Végre kezemben az érettségi bizonyítvány és teljesen vége az évnek. Ennek örömére itt egy kis Sport Fesztivál! Vajon hanyadik lesz Toshiko?

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Egyre közeledett a Sport Fesztivál napja. Mindenki keményen edzette a képességét és mind túlléptek a határaikon. Plus Ultra! Egy U. A.-s diák sohasem hátrálhat meg.

Mielőtt feleszmélhettünk volna, már el is jött a nagy nap. A Sport Fesztivál napja. Idén természetesen a nemrég történtek miatt az 1. osztály arénájában volt a legnagyobb zsongás. Present Mic és a háziőrizetből kiszabadult Ereaserhead állt a hangosbemondó mikrofon mögött.

Rengeteg ember összegyűlt. Ahogy oldalra néztem, láttam, hogy osztálytársaim is remegnek a tömeg láttán. Először mi, az 1. A, majd Mizukiék, az 1. B, és így tovább, léptek be a stadiumba. Idén Midnight lett a főbírónk, amit nem egy néző kissé zokon vett... Elvégre ő nem.. ennek.. a korosztálynak kellene... Na mindegy...

- A diákokat Bakugo Katsuki képviseli, az 1. A-ból - szólt a Sensei.

- Csak azt szeretném mondani, hogy nyerni fogok.

Ez a mondat természetesen nem nyerte el évfolyamtársaink tetszését... Sem a nézőkét... Ennek nem lesz jó vége... De jobban belegondolva, a képességei igazán kivételes. Nincs kizárva, hogy igaza lesz. Én hiszek benne.

- Nos, kezdjük el most azonnal! - szólt Midnight. - Az első játékot nevezzük selejtezőnek! Minden évben sok könnyet nyelnek le ilyenkor. Jöjjön hát a sorsdöntő első játék! Idén ... Az akadályverseny lesz! Ebben a versenyben mind a 11 osztály részt vesz. A pálya a stadium külső kerülete lesz, ami nagyjából négy kilométeres. Az iskolánk mindig a szabadságot emlegeti. Amíg a pályán maradtok, nem számít, mit tesztek. Mindenki a helyére!

Mind a nagyjából 220 diák a rajtvonalhoz sorakozott. A három lámpa világított. Aztán egy elaludt. Már érződött, hogy kezdődik. És a második is lekapcsolt. Egyre közelebb és közelebb a kezdet. Majd a harmadik. Mindenki futásnak eredt. Bent a folyosón szűk a hely. Valószínű, hogy ott ugyanúgy torlódás lesz, mint AKKOR az ebédlőben. És igazam lett. Mindenki tolongott, a társait csak azért fel nem lökve, mert egyszerűen nem volt rá hely. Gyorsan felugrottam a tömeg felé. Képességemmel éppen a fejük fölött tudtam lebegni, kihasználva, hogy érző, gondolkodó emberek. És ezt milyen jól is tettem! Todoroki az egész folyosót lefagyasztotta. Praktikusabb képességű osztálytársaim gyorsan kiszabadultak a jég fogságából. Megláttam a tömegben kedvenc unokatesómat.

- Add a kezed!

- De... Dehát ez egy verseny..!

- De nem csak egy ember jut tovább! Ez még csak az első kör!

Mizuki elfogadta a felé nyújtott kezet, majd együtt csúsztunk előre Todoroki jegén. Mintha csak korcsolyáznánk. Így kissé lemaradtunk, de egyikünk sem esett el, vagy sérült meg. A többiek különben sem jutottak messzire. Az első, vagy jobban mondva második szakasz ugyanis a felvételi vizsgáról már mindenkinek ismerős robotokkal volt tele. Az elején még az egyszerűbbekkel kellett megküzdeni, de nem telt bele sok időbe, megjelent egy hadseregnyi nulla pontos robot. Todoroki persze egyből megfagyasztotta őket.

- Mizuki-chan! Most!

(A/N: A további élmény teljeskörű átéléséért javaslom meghallgatni az alábbi dalt. Iszonyú jó. Valahogy így képzelem el a következő jelenetben az éneklést. Természetesen a dal NEM az enyém, credit to the rightful owner! A neve a videó elején tisztán látszik. Megértésüket köszönjük!)

