A tegnap késő este értem haza,ugyanis Jackkel még elmentünk a partra sétálni és megnéztük a naplamentét.
Ma 9-re mentem be suliba,mert elmaradt az első órám.Épp a termünk előtt állok és Cass-re várok.
-Huh ne haragudj,csak elaludtam.-állt meg előttem.
-Már megszoktam.-nevettem.
-Na...most az egyszer kellett várnod rám.-nevetett.
-Jol van....na és mesélj milyen volt a tegnapod Adammel?-kérdeztem szemöldökömet huzogatva.
-Áh semmi nagy...beültünk egy tengerparti vendéglőbe,aztán haza kisért és ennyi.Na de inkább rólad beszéljünk...-nézett rám.
-Rólam?
-Igen Emma.Mért nem mondtad,hogy Jackkel leszel?-kérdezte szomoruan.
-Nézd én elakartam mondani de nem volt mikor...Ti siettetek a randiaitokra,én meg akkor kaptam egy üzenetet,hogy vár rám a parkolóban.Fel vettem a cuccaimat és elmentem.De várjunk te honnan tudod,hogy találkoztam vele?-kérdeztem meglepetten.
-Saraval mi is elindultunk,közvetlen utánad,mert már vártak a fiuk.Mikor hátra mentünk a parkolóba láttuk,hogy beülsz Jack autójába és elhajtotok.
-Értem...sajnálom,hogy nem szóltam nektek.
-Semmi baj.Mindent nem muszály az orrunkra kötnöd...-mosolygott rám,majd folytatta-na,de gyere órára.-indult be az osztályterembe.
Már egy 10 perce becsengettek de még mindig nem jött be a tanár.Épp Alisonnal és Casandrával beszélgettünk,amikor kinyilott az ajtó és belépett rajta ő.
-Jó reggelt! Mrs.Taylor beteg lett és ma én fogom helyetesíteni.-állt meg a tanári asztal előtt-szóval azt csinálhattok amit szeretnétek,de ha nem lesz csend,akkor mindenkinek 15 kör az iskola körül.-fejezte be mondandóját és leült a tanáriszékbe.
Én meg csodálkozva néztem,hogy egyszerre tud kedves és egyben szigorú is lenni.Annyira helyes....
Gondolatmenetemből Cass hangja zökkentett ki.
-Emma,ne nézd már annyira feltünően!-bökött oldalba barátnőm.
-Öm...én nem...nem is néztem-tiltakoztam zavartan.
-Na persze.Amióta bejött órára őt bámulod.
-Na jó...de annyira helyes.-mosolyogtam.
-Lányok csendesebben!-szólt ránk Jack.
-Elnézést.-mondtam.
Jack rám mosolygott és tekintetét vissza vezette a mobiljára.
Egy kis idő múlva jött egy SMS-em.
Gyorsan megnéztem és mosolyogva vettem tudomásul,hogy ő az.
~Jack: Baba már másodjára kérlek meg,hogy ne stírölj ennyire feltünően.😅~
~Emma: Te tehetsz róla.Ha nem lennél ennyire helyes,akkor ez nem történne meg.😋~
Ur isten én most komolyan megirtam neki,hogy helyesnek találom????😱
~Jack: Szóval helyes vagyok?😏~
~Emma: ...Ühüm😶~
Felpillantottam a telefonomból és Jack pont engem figyelt.Huncut mosolyra húzta ajkait és felállt ,majd megindult felém.
Most meg mit csinál?Mért jön ide?
Mikor oda ért az asztalunkhoz megállt mellettem és megszólalt.
-Osztály ma utólsó órára is én fogok bejönni,de akkor megfogunk nézni egy dokumentum filmet a 27-es teremben.Szóval megkérek mindenkit,hogy a terem előtt várjatok meg.-fejezte be ,majd kisétált az osztályból.
A nap további része gyorsan eltelt és elérkezett az utólsó óra is.Épp a 27-es terem előtt várakoztunk,amikor észre vettem egy ismerős alakot a folyósó végén.Épp engem figyelt.Jobban szeműgyre vettem és felismertem őt.Ott állt az a férfi,aki miatt oly sokat szenvedtem...ott volt és engem figyelt...
Én meg ledermedve álltam és egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam a félelem.Szemeimet már marták a könnyek és ha akartam volna se tudtam volna vissza tartani azokat.
A félelem elhatalmasodott rajtam és elkezdtem remegni.
A többiek bementek az osztályterembe,én meg egyedül maradtam és próbáltam legyőzni a félelmemet és megnyugodni.