-Na vajon? haza. -Forgattam meg a szemem. 

Egész úton hajtotta a maga kis hülyeségét, de nem zavart, inkább csak nem fogadta be a fülem, mert máson járt az eszem. Az új sulin, ahová holnap után megyek. Vajon ott is bántani fognak? viszont ott megőrizhetem a névtelenségemet, azaz a rám aggatott gúnynevet, a Park Jackie.  A Jack Daniel's-ből jött, mert egyesek azt állították hogy túlzott fogyasztója vagyok, a májcsökkentő italoknak. Ebben nem csak az volt a téves, hogy gyakorlatilag a moderált szeszhörpintők fölé helyeztek, hanem hogy én soha nem szerettem semmiféle szeszes italt. De nem ez volt az egyetlen ok amiért így hívtak, hanem anyámék miatt is. Nagy alkohol fogyasztók voltak, ezért hitték azt, hogy én sem vagyok különb, miszerint az alma, nem esik messze a fájától.  De ennek holnap után vége lesz, és búcsút mondhatok az akkori énemnek. Csak egy valamit bánok, azt hogy Taehyungnak is ott kellett hagynia miattam az iskolát, amivel neki semmi baja nem volt. Egyedül nem akart ott maradni, így velem jött. Azzal is számolt, hogy lehet nem egy osztályba fogunk járni, de nem érdekelte a kockázat, csak hogy velem tartson, és megvédhessen. Az út végén elköszöntem barátomtól, és be rontottam a házba. Még nem volt otthon az öcsém, ezért nyugodtan lepakolhattam, és volt még egy kis időm lemosdani, és otthoniba vágni magam, hogy elkészítsem a vacsorát. 

-Szia Jimin. -Rontott be Seulgi, unott arccal, levágva a cipőjét a sarokba. 

-Szia. -Ordibáltam ki neki a konyhából, a főzés közepette. 

Lassan cammogott be a konyhába, majd le roskadt az egyik székbe, és kifejezéstelen arccal bámult maga elé. Néha piszkálni kezdte az előtte lévő tányért, majd le hajtotta fejét az asztalra. 

-Mi a baj? -Ráncoltam össze szemöldökömet. 

-Mint mindig, most is megfingatott a tanár. -Mondta a padlót nézve. 

-Most már esküszöm oda fogok telefonálni. -Bólogattam oda neki, de rám sem bagózott. 

-Oké, de mindig ezt mondod. -Biggyesztette le ajkait, egy pillanatra azt hittem sírni fog, ezért oda siettem hozzá, és le guggoltam mellé. 

-Holnap magam megyek be, és meg mondom neki mik a határok egy gyerekkel szemben. -Fogtam apró arcát kezeim közé, mire felcsillantak szemei. 

-Komolyan mondod? -Nézett bele végre szemembe. 

-Komolyan. De most menj, mosakodj le, aztán gyere le enni. -Álltam fel mellőle, hogy tovább készíthessem az ételt. 

Mosolyogva trappolt fel az emeletre, majd eltűnt a fordulóban. Dúdolgatva kavargattam a feltétet, van hogy nem mert belefáradok, de igazából imádom elfoglalni Seulgi életében az apa szerepet Bátyja helyett. Amikor kész lett a vacsora, csendben ettük meg, majd amikor későre járt az idő, ágyba parancsoltam. Én is így tettem, ugyanis holnap el kell mennem vele az iskolájába hogy beszéljek a testnevelés tanárjával, mert folyton kivételez vele, és sokkal tovább kell tesizni mint a társai, és sokkal nehezebb dolgokat. Már nagyon régóta megy így, épp ideje volt megelégelnem.  

                                                                            ***

-Kelj fel, jönnöd kell velem. -Ugrált az ágyamon Seulgi. 

-Várj már egy kicsit még. -Morogtam a kicsire, nem szeretem ha ilyen módon keltenek fel. 

Ezzel ki szaladt a szobámból, majd el tűnt a sarkon. Majdnem vissza aludtam, mikor hallottam halk tipegését a padlón. 

-Nesze! -Öntött rám egy pohár vizet. Nagyon ideges lettem tőle, de kordában tartottam magam. 

-Te kis szemét! -Ültem fel az ágyon, megdörzsölve vizes arcomat. Seulgi kicsit kuncogott rajtam, de amikor rá néztem a mogorva nézésemmel, egyből elhallgatott.

                                                                           ***

Kicsit félve, mégis magabiztos léptekkel haladtan kézen fogva Seulgit. Mihelyst be értünk az irodába, le ültünk az egyik kanapéra, és vártuk hogy valaki felfigyeljen ránk. Nem is kellett sokat várnunk, egy tanárnő tipegett oda hozzánk. 