Unokatesóm énekelni kezdett, mire én is aktiváltam a képességem. Már régóta el akartam énekelni ezt Mizukival. Ez az egyik új dala és imádom! Pont a Sport Fesztivál napján jelent meg, így ez tökéletes reklám is kedvenc unokatesómnak. Amikor felvettük, az volt az elmúlt időszak egyik legboldogabb pillanata, így a képességem kitörésétől sem kell félni. A zenei alapot az elmék és a képességem tudta biztosítani, így mindenki exkluzív élményben részesülhetett. Az évfolyamtársaink ámultan hallgatták ahogy éneklünk és közben táncolva pusztítjuk a robotokat.

- Hű! - hallottam meg Present Mic hangját. - Úgy tűnik Ereaserhead lányai full koncertet adnak a nézőknek! Ezt a számot még nem is hallottam! Felteszem, ez lenne Aizawa Mizuki második teljesen angol dala, az Odd Future! Micsoda nap!

A robotos zónát igen gyorsan elhagytuk és jött a következő... A szakadék zóna! Kell egy terv... Egy terv... Megvan! Bár kicsit rizikós... Nem csináltam még ilyet... Előre suhintottam a karommal és szerencsémre sikerült. Egy kék, lebegő ösvény jelent meg előttem. Óvatosan ráléptem, így kiderült, elbírja a súlyom.

- Aki akar, az jöhet! - intettem a mögöttem álldogálóknak, majd futásnak eredtem. Csak néhány osztálytársam és persze Mizuki kísérelte meg használni a segítségem, így miután átértek, meg is szüntettem az átmeneti hidat.

Természetesen Todorokit még mindig senki sem tudta megelőzni, de még így is elég jól állok. Nagyjából kilencen lehetnek előttem. Az nem sok. Sőt, pont jó. És jött az utolsó akadály: az aknamező. Őszintén, ezzel nem vagyok biztos, hogy hogyan birkózok meg. Az előző megoldásom sok energiát vett igénybe, azt mégegyszer nem tudnám megcsinálni... Gondolkozz! Biztosan van megoldás!

- Toshi-chan! - hallottam meg magam mögül Mina hangját. Jiro és Kaminari is a nyomában volt. - Segítek!

Savat lőtt elénk, ezzel több aknát aktiválva. Jiro a hanghullámaival arrébb lökte a robbanás okozta porfelhőt. Azonnal megértettem. Követtem a rózsaszín lányt, így egyre közelebb és közelebb jutottunk a célhoz. Eközben hallottam a hatalmas robbanást, amit Midoriya okozott. Átvette a vezetést. De még mindig van időm beérni! És tényleg. A vége már csak versenyfutás volt. Így olyan gyorsan futottam, ahogy csak bírtam. Már láttam a célt. Közben Midoriya beért, aztán Bakugo, majd Todoroki. Már csak pár méter és... Nyolcadik hely! Mizuki pedig kilencedik. Valószínűleg mindketten tovább jutottunk!

- Most lássuk az eredményeket! - szólt Midnight. Kivetítették a rangsort. - Az első 44 jut tovább a következő körbe. Sajnálatos, de ne aggódjatok, ha nem jutottatok tovább. Van még néhány lehetőség, hogy ragyogjatok. Most következzen az igazi verseny. A második versenyszám pedig nem más, mint... ... Lovas harc! A versenyzők négy fős csapatokban, saját ízlésük szerint versenyeznek. A továbbjutók mind kapnak egy pontszámot a helyezésüktől függően. A 44. 5, a 43. 10, és így tovább, mindig 5 ponttal több, ahogy egyre nagyobb a helyezés. És a legelső... 10000000 pontot ér! Van tizenöt percetek kialakítani a csapatokat!

Szerencsétlen Midoriya... Biztosan nem erre számított. De most az a fő, hogy csapatot találjak!

- Hé! Színváltós! - hallottam meg Bakugo hangját mögülem. - Az én csapatomban leszel.

- Remek! - fordultam felé. Ekkor viszont a szemem sarkából valami aggasztót láttam meg. - Leszek a csapatodban, de még egy dolgot el kell gyorsan intéznem. Öt perc és itt vagyok!

