-Ez nem az, aminek látszik-szólalt meg röhögve Mark, de én csak azon tudtam gondolkodni, hogy Luke mit fog csinálni.

Gyors feltápászkodtunk, majd mindannyian visszaindultunk a házba. A többiek direkt előre mentek, így engem kettesben hagyva Lukekal.

-Az előbbi tényleg nem az volt, aminek látszott-kezdtem a bocsánatkérést, de félbeszakított.

-Nyugi, tudom. Viszont bevallom, hogy szívesen lettem volna Mark helyében, ezért féltékeny vagyok,de megbízok benned-nézett a szemembe, majd adott egy puszit a homlokomra.

-Te vagy a legjobb-bújtam hozzá.

Elengedtük egymást, majd bementünk.

-Ez hamar ment-mondta nevetve Ben-Na de akkor ki lesz a kövi hunyó?

Megint kiszámoltuk és sajnos mi lettünk azok Grétával. A fürdőben én számoltam, Gréta pedig a kulcslyukon keresztül próbált leselkedni.

-Mark az emeletre ment-mondta, majd egy kis idő múlva megint megszólalt-A fiúk most jöttek be a kertből és a nappali felé tartanak.

-Harminc! Mehetünk-mondtam, majd halkan kiléptünk a helyiségből.

Elöszőr körbenéztünk a nappaliban, de nem találtunk senkit, ezért felmentünk az emeletre. A szobámban nem volt senki, ahogy Ben szobájában sem. A fürdő is üres volt, ezért maradt még Lucy meg a szülők szobája. A szülőéké volt közelebb, ezért odamentünk be. Benéztünk az ajtó mögé, meg az ágy alá, de senki. Kinyitottuk a szekrény ajtót majd

-Váááá-sikítottunk Grétával, mivel a szekrényből előugrott Mark.

-Márcsak a fiúk kellenek. Nem láttad hova bújtak?-kérdeztem Marktól, de ő csak nemlegesen megrázta a fejét.

-Nézzünk körül Lucy szobájában, majd megint a nappaliban-javasolta Gréta, mire mi azt is csináltuk, amit mondott.

Lucy szobájában megint csak nem volt senki. A nappalit megint átkutattuk, de megint nem találtunk senkit. Kimentünk a kertben. Sehol senki. Nem tudtuk hol lehetnek.

-Talán a garázsban-jutott eszembe.

Kimentünk a bejárati ajtón a garászhoz. Alaposan átkutattuk, de újra senki. Kint álltunk a ház előtt és azon gondolkodtunk, hogy hova mehettek.

-Az erdőbe csak nem mehettek, nem?-kérdeztem félve a választól. (Aki elfelejtette volna, a ház egy erdő mellett van.)

-Hidd el, vannak olyan hülyék-mondta Mark.

Grétával egymásba karolva mentünk Mark mögött az erdőben. Épp megszólaltam volna, hogy inkább menjünk vissza, mikor az egyik bokor mozogni kezdett. Ránéztünk Markra, aki a mutatóujját a szája elé tartva jelezte nekünk, hogy maradjunk csöndben.

Mark halkan közeledni kezdett a bokorhoz. Megint hallottunk egy neszt, de a mellette lévő bokorban, majd az az melletti bokorban. Ebből arra következtünk, hogy az a valami elmenekült. Kicsit hátrébb léptünk, majd egy halk kuncogást hallottunk a bokorból. Megint közeledni kezdtünk felé, mikor Ben kiugrott a bokorból ordítva, Luke pedig a hátunk mögül rohant felénk ordítva, engem pedig felkapott, mikor odaért. Mi Grétával csak sikítoztunk, Mark pedig mérgesen nézett rájuk.

-Ezt nem hagyhattam megint ki-röhögött Luke a felkapásomra utalva.

-Idióták!-mondta Gréta.

-Úgy néztetek, mintha szellemet látnátok-röhögött Ben-Azt hittétek farkasok lesznek vagy mi?

Röhögve visszamentünk a házba.

-Most ti jöttök-mondtam Lukenak és Bennek.

Be is mentek a vendégvécébe, mi pedig futni kezdtünk. Mark nem láttam merre ment, viszont nekünk fogalmunk sem volt, hogy hova bújjunk.

-Van egy ötletem-szólalt meg Gréta-Bújjunk el a vendégvéce mellé, majd amikor kijönnek, próbáljunk meg beosonni oda, és ott majd tuti nem fognak keresni-mondta izgatottan.

-Ez jó ötlet-vigyorogtam én is.

Gyors elbújtunk a vécé melletti szobanövények mögé. A fiúk néhány perc múlva elordították magukat, hogy "megyünk". Ki is léptek. A nappaliban csak elnéztek jobbra meg balra és nem vettek észre, majd rögtön felmentek az emeletre. Mi éltünk a lehetőséggel és bementünk a vécébe. Halkan néztük, ahogy a fiúk keresnek. Már mindenhol voltak és nem értették, hol lehetünk mi meg alig bírtuk visszafogni a nevetést.

-Nem láttam merre mentek, de az biztos, hogy az emeletre nem-mondta Mark a nappaliban állva a többiekkel.

-Már tényleg mindenhol néztük. Megpróbáljuk mégegyszer?-kérdezte Luke, közben meg elkezdett körbe járkálgatni és mindent újra megnézni, míg el nem ért a vécéig. Itt kicsit habozott, mert gondolta itt úgyse lehetünk, de mégis benyitott-Baszki-röhögte el magát.

-Mivan?-kérdezték a többiek.

-Itt vannak-erre kijöttünk röhögve a fürdőből.

-Ez most komoly?!-kérdezte Ben-Hogy jutottatok oda?

-Először elbújtunk a virágok mögé-mutattam oda-Majd mikor felmentetek, bementünk a vécébe-mondtam röhögve.