-Segíthetek valamiben? -Nézett ránk a szemüvege mögül. 

-Igazából igen. MR Kim Seokjinnel szeretnék beszélni. -Álltam fel helyemről. 

-Idehívom -Fordult hátat nekünk, majd kiviharzott az előtérből. 

Le pillantottam Seulgira, aki félve pillantott fel rám. Tudtam hogyan érez, fél hogy a tanárja árulónak fogja tartani. De ki nem elégelné meg a viselkedését? abban a pillanatban fordult ki az ajtóból a tanár úr, oda sietve hozzánk. 

-Igen? miben segíthetek? -Húzta fel egyik szemöldökét. 

Egy pillanatra lefagytam mikor megláttam milyen izmos, és magas. Már tervezgettem a menekülési útvonalamat, de le kellett higgadnom azért, hogy ki állhassak Seulgi mellett.

-Szeretném ha nem tekintene, Seulgira másképp mint a többi diákjára. kérem hogy ne fárassza ki végkimerülésig őt, mert csak egy gyermek. -Néztem fel rá, végig a szemébe nézve. 

-Testnevelés tanár vagyok. Az a munkám, hogy meg edzem az itt tanuló gyerekeket. Nem kivételezem vele, éppen hogy segítek neki, ugyanis neki nem megy olyan jól, mint a többi gyereknek. -Húzta kis magát. 

-Értem. Köszönöm a kedvességét, de nem kérek belőle. Ma úgy akarom látni ha hazajön, mintha nem maratont futott volna. Elnézést. -Ezzel karon fogtam Seulgit, és ki vittem őt a kapuhoz. 

-Köszönöm Jimin. -Mosolygott fel rám. 

-Szóra sem érdemes pöttöm. -Kócoltam bele hajába. -De, ideje mennem, neked pedig az óráidra. Várlak haza, valami finomsággal. 

-Rendben. -Ölelt meg, majd el baktatott előlem. 

Remélem ma már nem úgy jön haza, mint aki körbefutotta a világot. Mert ha igen, nem fogok kesztyűs kézzel bánni a tanárával. Amikor haza értem, egy kicsit le feküdtem, hogy gondolkozhassam. Aztán úgy döntöttem, hogy át hívom Taehyungot, hogy holnap együtt mehessünk az új iskolába. Ezzel kikerestem a számát, és felhívtam. 

-Szia Taehyung, mit csinálsz most? -Harapdáltam szám szélét.

-Fekszem, félek az új sulitól. -Nevetett fel. 

-Nem alszol nálam? tudod én is félek, és jó lenne egy kicsit veled lenni, hogy eltereljem a gondolataimat. -Terültem el az ágyon, és a plafont tanulmányoztam. 

-De, miért is ne. Akkor elkészülök, és nemsokára ott vagyok. 

-Rendben, várlak szia. -Köszöntem el.

-Szia. -Ezzel bontottam a vonalat. 

Folyton csak az új sulin kattogott az agyam. Nagyon félek attól hogy rám talál megint Sehun, és újra zaklatni fog. Mindig azt akarta hogy hódoljak be neki, de sosem tettem. Ezért végül sulit kellett váltsak, mert nem bírtam vele, sőt a többiektől sem, de Sehun volt a legkitartóbb. Borzasztó volt minden nap úgy bemenni a suliba, hogy keménynek kellett mutatnom magam. Összerezzentem mikor meghallottam a csengőt. Rendeztem vonásaimat, majd az ajtóhoz siettem, hogy ajtót nyithassak Taehyungnak. Azonnal meg akadt a szemem, hatalmas mosolyán. 

-Találkoztam véletlen, az új osztályfőnökkel. -Közben be lépett. 

-Tényleg? és mit gondolsz róla? szerinted szigorú? -Néztem mélyen a szemébe, hogy minél hamarabb választ kapjak. 

-Szerintem nem. De nagyon jól néz ki. -Harapott bele alsó ajkába. 

-Taehyung! -Ütöttem vállba.

-Na, mit csináljunk? -Kérdezte felvont szemöldökökkel. 

-Te is arra gondolsz amire én? -Nyaltam meg számat.

-Szerintem igen...-Kacsintott rám egyet, majd egyszerre felnevettünk. 

-Videó játék! -Kiáltottunk fel egyszerre, majd szaladtunk is a nappaliba. 

Sziasztok. Ez lett volna az első rész. Ebben még nem szerepelt 18+os rész, sőt még 16-sem, de higgyétek el lesz. Tudom hogy átvertelek titeket az utolsó jelenettel, bocsássatok meg :D Nemsokára új résszel jövök, addig is sziasztok, a következő részben találkozunk! pápá