- Nekem mindegy - morgott a fiú, majd a többi csapattársunk felé indult.

Egyenesen a célpont felé haladtam. Ezt nem ússza meg! A kis sunyi!

- Hé! Lilácska! - a megszólított felém fordult. - Beszéljünk csak egy kicsit!

- Mit akarsz? - kérdezte flegmán.

- Tudom, hogy a képességedet próbáltad használni rajtam, de kár a gőzért. Rajtam ez nem fog.

- Mit. Akarsz?

- Ha nem engeded ki az agymosó kontrollod alól az unokatestvéremet, akkor bezárlak a legrosszabb rémálmodba - a fiú látványosan hátrahőkölt erre. - Aizawa Mizuki. Tudom, hogy megmondattad vele a nevét. Gyerünk!

- De...

- Nem mondom mégegyszer! - rá mutató kezem körül koromfekete sugarak jelentek meg. Éreztem, ahogy egy egész kicsit érinti az erőm. Riadtan hátra ugrott. - Gyerünk!

Odahívta hozzánk, majd morgott valamit, mire Mizuki újra öntudatra ébredt.

- M... Mi történt..?

- Ez a vadbarom itt az előbb agymosott téged és feltételezhetően azt a kettőt is - mutattam csapattársaikra.

- Te ezt nem érted! Egész életemben azt hallgattam, hogy ilyen képességgel sohasem lehetek hős! És... És a felvételin... Robotok ellen vajmi keveset ér a képességem. Tehát nyilván nem vettek fel... De... Ha itt bizonyítok, átvehetnek! Gondolkozz már! Ki lenne velem egy csapatban? Általános tagozatos vagyok, ráadásul egy ILYEN képességgel! Muszáj.. volt ezt tennem... - motyogta az utolsó mondatot lehajtott fejjel.

- Én szívesen leszek a csapatodban - tette a vállára a kezét Mizuki.

- M... Mi? Dehát..?

- Mit gondolsz, rám miért nem hat a képességed? - sóhajtottam. - Az én képességem az, hogy úgy használom az emberek érzelmeit, ahogy akarom. Látom az emlékeiket, hallom a gondolataikat, valamint, ahogy az előbbi fenyegetésemből gondolom lejött, be tudom zárni őket egy specifikus emlékbe. Bár ezt eddig nem sokszor használtam, gondolom érted, miért. Nos, mindhárman tovább akarunk jutni, úgyhogy itt az ajánlatom: Nem vonod transzba a csapatom, vagy az unokatesóm, cserébe nem bántalak és ráveszem Bakugot, hogy ne támadjunk titeket. Mit szólsz?

- Áll az alku.

°°°

- Nos, ideje elkezdeni! Három... Kettő... Egy! Rajta!

Az összes csapat mozgásba lendült. Bakugo alig három perc alatt vagy öt fejpántot szedett össze. Fél szemmel láttam, hogy Mizuki tüzet vont Tsuyu-chanék köré. Okos ötlet. Elvégre a béka ellensége a tűz. Ezt még Shoji képessége sem tudja eloltani, vagy átugrani. Egy csapat tehát mozgásképtelen. Egyelőre nem rossz.

A heves csetepaté közben az egyik B-s csapat ellopta Bakugo fejpántjait. Természetesen azonnal a tolvaj nyomába eredtünk. Ez olyan bosszantó! De nem kellett sokáig mennünk. A B-s csapat hirtelen megállt és az összes fejpántot odaadták Shinsonak. Ezután ráparancsolt, hogy menjenek le a pályáról, ezzel kizárva őket a versenyből. Még egy csapat kilőve. Shinso egyenesen felénk navigált, majd egy marék fejpántot adott Bakugonak, a sajátjainkat, illetve a szerzemény felét.

Ez igazából így ment tovább. Hol Shinso, hol Bakugo osztotta meg a zsákmányt, ezzel folyamatosan a csúcson tartva minket. Oszd meg és uralkodj! Ahogy Bakugonak is mondtam a felkészülés alatt.

- Úgy látszik, Team Bakugo és Team Shinso összedolgoznak! - hallottam Present Mic hangját. - Ez egyáltalán szabályos?

