Közkívánatra itt a rajzom

Remélem tetszik nektek. Most pedig vágjuk is bele.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
/Toshiko szemszögéből/

A nevelő szüleim nagyon kedvesek és segítenek mindenben, kezdve a képességem kontrollálásával. De valamiben nem tudnak. Van ugyanis egy titkom előttük, amit soha az életben nem fogok tudni elmondani nekik. Egy átkozott rémálom, ami akár az életükbe is kerülhet.

Egy héttel Akane hazaérkezése után ugyanis rettenetes rémálom volt:

Egy üres, hófehér térben találtam magam. A hatalmas fényesség rémisztően vibrált. Bátortalanul szólaltam meg.
- Hahó... Van itt valaki?
- Csak a legszörnyűbb rémálmod! - hörögte egy ijesztő hang ami valahogy úgy hangzott mintha én lettem volna. Nem értettem miért éreztem ezt.
- Mutasd magad! - mondtam kicsit határozottabban. Szürke ködszerű sűrű füst kezdett kavarogni körülöttem. Az árnyékom egyre nagyobb és nagyobb lett és ezzel együtt ijesztőbb is. Végül egy rám nagyon hasonlító, de vörös szemű, szőke lány lépett ki belőle. Szeme gonoszságot és fájdalmat tükrözött felém.

- Te meg ki vagy? - kérdezem. A lány közelebb jött hozzám és gúnyosan elmosolyodott.

- Azt ne mondd, hogy nem ismersz meg. Én te vagyok. A lány, aki halálba küldte a saját szüleit, akit jogosan tart szörnyetegnek egy fél suli, akinek már a megszületése szétszedett egy családot... Folytassam?

- De én nem...! - kiáltottam fel, mire ő felém irányította a ködöt. Újra láttam a szüleimet vérbefagyva, majd azt az emlékem, amikor Eraserhead mondta, hogy a szüleim kérték miattam, hogy tartsa tőlünk a távolságot.

Ha nem kérik, talán időben odaért volna...
Ha meg se születek, a nagyszüleim nem fordultak volna el a szüleimtől...
Majdnem megöltem az egyik osztálytársam...
Mi van, ha Akane is bajban lesz miattam?...
Mi van, ha meghalnak miattam?...

Gondolatmenetemből egy ördögi kacaj rántott ki, majd azt mondta.

- Ne feledd, én nem vagyok képzelgés!

Majdnem sikítva riadtam fel. Felálltam és az ajtó felé indultam, mikor észrevettem hogy az árnyékomnak vörösen izzó szemei vannak. Onnantól kezdve Ayame mindig követett. Ja igen, Ayame a második keresztnevem, csak nem használom, szóval a sötét felem neve lett... Szóval, mint később kiderült, a sötét felem a képességem fejlődése miatt jött létre, illetve az addig nem igazán kedvező gyerekkorom sem állította meg.. de a probléma az hogy még évekig nem kellett volna a képességemnek erre a szintre fejlődnie, ami azt eredményezte hogy 15 éves koromra körülbelül ötször akkora erőm lett, mint amilyennek lennie kellett volna.. de ez még egy cseppet odébb van.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Halihó mindenkinek!
Bocsi, hogy csak ma hoztam a következő részt, és azt is sajnálom hogy ilyen rövid lett... Nem baj, lesz hosszabb rész is.
Amúgy eddig hogy tetszik? Szerettem volna visszahozni a sztoriba Toshi-chan szüleinek a halált, mivel három mondatban elintézve a dolgot eléggé ömm.. Disney-filmes megoldás lenne.
Na sziasztok

Fruzsi