Emma szemszöge:

Miután Jack elment,anyáék is indultak haza.
-Harun,menj várj meg a kocsiban.Én még akarok beszélni Emmával.Megyek mindjárt.-rázta le anya apát.
-Oké,de ne maradj sokáig.-lépett ki apa a szobából.
Ahogy becsukta az ajtót,anya egyből belekezdett mondandójába.
-Emma kincsem Jack elmondott mindent.Én támogatlak mindenben titeket.Apátoknak még egyelőre nem kellene megtudnia,biztosan nem fogadná jól.
-Tudom anya.De akkor mi lesz?Hogyan tovább.-néztem rá kétségbe esve.
-Apádnak még nem szabad dolgoznia 3 hétig.Mivel orvos így ez nehezére esik,ezért gondoltam,hogy kikapcsolódhasson holnap elviszem a nagyiékhoz .Egész hétvégén ott lennénk,így Jack bejönne érted a korházba és együtt tölthetnétek a hétvégét.Mi csak hétfő délután jönnénk vissza.Mire végzel a sulival itthon is vagyunk. -vázolta fel anya a tervét.
-Jaj anya az nagyon jó lenne.Nagyon köszönöm,hogy segítessz nekünk.
-Nincs amit kislányom.Tudom,hogy milyen nehéz ez így nektek.Na de megyek mert apád vár.Beszélj Jackkel.-adott egy puszit a homlokamra,maly elment.
Épp hogy anya elment Sara és Cas jött be hozzám.
-Csajok!Hát ti?Nem edzésen kellene lennetek?Jack leharapja a fejeteket...-néztem rájuk meglepetten.
-Nem mentünk suliba ma...a tegnap történtek hatása alatt voltunk ezért inkább bejöttünk hozzád,hogy megnézzük mi van veled.-öleltek meg.
-Jaj lányok annyira köszönöm,hogy ott voltatok és segítettetek.-szipogtam.
-Ne butáskodj.....hisz a barátaid vagyunk.Na de ne beszéljünk erről.Inkább mesélj mi van Jackkel?-terelte a témát Casandra.
-Hát azt hiszem,hogy járunk.-mosolyogzam vöröss fejjel.
-Ne már....Mesélj el mindent ,,töviről hegyire".-nézett rám izgatottan Sara.
-Hát mikor bejött hozzám,én még aludtam.Arra ébredtem meg,hogy azt mondja,hogy belém szeretett és velem akar lenni.Aztán kinyitottam a szemem és én is elmondtam,hogy szeretm őt.Megkérdezte,hogy leszek e a barátnője,én meg igent mondtam.Azt hiszem ennyi.
-Jaj Emma ez nagyszerű...végre tovább léptetek a barát zónából.Annyira örülünk nektek.-ujjongtak barátnőim.
-Már csak apának kellene elmondani...de tudom,hogy ellenezné.-mondtam szomorúan.
-Ne félj..te vagy az ő szeme fénye...bíztosan elfogadja....-vigasztalt meg Sara.
-Nem is tudom.De majd megoldjuk valahogy....
-Bíztosan...de mi már megyünk mert eléggé elszaladt az idő.-állt fel Cas.
-Rendben,köszi mindent.
-Ez csak természetes.Majd beszélünk puszii!-köszöntek el.
Miután a lányok elmentek,írtam Jacknek.
Emma: Szia manó!😍
Jack: Szia baba😍,mi van veled?Jobban vagy?
Emma: Jól vagyok csak egy kicsit fáj a fejem...épp most mentek el a lányok,egyedül vagyok és nagyon unom magamat.Hiányzol..😔
Jack: Te is hiányzol nekem❤,de ma nem tudok bemenni hozzád sajnos...mert kell menjek az edzőterembe is edzést tartani...😔de igérem holnap bemegyek érted és elviszlek valahová😉
Emma: Rendben...kébzeld anyáék nem lesznek othon....ezért az egész hétvége a mienk.😊😉
Jack: Tökéletes hétvégéd lesz!😉👌
Emma: Az...már alig várom😊 Am te micsinálsz most?
Jack: Épp megyek be az utólsó órámra az osztályoddal...annyira rossz,hogy nem vagy itt:(
Emma: Ne agódj holnaptól a tied vagyok😉❤😏
Jack: S az enyém is maradsz...de most megyek órára,majd este írok.Pihenj addig baba!😍😙
Emma: Rendben pihenek 😙❤
Leraktam a mobilomat és ahogy megigértem Jacknek álomba szenderültem.