- Hát.. - szólt a főbírónk, - nem sebesítenek meg senkit és sehol sem volt a csapatok közti összefogás megtiltva, úgyhogy... Teljesen szabályos!

°°°

Végül nem tudtuk megszerezni a 10000000-s fejpántot. De magasan mi voltunk a másodikak, Mizukiék pedig a harmadikak. Ahogy sejtettem, az első négy csapat jut tovább. Ami viszont meglepett, hogy Midoriya csapata is benne volt, a negyedik helyen. Az utolsó pillanatban szereztek pontokat, így sikerült nekik.

-Nézzük csak meg a négy legjobb csapatot! Első helyen Team Todoroki! Második Team Bakugo! Harmadik, a nagy szövetségesük, Team Shinso! És végül, az utolsó pillanatban visszajött Team Midoriya! Most tartunk egy órás ebédszünetet, mielőtt nekilátunk a délutáni fordulónak. Viszlát!

°°°

- Az utolsó játék a ... Torna! A továbbjutó 16 fő egy egy elleni meccsek során küzd meg egymással, míg csak egy marad. Most pedig húzzatok sorsot, hogy kialakuljanak a párok!

- Én... Visszalépek - szólt hirtelen Ojiro, mindenki döbbenetére. - Alig emlékszem valamire a Lovas harcból. Szerintem valaki képessége miatt. Tudom, hogy ez remek lehetőség, de nem érzem fernek, hogy nem tettem semmit sem és mégis továbbjutok.

- Én is visszalépnék - szólt egy B-s is. - Ugyanebből az okból.

- Szívderítő - sóhajtott főbírónk. - Nagyon becsületesek vagytok. Elfogadom!

A Tetsutetsu csapatból ketten feljöttek. Így ismét tizenhatan voltunk. Mindenki a sárga dobozhoz járult és húzott egy számot. Ránéztem a sajátomra. 3. Na, ez érdekes lesz...

A szünet után kezdődött a döntő első meccse. Midoriya és Shinso. A zöldikének hiába adott Ojiro tippet ellenfele képességének működéséről, végül mégis belesétált a létező legátlátszóbb és legegyértelműbb csapdájába. Csak az ujján szerzett zúzódás révén tudott kitörni a transzból. Aztán egy egyoldalú kiabálásba és egy intenzív pofozkodásba torkollott a mérkőzés. Végül osztálytársam nyert, miután a vállán átvetve földhöz vágta Shinsot.

Kaminari és Todoroki meccse már közel sem volt ennyire izgalmas, vagy hosszú. Szegény Pikachu egyetlen egyszer tudott támadással próbálkozni, a másik jege azonnal kilökték a pályáról. Szinte a nézőtérre is kiterjedt az a sok éles jégcsap...

°°°

Az első meccsemen egy Shiozaki Ibara nevezetű B-s lánnyal kerültem szembe. Unokatesóm már mondott egyet s mást a lány képességéről. Indákat használ, miközben imádkozik..? Kicsit fura, de talán tudok vele majd mit kezdeni.

Amikor a küzdőtér felé haladtam, alaposan szemügyre vettem ellenfelemet. Egy nálam valamivel magasabb, zöld inda-hajú lány, szelíd tekintettel. Egészen hasonló gondolataink voltak. Jó tudni, hogy ő sem akart bennem kárt tenni. Ezt talán ki is tudnám használni.

- A második meccs résztvevői! A nyájas és szelíd természetvédő az 1. B osztályból, Shiozaki Ibara! És a szívek szakértője, Mirai Toshiko az 1. A osztályból!

Mindketten felálltunk készen a harcra. Amint meghallottam Midnight-sensei hangját, támadásba lendültem. Az indáit egyszerűen kikerültem. Olyan szép képesség. De veszélyes is. Tudtam, hogy a tövisekben ha akarná, méreg lenne. Sikerült elég közel kerülnöm hozzá és tudtam: itt a lehetőségem. Az indáit kikerülve megérintettem a kezét. Éreztem, ahogy átjárja az erőm. Teljes nyugodtság szállt rá. Az eddig engem támadó indák fáradtan terültek el a földön.

