Miután levegőhiány után elváltunk, nem tudtam megszólalni, de nem is kellett, mert ő megszólalt helyettem.

-Szeretlek-mondta kicsit lihegve.

-Én is-mosolyodtam el, mire homlokát enyémnek döntötte.

-Lennél a barátnőm?-erre a kérdésére nevetve bólogatni kezdtem.

-Igen-bújtam hozzá.

Még egy ideig élveztük a park nyugodságát, aztán elindultunk kézenfogva.

-Figyelj, tudom, hogy utálod ezt a témát, de beszélnünk kell róla, ezt te is tudod. Szóval mikor akarod elmondani a többieknek?-kérdezte.

-Még nem tudom. Olyan két hét múlva-mondtam halkan, mert féltem, hogy megint mérges lesz emiatt, de válaszomra csak bólintott egyet.

Útközben beszélgettünk kicsit, majd a sulinál lévő parknál megállt és szembefordult velem.

-Gondolom haza megint nem kísérhetlek, mert meglátnának-ekkor megforgatta szemeit-Szóval akkor azt hiszem itt a búcsú ideje.

Erre közelebb hajolt majd egy puszit adott a számra, miközben két kezemet fogta.

-Még egyet-mondta, majd adott még egyet-Csak egy útcsót még-mondta és megint megpuszilt, mire kuncogni kezdtem és ezt a játékot még vagy tízszer eljátszotta.

-Akkor holnap suliban-mondtam.

-Szia-nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult.

-Szia-mondtam már a távolodó alakjának.

Kb a második utcában lehettem a sulitól, mikor egyszercsak valaki felemelt, majd rohanni kezdett velem.

-Ááá-síkoltoztam, mire megállt, majd röhögve letett engem. Megfordultam, majd mellkason ütöttem az illetőt-Ez most már mindennapi dolog lesz nálad?

-Micsoda?-kérdezte vissza Luke.

-Az, hogy így megijesztesz-durciztam be. Ekkor azt hittem, hogy majd jön a cuki bocsánatkérés vagy magához ölel. De nem. Elém futott, majd derekamnál fogva felkapott ölébe, én pedig automatikusan nyakai köré fontam kezeim, lábaim pedig dereka köré és így pördültünk egyet.

-Jól van na-tett le-De nem bírtam ki, hogy ne kísérjelek haza-erre adott egy puszit az arcomra.

-Ezzel nem tudsz bocsánatot kérni-röhögtem ki.

-Faszom-nevetett-Nem amúgy komolyan mondtam.

-Jó, akkor induljunk, mert kezdek fázni-azzal elindultunk.

-Sajna most nincs nálam se pulcsi, se kabát, hogy udvariaskodjak neked-nevetett, mire én is elnevettem magam.

Az úton nem sokat bezéltünk, majd mikor márcsak pár lépésre voltunk a háztól, újrakezdtük a búcsúzkodást.

-Akkor most megismételjük az előbbit?-kérdezte felém közeledve.

-Hmm...-gondolkodtam el és megvártam amíg ajkaink majdnem összeérnek, majd meghátráltam-Nem-mosolyogtam rá és elindultam haza.

-Nemár-mondta szomorúan, mire megsajnáltam, így visszafutottam hozzá egy csókra, de azzal a sebeséggel vissza is fordultam, majd rácsapott a fenekemre, mire gonoszan hátrapillamtottam rá.

Otthon mindenki sorra jött hozzám, hogy hogy-hogy ilyen későn jöttem haza. Azt mondtam, hogy sokan voltak és hogy elhúzodott a film meg történt egy kis hiba is, ami miatt egy kis ideig szünetelt a film. Nem olyan jó kitaláció, de elmegy. Ja amúgy megint úgy tudják, hogy Paulával voltam moziba. A baj csak az volt, hogy Ben mintha látta volna rajtam, hogy hazudok. Szerintem a múltkori miatt nem bízik bennem.

Gyors lefürödtem, majd el is aludtam.