- Hűha! Te tényleg harcoltál igazi gonosztevőkkel?

- Igazából csak az emberek evakulásában segítettem... Semmi különös.

- Én is csak járőröztem, meg takarítottam. Mondjuk egyszer csempészekkel is összefutottunk.

- Az is nagyon menő!

- Hallottam, hogy a Hősgyilkos eset után váltottál gyakorlat helyszínt - fordult hozzám Mina. - Miért? Hisz a második számú hősnél voltál...

- Ja, csak úgy éreztem, hogy mégsem fejlődök ott eleget... Kicsit úgy tűnt, mintha csak nyűg lettem volna Endeavor számára...

- Szóval te válthattál helyszínt? - kérdezte Yaomomo.

- Hát... Öhmm... Igen. De bárki más is válthatott volna az osztályból, ha van hova átmennie és Aizawa-sensei engedélyezi... Itt igazából az első a fontosabb kritérium.

°°°

A gyakorlat után már alig volt idő a félévi vizsgákig. Az írásbeli részén nem aggódtam, hiszen a tanulmányi átlagom a harmadik legjobb az osztályban. Még Bakugonéál is jobb. Ez persze nem azt jelenti, hogy elengedhettem magam. Az utolsó héten én sem lazsálhattam. Főleg a gyakorlati vizsga aggasztott. Az osztályt elnézve átlagos a teljesítményem, de tudom, hogy sok hiányosságom van.

- Bocsi, akkora a fejed, hogy észre sem vettem - kért "bocsánatot" Monoma Midoriyától, miután belekönyökölt. - A Sport Fesztiválon is mindenki szeme az 1. A osztályon volt. De nem azért, mert olyan sokat várnak tőletek.

És csak beszélt és beszélt... Hogy akadna a következő szó a torkán...

- Szard le amit mond - hallottam meg hirtelen a mellettem ülő Bakugo hangját. Észre sem vettem, hogy azt a kis.. nyomit.. bámultam...

- Könnyű azt mondani...

- De ha tényleg robotok lesznek a félévi vizsgán, akkor semmi gáz! - lelkendezett Mina a hír hallatán. Megráztam a fejem.

- Én nem hiszem...

- Dehát... Dehát miért nem?

- Olyan sokat fejlődtünk a felvételi óta. Szerintem nem lenne logikus...

°°°

Három nap nem olyan hosszú idő. Az írásbeli gyorsabban lement, mint gondoltuk. Ahogy azt előre sejtettem, valószínűleg nem ezeken fogok megbukni. De még a java hátra van... Valamiért még mindig kétlem, hogy robotokkal kellene küzdenünk. Nem tudtam, hogy pontosan miért. Fogalmam sem volt róla. Csak sejtettem...

- Megváltoztattuk a gyakorlati vizsga feladatot - szólt az igazgató, ezzel igazolva sejtésemet.

- Dehát ezt hogy érti?

- Gyakorlatiasabb lesz a vizsga, ami nagyobb kihívást jelent. Leegyszerűsítve, párokba osztunk titeket és egy egy itt jelenlévő tanárral kell majd megküzdenetek.

- Az első páros, Yaoyorozu és Todoroki, akik velem küzdenek meg - folytatta Aizawa. - Aztán Midoriya, Bakugo és Mirai egy csapat. Az ellenfelük pedig..

- Én vagyok! - ugrott a diákok elé All Might.

Tudtam, hogy esélytelen lesz közös tervezésre bírni őket. Hisz utálják egymást. De azt is tudtam, hogy valószínűleg pont ezért rakták őket párba. De akkor én mit keresek itt? Nekem egyikükkel sincs bajom, de ha végig tolmács, vagy posta galamb leszek köztük, akkor az én képességem nem lesz használva, tehát valószínűleg megbukok. Nagy pofátlanság lenne tőlük esélyt sem hagyni nekem a sikeres vizsgára. Szerencsére mi voltunk az utolsó vizsgázók. Elméletben bőven volt időnk felkészülni. Elméletben... De komolyan, miért kellek én a fiúk csapatába?