- Igazán sajnálom, de sajnos muszáj nyernem. Nincs harag, ugye? - a lány hátrált két lépést, mire Midnight-sensei szólt, nyertem.

°°°

- Toshi-chan! - integetett felém Mina, mikor visszaértem a nézőtérre. - Foglaltam neked helyet. Midoriya már a meccsetek kezdetétől fogva motyog. Igazán tűzbe hozta a képességed.

- Mirai-san! - fordult azonnal felém a kis brokkoli. - Pontosan mi történt odalent? Az egyik percben még küzdöttetek, aztán...

- Egy jó hős sohasem fedi fel az összes titkát - belenéztem a kezében lévő nyitott füzetbe. - Tényleg ennyit írtál már rólam?

- I... Igazából... Egy kicsit többet...

Három oldal. Alig látta még a képességem és máris írt HÁROM OLDALT!!! Ez a gyerek nem semmi...

°°°

Ida és Mei meccse kész kabaré volt. A lány jól átverte szegény, becsületes fiút. De ennek ellenére mégis nyert. Ez azt jelentette, hogy legközelebb a szupergyors osztálytársammal kell megküzdenem.

Nade azután jött a meccs, amire igazán kíváncsi voltam. Mizuki és Mina párbaja. Nagyon izgultam, hiszen tudtam, mindketten erősek. Bevallom őszintén, már a legelején úgy gondoltam, unokatesóm fog nyerni. A tűz melege valószínűleg felforralja a főleg vízből álló savat.

Nem tévedtem nagyot. Csupán talán annyit, hogy Mina pont ezért nem is akart ellenfelére, inkább a talajra célozni, hogy elcsússzon. Elmés ötlet, csak Mizuki rájött. Egy tüzes kört vont köré, így mozgásképtelenné téve a lányt. Természetesen amint kimondták, hogy nyert, kiengedte rózsaszín barátnőmet.

Momo a hirtelen vereség után igazán elgyötörtnek tűnt. Mintha... Csalódott volna önmagában. Nem hagyhattam, hogy túl sokáig eméssze magát a dolgon, így azonnal mentem beszélni vele.

- Momo-san! Várj! - fekete hajú osztálytársam a neve hallatán azonnal felém fordult. Azonnal összeszorult a szívem. Szeme tele volt fájdalommal és csalódással.

- Ó, Mirai-san... Nem is vettelek észre.

- Szuper voltál. Tényleg.

- Valóban úgy gondolod?

- Igen. Miért ne gondolnám?

- Talán mert vesztettem...

- Csak akkor veszítesz, ha hagyod, hogy ez a tény felemésszen.

°°°

Tetsutetsu és Kirishima küzdelme első körben nem adott semmiféle eredményt. Nem is csodálom, hiszen a kettejük képessége gyakorlatilag ugyanaz. Éppen ezért néhány perc szünet után szkanderrel döntöttek. Azt végül Kirishima nyerte.

Mindeközben Uraraka a saját meccsén izgult. Nem csodálom, Bakugo kemény ellenfél...

- Én nem hiszem, hogy Bakugo teljes erejű robbantásokat fog alkalmazni egy lány ellen - elmélkedett Ida.

- De. Biztosan azt fog.

- Midoriyának igaza van. Sértő is lenne, ha visszafogná magát.

°°°

Az utolsó meccsből három dolgot tanultam meg. Először is, Bakugo NAGYON erős ellenfél. Nem véletlenül az osztály legjobbja. Másodszor, Uraraka ereje jelentősebb harci előnyt jelent, mint gondoltam. És nagyon okos is. Végül, de nem utolsó sorban, harmadszor, a legtöbb néző elvárta volna, hogy Bakugo hagyja nyerni Urarakát, csak azért, mert lány. Ez szerintem több, mint offenzív. Mindkettejükre nézve. Szerencsére Aizawa-sensei leteremtette a szexista nézőket, ami legalább valamivel javított a helyzeten.

°°°

- Nem hiszem el, hogy képes voltál ekkora csapásokat mérni egy ilyen törékeny lányra. Én biztosan visszafogtam volna magam - nyafogott Kaminari.

