-Hé, nem lógunk el utolsó órákról?-kérdezte Paula, viccnek szánva, viszont a fiúk komolyan vették.

-Tényleg. Ott hátul a nagy fánál ki tudnánk bújni-mondta Lucas az ötletét.

-Én csak hülyeségből mondtam-röhögött Paula.

-Az nem baj. Csak egyszer élünk, nem?-kontrázott Luke.

-Nem is tudom-húzta el a száját.

-Többiek?-nézett körbe a szőke.

-Én benne vagyok-mondta Ben.

-Engem meg sem kell kérdezni. Már sokszor szöktem, szóval ez már természetes-szólalt meg Michael, mire elnevettük magunkat.

-Dettó-mondta a mellette álló Mustafa.

-Felőlem-vontam vállat, mert mindenki rámnézett.

-Markot sem kérdezem, mert ő is olyan hülye, hogy mindenben benne van-ezen nevettünk egyet, majd hirtelen mindenki komolyra váltott.

-Szóval, mikor becsöngetnek, akkor fogunk csak indulni, mert akkor kezdenek el bevonulni-ez egyértelmű volt, de mindegy-Aztán külön-külön kéne a kerítéshez mennünk, mert ha nagy tömegben megyünk, akkor fel fognak figyelni ránk-erre majdnem elnevettem magam, mert Lucas úgy beszélt, mintha valami titkos küldetés lenne.

-Én nem megyek egyedül az biztos. Még bele se mentem ebbe az egészbe-szólt Paula.

-De hát te találtad ki-nevetett Luke és abban a percben megszólalt a csengő.

-Majd mi megyünk ketten-karoltam bele Paulába, mire mindenki bólintott és elindult egy random irányba.

Paulával mi is így tettünk. Viszont akadt egy kis probléma.

-Ti meg hova mentek? Ha nem hallottátok volna, becsöngettek-állított meg egy tanár minket.

-Paula a fánál hagyta az innivalóját. Gyors visszamegyünk érte, utána pedig már megyünk is órára-találtam ki, szerintem egy tök jó magyarázást. Gondoltam akkor most visszamegy szépen az épületbe és ránkhagyja a dolgot, de persze ott maradt egy helyben és figyelte minden mozdulatunkat. Megvárta azt is, míg bemegyünk az épületbe, így a tervnek lőttek. Vagyis nem teljesen. Gondolom a fiúk már biztos kint szórakoznak.

Szerencsére bent elváltak az útjaink, szóval megpróbáltunk újra kiosonni. Ahogyan visszafele mentünk, hangokat hallottunk. Valaki járkál itt, vagyis inkább valakik.

-Vigyázz!-húzott be oldalra a fal mögé Paula, mivel azok a valakik épp akkor fordultak be a folyosóra, ahol mi voltunk.

-Ha tanárok azok, akkor inkább hagyjuk az egészet és menjünk órára. Ez úgysem fog összejönni-mondtam le.

-Ezek viszont nem tanárok. És mégcsak nem is átlagos diákok. Ezek Benék-kuncogott-Megijesszük őket?-húzogatta szemöldökét, amire legszívesebben egy ravasz mosollyal bólintottam volna, de eszembe jutott valami.

-Most inkább ne, mert a lányos sikításukat, meghallanák-kuncogtunk.

-Mehetünk?-lépett ki eléjük Paula, ők pedig úgy összerezzentek, mintha szörnyet láttak volna. Úgy látszik, az ijeszgetést nem kellett kihagynunk.

-Gyertek-mutatott a kijárat felé Ben. Gyorsan és halkan kimentünk a bejárati ajtón, majd amilyen gyorsan csak tudtunk szaladni kezdtünk.

-Hát ez vicces volt-szólalt meg Mark, mikor már kifulladva leültünk egy padra.

-És necces. Ha ezek nem lennének ilyen bénák-mutatott ránk Lucas-Akkor már rég a mekiben lehetnénk, senki tudta nélkül.

-Most meg mi bajod? Ugyanez megtörténhetett volna veletek is!-szálltam vitába vele.

-Hagyjátok abba! A lényeg, hogy most itt vagyunk-mondta Ben-Szóval mit csináljunk?

*Aztaa...100 rész_!!! Köszönöm, hogy eddig itt maradtatok velem és hogy voteoltatok meg komiztatok meg amit mégs szoktatok😄💞 Ha nem lennétek, akkor szerintem ez a sztori még az 50. Részt sem élte volna meg...Remélem tetszett ez a rész:) Próbáltam kicsit izgisebbre írni, de nem nagyon ment😁