°°°

Az előttünk lévő kilenc meccs meglepően gyorsan lement. Csak két csapat bukott meg, Kirishimáék és Mináék. Nagyon sajnáltam őket, de való igaz, a tanáraink túl erősek voltak... Ellenünk pedig a világ legnagyobb hőse, maga All Might áll majd ki... Mit tegyek? Bakugo nem fog Midoriyához szólni, ráadásul teljesen más elképzeléseik vannak... Bakugo küzdene akár az élete végéig, Midoriya meg csak All Might erejét látja... Mit tegyek? Együtt kell dolgoznunk. Csak így nyerhetünk.

Mindkettőjük köré vontam egy egy védőkört. Tudtam, hogy szükség lesz rá. A két fiú azonnal hajba is kapott. Még annak ellenére is, hogy Bakugo alig két szót szólt a zöld hajúhoz... Ezt nem bírom tovább!

- Szállj ki a fejemből, rohadt Deku! - üvöltött a szöszi.

- Dehát én csak...

- Elég legyen már! - ripakodtam rájuk. - Hallottam, ahogy a szüleim testét elhagyja a lelkük, de messze nem sírtam annyit, mint amekkora hisztit mind a ketten levágtok csak azért, mert maximum harminc percig el kell viselnetek a másik képét és együtt kell dolgoznotok! Komolyan, mint az elkényesztetett ovisok, akiknek a szüleik nem vesznek több All Might figurát! Adtam esélyt arra, hogy szóban társalogjatok, de nem éltetek vele. Most össze van kötve az elmétek. Leegyszerűsítve: halljátok egymás gondolatait. Nyugi, egyikőtök sem az a tipikus, harc közben az élet értelmén merengő típus. És hogy őszinte legyek, ez nagyon sok mindent megmagyaráz...

All Might gondolom eközben megelégelte a várakozást, ugyanis ebben a percben elért minket a támadása. Mindhárman vagy tíz métert repültünk a hatalmas lendülettől. Mikor kezdett alább szállni a por, megláttuk az első számú hőst... Teljesen beleélte magát a gonosztevő szerepébe... Nagyon ijesztő így...

"Meneküljünk!" gondolta Midoriya.

Bakugo azonban nem hátrált. Meg se ingott. Csak küldte egymás után tanárunkra a robbanásokat. Nagyon elszánt. És győzni akar. Midoriya meg futni... Nem lesz ez így jó...

Midoriya próbált elugrani, Bakugo támadni, így egyenesen egymásnak csapódtak a levegőben. Egyikük sem sérült meg a földet érés közben sem az erőmnek köszönhetően. De még egy ilyen helyzetben sem tudták kibírni veszekedés nélkül. Miért? Komolyan, miért?

De nem volt időm ezen gondolkodni. Midoriyát a földhöz szorította egy kerítés darabjával, Bakugot meg úgy gyomorszájon vágta, hogy elhányta magát. Ekkor vettem észre valamit.

All Might engem nem támadott meg... Egyetlen egyszer sem... Ez lenne az esély, amit biztosít? Az egyikünkről tudomást sem vesz, így az elmenekülhet? De miért tenne ilyet? Én aztán biztos, hogy nem hagyom itt őket. Ki tudja, meddig püföli még őket? Lehet, hogy mire a kijárathoz érnék, már mindkettejüknek több csontja törne. Lehet, hogy szimplán nem tart ellenfélnek? Lényegtelen, hogy mit gondol. Előbb kiszabadítom Midoriyát, aztán megmentjük Bakugot.

Az erőm segítségével leemeltem róla a fém szerkezetet, majd mindketten mentünk a szösziért. Már alig állt a lábán... Midoriya kapta a vállára, míg én All Mightot vakítottam meg az erőmből generált fénnyel. Nem jutottunk messzire, mivel Bakugo nem igazán volt kooperatív csomag. Egy sikátor közepéig jutottunk, ahol mindenki lepihent.

