Elindultam, hogy vegyek egy forró fürdőt, hogy mára kicsit elfeledjem ezt a sok izgalmat, de abban a pillanatban megszólalt a telefonom, sms-t kaptam. Arra gondoltam, Jane írt, hogy bocsánatot kérjen, amiért gyorsan lelépett, pedig egyáltalán nem haragudtam rá, de ő már csak ilyen.
De tévedtem, nem Jane írt, mert láttam, hogy egy rejtett számról kaptam sms-t, amiben csak ennyi Állt: ''Szép álmokat, kedves Lizzy!" Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem és még mindig semmi ötletem sem volt, hogy vajon ki lehet a titkos imádóm.

Másnap reggel is ugyanaz fogadott a postaládánál, mint előző nap. Majd a hét minden napján megtörtént, de egyszer sem hagyott magáról egyetlen árulkodó jelet sem. Egy üzenő kártya minden napra, néha még egy rózsa is járt hozzá.
Csak tudnám, hogyan találhatta ki, hogy a vörös rózsa a kedvencem.

Elérkezett a vasárnap, elindultam Mollyért. Persze a szüleimnek nem akartam elmesélni, hogy van egy titkos imádóm. Majd megtudják idővel. De miért is mondanám, hiszen még sejtésem sincs, hogy ki az.
Délután, mikor haza értünk, Molly élménybeszámolóba kezdett, a szüleimnél töltött időről.
- És képzeld anya, elmentünk a nagyiékkal a játszótérre minden délután, meg elmentünk kirándulni is, és kutyát is sétáltattam - mesélte boldogan az elmúlt egy hét történéseit - úgy hiányoztál anya - tette hozzá, majd szorosan megölelt.
- Örülök, hogy jól érezted magad, - mondtam - te is hiányoztál nekem, kicsim.

Ismét elkezdődött egy újabb hét, most viszont már be kellett mennem, dolgozni. Letelt az egy hét szabadság, nagyon is gyorsan, de amikor dolgozni kell, csak vánszorog az idő. Az egész hetem a munkában nagyon különös volt. Kevesebb feladatot kaptam, mint amennyi a megszokott, és tovább tarthatott egy kicsivel az ebédszünetem.

A gondolataimba mélyedtem és teljesen kizártam a külvilágot, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg.
- Lizzy - szólt hozzám Miyavi. Az a tökéletes hang. Mindig elmosolyodom, amikor meghallom őt, s ez most sem volt másképp.
- I-igen? - válaszoltam zavarodottan, mert nem számítottam rá. - Segíthetek valamiben?
- Nem kell, nem ezért jöttem. - folytatta - végeztél a kiadott munkával?
- Természetesen, igen. - mondtam.
- Rendben, akkor hazamehetsz, és holnap ráérsz egy órával később bejönni. Szia. - majd letett az asztalomra egy félbe hajtott papírt és elviharzott.
Fogalmam sem volt, hogy mi lehetett arra a papírra írva, de nem is foglalkoztam vele. Gyorsan eltettem a táskámba, majd elindultam kifelé.

Amint hazaértem, rögtön elolvastam, és ez állt rajta:
"Kedves Lizzy! Szeretnélek meghívni az egy hét múlva esedékes búcsúkoncertemre, és te lennél a díszvendég. Remélem, ott leszel. Üdvözlettel: Miyavi.".
Nagyon meglepődtem, ahogy elolvastam ezeket a sorokat, hiszen még sosem láttam őt élőben fellépni. Természetesen örültem a meghívásnak, amit még mindig nehezen fogtam fel, de lelkiekben már elkezdtem készülni, persze még egy hét hátra volt addig.

Csak tudnám, hogy miért pont engem hívott meg díszvendégnek. Vajon tényleg annyira helyesnek tart, mint amit elmesélt nekem Jane, a kihallgatott beszélgetésből, és azért hívott volna meg? Egyre különösebb dolgok történnek velem, az egyszer már biztos. Fel akartam hívni Jane-t, de lehet, hogy megsértődne, ha megtudná, így annyiban hagytam.