- Mégis melyik része törékeny neki?

°°°

Midoriya. Egy igazi versenyző alkat. Kitartó, erős és MINDENT megtesz, hogy... VESZÍTSEN!!! Nyilván, jó hír, hogy Todoroki kezd kibékülni saját képességével, de ha egyszer valaki nem akarja a teljes erejét használni rajtad, akkor miért kell könyörögni, hogy verjen laposra? Na mindegy. Valószínűleg ezt sohasem fogom megérteni.

°°°

- És a rövid szünet után jöhet a második forduló második meccse! A már jól ismert szívhez szóló 1. A-s lány, Mirai Toshiko! És a turbó fokozatra kapcsolt Ida Tenya!

Ida-kun egy kemény ellenfél. A képességem alapja, hogy az ellenfelem érzelmeit tudom valamennyire befolyásolni. Az osztályelnökünknek viszont vasakatata van, ráadásul egy olyan képessége, amivel simán ki tud térni a támadásaim elől.

De volt egy tervem. Nem túl bíztató, vagy bizonyos, de ahhoz talán elég, hogy nyerjek. Ahogy gondoltam, minden tőle telhetőt megtett, hogy elkerülje a közvetlen kontaktust kettőnk között, hisz tudta, hogy akkor én kerekednék felül. De elszámolta magát. Sajnos, nem sajnos, ha elég közel kerül, tudom rajta használni a képességem. Egy sötétebb kék villanás és... Ida kikerülte, majd újra támadásba lendült. Valószínűleg ki akart tolni a pályáról. De az nem fog sikerülni. Egy újabb támadást küldtem felé. Meg még egyet. És még egyet. Ekkor elkezdett fáradni. Már az órákon megfigyeltem, hogy nem tud örökké futkározni. Láttam, hogy begörcsölt a vádlija, a benne lévő motorból aggasztó színű füst szállt fel. Itt az esély!

- Úgy sajnálom! Sajnos muszáj! - és kilöktem a vonalon túlra.

°°°

Ez nem sokon múlt... Gondolkoztam, miközben a gyengélkedő felé indultam. Túl sok energiát használtam. Nem veszíthetem el a kontrollt. Semmi képpen sem!

°°°

Tokoyami képessége, Sötét Árny erős, de túl egyértelmű gyengepontja van. Ezt unokatestvérem ki is használta, a tüze fényével se perc alatt térdre kényszerítette osztálytársamat. Ez egy igazán gyors meccs volt.

Bakugo és Kirishima mérkőzése már tovább tartott. A szőke süni megtalálta barátja gyengepontját. Csak bizonyos ideig tudja tartani a keménységét. Miután az idő lejárt, Bakugo pár robbanással ki is ütötte a fiút. Nagyon érdekes volt látni a küzdelmet.

Márcsak a saját meccsemmel kell foglalkoznom.

°°°

Elérkezett a rettegett pillanat. Nem feltétlenül Todoroki képességétől féltem. Sokkal inkább, hogy kifutok az időből...

Először a pálya jobb oldalát fagyasztotta le. Ezt minden további nélkül kikerültem. Újabb jégtömb érkezett felém. Ismét kitértem. És újra. És újra.

Megint.

És megint.

Fogy az idő!

- Todoroki-kun! Ne húzd az időt! - kiáltottam.

- Egy idő után nem tudod használni az erőd. Csak a kezedre játszanék!

- Nem! Ezt nem érted! Használd a tüzed, fagyassz meg, add fel, vagy sétálj el, engem nem érdekel! Csak kérlek! Kérlek ne húzd tovább az időt!

- Ez most valami féle trükk?

- Nem! Kérlek! Kérlek! - szemem könnyel telt meg. - Nem akarlak bántani! Kérlek!

- Nem veszem be!

- Kérlek! Kér... - és ennyi volt. Lejárt az idő. Már nem tudtam irányítani. A kezemből csak ömlött ki a koromfekete erő. Ne... Ne... Nem akarom...

Todorokit persze telibe találta. Hallottam, ahogy felüvölt... Éreztem, hogy sír... Hogy szenved... És nem tudtam semmit sem tenni...

