A hang felé kapom a fejem, és találkozik a tekintetem Bálintéval. Az ajtófélfának támaszkodik és engem néz.

-Nem tudtam aludni- szólalok meg halkan. Az én hangom biztos nem kelt benne olyan érzést, mint az övé bennem.

Bálint ellöki magát az ajtófélfától és elindul felém. Egy szürke tréningnadrág és egy fekete póló van rajta. Úgyis akartam vele beszélni. Itt az alkalom.

-És neked nem kéne aludnod?-teszem fel neki saját kérdését.

-Hallottam, hogy lejöttél-mondja, mintha magától értetődő lenne, hogy ilyenkor minden normális ember utánam jönne-Zsófi nem szokott felkelni éjjel, szóval gondoltam, hogy te vagy.

A palacsintás tányért, a lekvárt és a tejet még mindig a kezemben egyensúlyoztam.

-Kérsz palacsintát?

Válaszul csak odajött és kivette a kezemből a tányért.

-Csak ha most a só kimarad belőle-nézett rám tettetett komolysággal, de a szeme mosolygott.

A kanapén (amin néhány hete átáztam) ülve, egy tányér palacsintával, tejjel és málnalekvárral az ölömben várom, hogy a legjobb barátnőm bátyja hozzon két csuprot a konyhából. Mindezt hajnali háromkor. Kezdem úgy érezni, még mindig álmodok.

-Van kedved játszani valamit?-kérdezi Bálint, amikor visszérve leül mellém.

Igazából inkább elmesélnem neki, mi történt, miután visszavitt Andi bulijába, de nem tudom hogy kezdjek bele.

-Mit?

-Kérdezz-felelek. Kérdezek tőled valamit, és őszinten kell rá válaszolj. Aztán fordítva, te kérdezel és én felelek.

Elég jó játéknak tűnik ahhoz, hogy beszámoljak neki a Zsófival történtekről.

-Oké. Kezdesz te?-nem akartam én kezdeni. Nem is tudom mit kérdezhetnék tőle.

-Kezdek-gondolkodik egy picit, aztán a szemembe nézve teszi fel a kérdést-Mi történt a bulin, amiért haza akartál menni?

Lefagytam. Erős kezdés. Azt hittem egyszerű kérdésekkel kezd majd. Ellenben egyből bedobott a mély vízbe.

-Idiótának fogsz hinni-tényleg annak fog.

Nem mond semmit, csak tartja a szemkontaktust. Nagy levegőt veszek.

-Tudod van egy fiú-kezdek bele-Márknak hívják.

Végig figyelt, amíg be nem fejeztem. Elmeséltem neki, mi történt a bulin, hogy nem tudom mi bajom lehetett, de túlreagáltam és bele se gondoltam, hogy Zsófi ugyanolyan joggal csókolja meg, mint bárki más, beleértve engem is.

-Márknál sokkal jobbat is kapsz majd, hidd el-olyan meggyőzően mondja ezt, hogy szinte el is hiszem, lenne olyan Márknál jobb fiú, aki akarna engem-Nem éri meg emiatt összeveszned Zsófival.

Azt hittem, leszól majd, de ehelyett inkább bátorításnak hatott, amit mondott.

-Te kérdezel, Zoé.

Gondolkodok egy kicsit, mielőtt felteszem a kérdést.

-Voltál már szerelmes?