- Nem tudom, hogy hogyan győzzük le All Mightot... vagy hogyan meneküljünk el - sóhajtott Midoriya.

- Kizárólag egy mindent elsöprő támadással lehet kiiktatni. Aztán futunk - mordult fel Bakugo.

- Nem akarom, hogy bajotok essen... De nekem gyengék a támadásaim. Biztosan ezért nem támadt még rám All Might. Lehet, hogy... Lehet, hogy ezt kéne kihasználnunk...

- Csak azért nem téged támad, mert nem használod a képességed. Csak ereszd ki és veled is küzdeni fog - nézett fel rám Bakugo. De nem hallgattam rá. Nem tudtam hallgatni...

- Pofa be! Nem tudod... Nem tudod, hogy miről beszélsz. Nem te szedsz gyógyszert a saját képességed ellen, úgyhogy kussolj! - vettem pár mély lélegzetet. - De lehet, hogy ez nem is olyan rossz ötlet.

°°°

All Might már elindult keresni minket. Már mindjárt a kijárathoz ért. Ekkor a háta mögül elő ugrott Bakugo. Pár robbanással el is terelte a figyelmét. Ekkor Midoriya jelent meg mögötte és elsütötte Bakugo egyik kézre rakható gránátját. A lövés betalált és mind futásnak eredtünk. Sikerülhet. Tényleg sikerülhet!

Egyre közeledtünk a kijárathoz. Éreztem, hogy ellenfelünk közelít... Egy tablettát vettem elő a zsebemből és bevettem. A hajam azonnal színt váltott és kijött a fonatból. A szemem is újra zöld lett. Indulhat a második rész.

Természetesen a két kesztyű elpusztítása volt tanárunk első dolga. Mintha észre sem vette volna a változást rajtam. Előbb Bakugot ütötte meg, aki azonnal egy házba csapódott. Tudtam viszont, hogy semmi baja. Hiszen most több erőm védi. Egy percbe sem telt bele, már ugrott is vissza, körülötte a jellegzetes kék fényem. Majd Midoriyával próbálkozott, róla meg a keze is lepattant. A zöldike rohant is a kijárathoz. Most jövök én és Bakugo.

Egy újabb, legalább akkora robbanás találta el az első számú hőst, mint az előbb. A kezeim körül is látszani kezdtek a szikrák. A fény blokkolta a látását, így Bakugo újabb és újabb csapásokat mérhetett rá. Midoria meg csak futott a kijárat felé.

All Might kiszabadult a kereszttűzből, majd megpróbált Midoriya után ugrani. A fiú hátára érkezett, de ismét ő pattant le. A csapattársunk csak földet ért. Mi ketten meg ismét ellenfelünk fenntartásán ügyködtünk. Még a képességem ellenére is kezdtünk fáradni. Én meg átléptem a határaimat...

Egyre homályosabb volt minden, de tudtam, hogy még talpon vagyok. Kezdtem elveszteni a kontrollt... De legalább nyertünk, ugye? Éreztem, hogy Bakugo a kijárat felé vonszol...

Aztán egy tűszúrás...

És sötétség...

°°°

A gyengélkedőn tértem újra magamhoz. Bakugo és Midoriya már rég ébren voltak, Recovery Girl már egy ideje ellátta őket.

- Átmentünk? - kérdeztem bágyadtan.

- A képességed elképesztő! Visszaverted All Might támadását! Kétszer is! - lelkendezett Midoriya.

- Hát... Öhmm... Köszönöm...

- Mi a szar volt az a végén? - tért a tárgyra Bakugo.

- Csukjátok be az ajtót! Ez személyes ügy - sóhajtottam végül. Miután leültek, elővettem annak a tablettának a dobozát, amiből bevettem egyet a vizsgán. - Már mindketten tudjátok, hogy képességgyengítőt szedek. Nos, mint bármely gyógyszerből, abból is lehet túl sokat bevenni. Ez itt kioltja a hatását. Tíz éves korom óta van ilyen is nálam, miután egyszer véletlenül túladagoltam a képességgyengítőt. Majdnem belehaltam...