- Todoroki-kun kilépett a pályáról! Mirai-san nyert! - hallottam Midnight-sensei hangját.

Hirtelen éreztem, hogy a képességem kikapcsol... Felnéztem a kommentátori fülkébe... Aizawa-sensei... Újra enyém volt a kontroll a képességem felett. De valami nem stimmelt. Todoroki még... Még mindig...

- Todoroki-kun! - áttörtem a tanárok gyűrűjén és egyenesen a felemás hajú fiú felé. Segítenem kell! Segítenem kell!

Rátettem a mellkasára a kezem és óvatosan újra aktiváltam a képességem. És láttam... Szörnyű... Szörnyű volt... Szegény Todoroki-kun... Toshiko, koncentrálj! Csak pozitívat. Csak pozitívat! Egy apró emlékfoszlányt találtam. Az anyjával nézte a tévét... All Might volt benne. Azta... Ő is All Might fan... Ezzel talán tudok mit kezdeni. Erősen koncentráltam arra az egy parányi emlékre. Egyre jobban és jobban. Éreztem, hogy kezd a lelke mélyéről előtörni és kiszorítani rettenetes gyermekkora számos emlékképét. Amint ez bekövetkezett, kissé változtattam a képen. Az év eleje. Az első hős óránk. All Might. Szépen lassan visszhangozni kezdtek a fejében a U. A.-ben kapott bókok és dicséretek. Először az Elsőszámú Hős, majd a többi tanár, végül osztálytársaink mondatai.

Ekkor végre magához tért. Természetesen mindkettőnket azonnal Recovery Girl szobájába vittek. Én azonnal megkaptam a képesség gyengítőmet, na meg egy nagy adag antidepresszánst. Ezutóbbiból Todorokinak is beadtak egyet, hogy ellensúlyozza a képességem hatását.

Ennek nem lett volna szabad megtörténnie...

°°°

Amíg ott emésztettem magam, Mizuki mérkőzése lement. Bakugo nyert. Tehát vele kellene megküzdenem... Most mit tegyek?

°°°

- És elérkezett a várva várt döntő! Az előbb mindenkit meglepő Mirai Toshiko és az ellentmondást nem tűrően előre jutó Bakugo Katsuki!

Ott álltunk egymással szemben. Én ezt nem csinálom.

- Feladom! - kiáltottam amint Midnight-sensei felkiáltott, hogy "Rajt!".

- M... Mirai-san feladta..! - kommentálta a bírónk. - Bakugo Katsuki nyert!

- Te kis! - üvöltötte Bakugo és rám akart rontani. - Küzdj meg velem!

- Nem... Nem akarlak bántani...

A szöszi süni természetesen nem volt boldog, hogy így győzött le. Egy kicsit sem. Midnight-senseinek el kellett altatnia, majd le is kellett kötözni a jutalmazási ceremónián.

Todoroki-kun és Mizuki-chan a dobogó harmadik fokán álltak. Összeszorult a gyomrom. Ők sokkal jobban megérdemlik a második helyet, mint én...

- Bámulatos teljesítmény, Mirai-lány - emelte a fejem fölé az érmet All Might. Nem érdemlem meg... - Keményen küzdöttél a csodálatos képességeddel. A mentorom azt mondta, az az igazi hős, aki az emberek lelkét is meg tudja menteni. Dolgozz keményen és légy egy azok közül a hősök közül, akikről a mesterem beszélt!

°°°

Léptek zaját hallottam magam mögött a folyosón. Amikor megfordultam, teljesen ledöbbentem.

- Szép volt - nyújtotta a kezét felém Todoroki.

- Nem volt "szép"! Bezártalak a legrosszabb rémálmodba!

- És? Én meg jégbe zártam a fél stadiont. Nem is egyszer. Nem olyan nagy ügy.

- "Nem olyan nagy ügy"??? Én láttam, hogy mi... Hogy mit... Tudom, hogy szörnyű érzés volt!

- Nagyságrendekkel rosszabb volt amikor történt. És tudod mit? Feleannyira sem fáj most, hogy látom, az már csak a múlt. Hogy többé nem kell semmi olyat átélnem, mert most én döntök. ITT én döntök. Úgyhogy, ahogy mondtam: szép volt.