Nagyjából tiz másodpercbe telt, mire felfogtam hogy Bálint már alszik. Persze hogy alszik, mi mást csinálna? Egyáltalán hogy jutott eszembe hogy bejöjjek? 

Megfordultam, és a lehető leghalkabban nyomtam le a kilincset, nehogy felébredjen.

-Zoé? -gyújotta fel a ledet Bálint.-Van valami baj?

Összerezzentem a mély hangjától. Szóval mégsem aludt. 

-Nem, nincsen semmi baj. Csak a mosdóba akartam menni, de sötét volt és véletlenül ide nyitottam be.-ennél nagyobb hazugságot akarva se találhattam volna ki.

-Azt hittem egy kicsit  azért fejlődtél. De még mindig ugyanolyan reménytelenül hazudsz.

 -Ez gonosz volt. Jó éjszakát Bálint.- nyúltam a kilincshez és nagyon azon voltam, hogy ne sírjam el magam. Jézus, mi bajom van?

-Várj Zoé. Nem úgy értettem.- szólalt meg bocsánatkérő hangon- Oké, tényleg szarul hazudsz, de nem akartalak megbántani. Tudom hogy nem budira mentel, szóval ha most nem mondod el, mi bajod, egész éjjel azon fogok gondolkodni.

-Nem fontos Bálint, igazából én sem tudom, mi bajom.

-Ülj le-húzódott arrébb-Nem kell mondj semmit, csak egy kicsit ülj le amjg megnyugszol.

Vonakodtam egy kicsit. A legjobb barátnőmet néhány órája kaptam rajta, hogy smárol a crushommal, és most üljek le a tesója ágyára? 

Leültem. Kínosabb mint gondoltam. Bálint engem néz, talán arra várva hogy megnyíljak neki, de én csak ülök csendben.

-Mi történt a bulin? Komolyan. Nem veszem be hogy nem érezted jól magad. Akkor nem hagytad volna ott a húgomat.

Egy picit gondolkodom. Smárolt Márkkal. A legjobb barátnőm smárolt a crushommal. A legjobb barátnőm. Basszus, ott hagytam a legjobb barátnőmet egy rohadt bulin.

-Basszus-szólaltam meg végre-Otthagytam Zsófit egy kibaszott bulin. Egyedül.

Szédülni kezdtem. Én mit csinaltam volna, ha Zsófi otthagy egyedül életem első házibuliján?

-Bálint, hogy lehetek ilyen kibaszott idióta?

A szemembe nézett. El lehet veszni a szemeiben. 

-Zoé. Semmi baj-megszorította a kezem- Először is, nem egyedül hagytad. Ott van a fél suli, rengeteg embert ismer. Másodszor, biztos vagyok benne hogy nem ok nélkül hagytad ott. Ismerlek Zoé, tudom mennyire szereted a húgom, és hogy mindig ott vagy neki.

-Most mégsem vagyok ott-suttogom elhaló hangon

Bálint letöröl egy könnycseppet az arcomról. Észre se vettem mikor csordult ki.

-Figyelj Zoé, azt is tudom, hogy a húgom mindennél jobban szeret téged, és bármi is történt most köztetek, hamar túl lesztek rajta.-olyan mély, és átható volt a tekintete,hogy nagyon kellett koncentráljak, hogy felfogjam a szavait- Amikor kisebb volt, és hazaértünk a kórházból, miután begipszelték a kezét, az első dolga az volt hogy megkérte anyut hogy hivja fel a te anyukádat, hogy átjöhetsz-e. Nagyon fontos vagy neki, Zoé. Szinte már féltékeny vagyok, hogy téged jobban szeret mint engem.

Az éjjeliszekrényt bámultam. Egy asztali lámpa és egy kép volt rajta. A fotón Bálint és Zsófi volt, 7 év körüliek lehettek, mindketten szélesen mosolyogtak, Zsófinak hiányoztak a középső fogai és egy szürke kiscicát tartott a kezében. 

-Menjünk vissza. Menjünk vissza a buliba, kérlek Bálint.