Szombat reggel van. Ma megyünk Kaiserslauternbe a srácokkal, bár én szerettem volna Grétával talizni, de vele akkor majd holnap pótoljuk be.

A hét egész jó volt. Az órák persze unalmasak voltak, de tűrhetőek. Lukeal majdnem mindennap taliztunk titokban. Elég szar, hogy mindig bújkálnom kell a fiúaimmal. Viszont Lucas még nem is a fiúm. Igen, olyan bénák vagyunk, hogy még mindig nem jöttünk össze. Én mondjuk nem sajnálom, mert nem szeretek semmit elsietni. És valljuk be, hogy így romantikusabb is.

Paula és Michael láthatólag jól megvannak, bár a suliban nem nagyon mutatják ki, hogy együtt vannak. Szerintem ez a pletykák miatt van vagy nem tudom, de nem az én dolgom.

Ben. Bennel úgyanugy megvagyunk. Nagyon jó testvéri kapcsolat van köztünk, bár néha úgy érzem, mintha még mindig akarna valamit. Bár szerintem ezt csak beképzelem. Viszont ilyenkor visszagondolok a régi időkre és mélyen belül azt érzem, mintha szeretném még úgy. De ezt is csak beképzelem.

Ja igen és akkor elkezdhetnénk készülődni, mivel kb egy óránk maradt indulásig. Ahogy láttam a fürdőbe menet, Ben még alszik. De jó neki. Megmosakodtam, majd felvittem egy kis alapozót meg szempillaspirált. Ezután oldalra fontam a hajam és visszamentem a szobámba öltözködni. Nadrágnak egy farmert, felsőnek pedig egy inget vettem fel. Előkerestem a kis hátitáskámat, majd belepakoltam mindent. Elég hamar kész voltam, ezért leültem az ágyra, hogy telefonozom, de nem volt rajta semmi érdekes. Aztán megpillantottam a szobám sarkában a legféltettebb kincsem, amit elhanyagoltam. Igen a gitáromat. A mellette lévő csomaghoz nyúltam. Ezeket a húrokat még Ben vette nekem, én pedig mégcsak fel sem raktam. Gyors leültem velük az ágyra, majd átcseréltem a húrokat. Ez sok időbe telt és láttam, hogy csak 5 percem maradt. Átrohantam Benhez, aki még mindig aludt.

-Tudod te hány óra?-kérdeztem nevetve-El fogsz késni-erre odamentem és elkezdtem csikizni, mire forgolódni és röhögni kezdett.
Miután abbahagytam végigmért engem, majd kitört belőle a röhögés.

-Most min röhögsz?!-kérdeztem volna mérgesen, de annyira röhögött, hogy már én is alig bírtam visszafogni.

-Ja amúgy nem is olyan vicces...De tegnap este írtak a többiek, hogy egy órával később indulunk, mert lusták hamarabb felkelni-kuncogott.

-Ez most komoly?!-néztem tátott szájjal, majd kitrappoltam a szobájából egyenesen az enyémbe.

Mi a faszért nem tudott szólni?! Na mindegy. Így legalább lesz időm reggelizni is. Ekkor viszont eszembe jutott a gitárom. Épp raktam vissza helyére, mikor nem bírtam és éreztem, hogy nekem muszáj most játszanom. Leültem az ágyra, majd ölembe vettem a hangszerem és elkezdtem egy dalt, amit régen nagyon sokat eljátszottam. Annyira jó volt. Talán csak a gitározás van, amit ennyi beleéléssel csinálok. Hirtelen boldog leszek tőle, akármennyi gondom is van. Eltűnök arról a borzalmas helyről, ahol épp vagyok, majd egy gyönyörű világos helyen találom magam. A környezetemből nem észlelek semmit, majd azt is észreveszem, hogy a dal közben mosolygok mégha egy szomorú szám is az. Hát igen, nekem ilyen ha gitározom.

Miután eljátszottam két dalt, lementem reggelizni. Eközben már Ben is készülődőtt. Nem voltam éhes, ezért csak egy almát ettem. Ben is elvett egy narancsot, majd indultunk is. A vonatállomásnál találkoztunk a többiekkel. Mindenki megölelt mindenkit. Luketól kaptam egy arcra puszit, ami jól esett, bár féltem, hogy feltűnik a többieknek, de senki nem foglalkozott vele. A vonat megérkezett. Elég sokan voltak, de Michael kiszúrt két helyet, ahova le is ültek Paulával. Mi a többiekkel álltunk egész úton sajna. Ben viszont addig nyavalygott, hogy Paula szégyenlősen, de beleült Michael ölébe, így átadva Bennek a helyet. Így viszont hármasban maradtam Markkal és Lukeal, ami elég kínos volt. Én és Luke bedugtuk a fülesünket. Ezután Mark is be akarta, de otthon hagyta, így káromkodva egy sort nekidőlt az egyik ülés hátának. Hülyén éreztem magam, ezért kivettem az egyik fülesem, majd szerencsétlenül odanyújtottam felé. Ő kedvesen elfogadta. Egy óra múlva meg is érkeztünk.