-Sajtos vagy vajas popkorn?-ordít ki Zsófi a konyhából.

Én a kanapén ülök erdeigyümölcsös teával a kezemben és a "13 going on 30"-t keresem netflixen.

-Sajtos-ordítok vissza.

Épp a laptopot kötöm be a tévébe amikor Zsófi megérkezik egy tál sajtos popkornnal. Ahogy leülök mellé eszembe jut az az alkalom, amikor Zsófi megfeledkezett róla, hogy átjövök és átáztam a kanapén.

*****

Miután átbeszéltük a filmet Zsófinak eszébe jut, hogy süssünk palacsintát. Berakjuk a "Meneaito"-t boxáról és táncikálva elkezdünk főzicskélni. Azt hiszem, hiányzott már ez. Rég nem engedtem ennyire el magam. Amikor Bálint lejön az emeletről elkezdek táncolni vele és Zsófival meggyőzzük, hogy kóstolja meg a palacsintánkat.

-Mi a francot raktatok ebbe?- öklendezik Bálint mikor beleharap a nutellás palacsintába, aminek a közepét megszórtuk sóval.

Zsófival fulladunk meg a röhögéstől, mire Bálint felkapja barátnőmet és elkezdi csiklandozni.

-Tegyél le-fulladozik Zsófi rugkapálva.

-Csak ha megeszed az egész palacsintát, amit nekem adtatok-vigyorog Bálint.

Zsófi végül nem ette meg az egész palacsintát. A felénél azt mondta, ha még egy falást eszik összehányja magát.

Miután Bálint visszament a szobájába állítása szerint olvasni(!) Zsófival összeszedtük a konyhát és úgy döntöttünk ideje lenne lefeküdni, ha holnap nem akarunk élőhalottakként betoppanni töri felmérőre.

*****

Reggel álmosan ébredek, pedig nem is feküdtünk olyan későn. Körülnézek, de Zsófit nem látom magam mellett az ágyban. Nyújtózok egyet, majd elindulok barátnőm keresésére. Nem telik sok időbe, mire Zsófi nyomára akadok, de azt kívánom, bár ne tettem volna. Egy fehér esküvői ruha van rajta és Márk hajába túrva csókolózik a fiúval. Meg akarok szólalni, de nem jön ki hang a torkomon. Megnémultam, fut át a fejemen és kétségbeesetten próbálok megszólalni, de nem megy. 

Felülök az ágyon. Az apró hangulatfényeken kívük sötét van. Még nincs reggel. Amikor meglátom a mellettem békésen szuszogó Zsófit megkönnyebbülten fellélegzek. Megnyomom az éjjeliszekrényen heverő telefonom bekapcsológombját. Hajnali három van. Megpróbálok visszaaludni a nyakamig felhúzott takaróval, de csak forgolódok. 

Hirtelen ledobom magamról a takarót és kikelek az ágyból. Éhes vagyok. Lábujjhegyen elmegyek az ajtóig és halkan lenyomom a kilincset. 

A lehető legkevesebb zajt keltve lemegyek a konyhába és előveszem a megmaradt palacsintát és a hűtőből málnalekvárt meg tejet. Amikor elindulok velük a konyhaasztal felé hirtelen lépteket hallok. Úgy tűnik Zsófi is felkelt és nem talált maga mellett.

-Nem kéne aludnod, Zoé?

A hang mély, és valahogy szexin rekedt volt. Megborzongtam tőle. Ez határozottan nem Zsófi hangja.