- A hajad elkezdett szőkülni, a szemed meg vörös lett, pont mint Aizawa-senseinek. Az mitől volt? - kérdezett most Midoriya.

- Az... Egy hosszú sztori... Legyen annyi elég, hogy ez az egyik oka, hogy nem akarom túlhajszolni magam, ha a képességemről van szó.

°°°

- Jó reggelt! - köszönt Aizawa-sensei. - Ami a félévi záróvizsgát illeti, sajnos néhányan megbuktatok rajta. Az erdei edzőtáborba pedig... Mindenki elmegy!

- Váratlan fordulat!

- Az írásbelin senki sem bukott meg. Ami viszont a gyakorlati vizsgát illeti, Kirishima, Kaminari, Ashido, Sato és Sero hasaltak el. Elmagyarázom. A tanárok minden vizsgán biztosítottak nyerési lehetőséget és figyeltük, hogyan boldogultok a feladattal. Máskülönben már a vizsga legelején elbuktatok volna.

- De azt mondták, hogy a tanárok nem kímélnek minket...

- Hogy komolyan vegyétek. Az edzőtábor elsősorban kiképzőtábor lesz, azoknak, akik megbuktak lesz a legnagyobb szükségük rá. Ésszerű megtévesztés volt az egész.

- Ésszerű?

- Sensei! Már másodjára hazudott nekünk. Ezek után hogyan bízhatunk meg önben?

- Jó meglátás, elgondolkodom rajta. De részben igazat mondtam. Aki megbukott, az megszívta. Extra különórák várnak rájuk a táborban. Nyári iskolához képest is kemény leckékkel fogtok szembesülni.

°°°

- Legalább mind együtt mehetünk.

- Figyu! - ugrott az osztály elé Hagakure. - holnap már úgyis szünet lesz, úgyhogy miért nem megyünk együtt bevásárolni?

- Klassz ötlet. Úgysem lógtunk még együtt mind.

- Jössz te is, Bakugo?

- Nincs időm ilyen baromságokra, Hülye hajú!

- Te azért jössz, Toshi-chan? - kérdezte reménykedve Mina.

- Persze! Úgyis kell vennem néhány dolgot a táborra.

°°°

Az osztály végül a Kiyashi üzletközpont mellett döntött. Az a legnagyobb pláza a megyében. Rengeteg féle különböző képességre és testalkatra lehet ruhákat, kiegészítőket venni. Itt mindenki megtalálja, amit keres.

Mivel mindenki mást akart, szétváltunk. Azt beszéltük, hogy három óra múlva találkozunk az óránál. Nekem nem kellett sok dolgot vennem. Először is, egy nagyobb utazótáskára gondoltam, így Momoékkal indultam el.

- Szerintetek hol kéne először szétnézni? - gondolkozott hangosan Jiro.

- Mehetnénk mondjuk ide - mutatott az egyik üzletre Momo. - Sokszor vásároltunk már itt a szüleimmel.

... Nem is tudom... Lehet, hogy én egy kicsit olcsóbb helyen néznék körül... Van saját pénzem, dolgozok hétvégente, de ennyit lehet, hogy nem keresek macska fürdetéssel, cicajátékok eladásával és kávé készítésével a Neko CatCafeban... De ezt nem mondhatom Yaomomonak... Az olyan goromba lenne.

- Vagy mit szóltok ehhez? - vetette fel a másikat Jiro.

- Jó! Nézzük meg ott.

Egy nagyobb utazótáska. Legyen elég nagy, hogy minden elférjen benne, de azért lehetőleg bírjam is el. És bírja ki a tábort. Ahogy hallottam, kemény lesz... Vajon gyalog kell vinnünk a táborhelyre a cuccainkat is? Nem tudom, hogy mire számítsak. Az biztos, hogy nem fognak kímélni minket. De mi van, ha csak túl gondolom?

