Már vagy egy hét eltelt, mióta Zsófiéknál aludtam. Azóta nem láttam Bálintot. Ma átjött Zsófi, és segitett nekem és anyunak lefesteni a szobámat. Világos zöld lett, rózsaszin és bézs virágokkal. Zsófival vettünk a kinaiból hangulatfényeket és egy Miraculosos takarót. Ezután Zsófi felajánlotta, hogy aludjak megint náluk. Anyu csak elmosolyodott, és vette is elő a táskámat amibe mindig pakolok amikor Zsófiéknál alszok. A házuk felé menet megbeszéltük, hogy adunk egy esélyt egy k-dramanak.

Bálint nem volt otthon. Nem kérdeztem Zsófit, hol van, nem mintha amúgy is érdekelne. Már 8 körül volt, amikor befejeztük a vacsorát, ezért gyorsan fel is vettük a menci pizsinket és amig Zsófi beinditotta a laptopot én lementem csipszért.

 A bejárati ajtó zárja pont akkor kattant, amikor kinyitottam a szekrényt. Odakaptam a fejem, és megpillantottam Bálintot. A szája vérzett és egy monokli éktelentedett a szeme körül. A tekintetünk találkozott, és mintha félelmet pillantottam volna meg smaragdzöld szemében.

Alig fogtam fel mit csinálok és már Bálint karjaiban találtam magam. Megcsapta az orromat a vér fémes szaga. Éreztem a nyakamon zihálo leheletét. 

-Mi a történt?-kérdeztem amikor végre lenyugodott és hátráltam egy lépést.

-Megtaláltam az első ré....-jött le Zsófi a lépcsőn, aztán megpillantotta Bálintot-Megint verekedtél?

Megint? Szóval nem ez az első alkalom, hogy igy jön haza?

Zsófi karon ragadta Bálintott és a fürdő felé kezdte húzni.

-Zoé kérlek várj meg fent-fordult felém, és láttam a szemében hogy mindjárt elsirja magát, ezért engedelmesen a szobája felé vettem az iranyt.

☆~★