A bolt, amit találtunk rengeteg jó minőségű utazótáskát árult. Elég nagy volt a választék. Jiro végül egy sötétlila táska mellett döntött, én meg egy szürkét választottam. Momo sokkal többet gondolkodott, de végül ő is talált megfelelőt. Egy megvan.

És épp időben, mert egy gonosztevő miatt lezárták a plázát. Uraraka írta, hogy Midoriya volt a támadás célpontja. Szerencsére senkinek sem esett bántódása. Ennek nagyon örültünk. A közös vásárlás viszont félbe maradt, így megbeszéltük, hogy a hétvégén újra megyünk. Akkor már remélhetőleg mindenki el tud jönni és gonosztevők sem lesznek.

°°°

- Mondtam már, hogy nem megyek, Hülye hajú!

- De légyszi! Mindenki más ott lesz, ugye, Toshi-chan?

- Na ná! Végre együtt lógna az egész osztály. Kérlek, Bakugo-kun!

- Na jó... Úgyis kell vennem néhány dolgot a Vén banyának...

°°°

Szombat délelőtt ismét találkoztunk a plázában. Mindenkinek más kellett ismét, így igen hamar ismét elváltak útjaink.

- Te mit akarsz venni, Bakugo?

- Tch... Csak valami fürdő cuccot. Meg egy pár szart, amiért már hetek óta rágja a fülem a Vén banya.

- Ó, akkor ugyanarra megyünk. Veled tarthatok?

- Nekem mindegy, Színváltós.

°°°

- Mit szeretnél venni az Anyukádnak? - kérdeztem, mikor már minden mást megvettünk. Mindketten két-három zacskóval a kezünkben sétáltunk a boltok között.

- Tch... Valami hülye takarót, vagy gyertyát...

- Szülinapja lesz?

- Nem, csak... Csak még nem vettem semmit neki, vagy a Faternak a házassági évfordulójukra...

- Akkor miért nem adsz nekik valami közös ajándékot? Biztos van valami, amit mindketten szeretnek.

- Nem is tudom... Annyira nem hasonlítanak.

- Valamiért csak összeházasodtak. Nem szoktatok valamit együtt, családilag csinálni? Filmnézés, társas, főzés... Bármi?

A fiú gondolkodóba esett. Szinte hallottam a fogaskerekeket forogni az agyában. Teltek a percek és semmi ötlet sem hangzott el. Segíteni akartam. A kezemet a vállára tettem és belenéztem a gondolataiba.

Egész jó gyerekkora volt. Mindenben kiemelkedett a korosztálya közül. Nem is csoda, szerintem az egyik legerősebb az osztályban... De vissza a témához. Aww... Nagyon aranyosak a szülei! És Bakugo nyilvánvalóan az anyukájára hasonlít jobban. Mintha ikrek lennének...

Aztán észrevettem valamit. Tíz évvel ezelőtt... Bakugo öt, talán hat éves lehetett. A szüleinek pontosan a tizedik házassági évfordulója volt. A kis Bakugo egész nap a konyhában sürgött-forgott. Vacsorát készített a szüleinek, aztán felvette a legelegánsabb ruháját és mintha egy 5 csillagos étteremben lennének, felszolgálta nekik az ételt. Bár csak egy egy szendvics és néhány felvágott gyümölcs volt, mégis nagyon örültek neki.

- Hé! - lökte le magáról a kezemet a süni.

- Ez... Nagyon aranyos! Mi lenne, ha valami hasonlót csinálnál nekik?

Csak morgott valamit, amit nem értettem, majd végre kinyögni:

- Jó... De ha bárkinek elmondod amit láttál..!

- Lakat a számon, ígérem!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Hali Csillagaim!

A veterán olvasók már tudják, hogy mi következik...

Happy birthday to me!

2024. 01. 10.