-Na csajok,akkor én megyek is haza.-álltam fel és indultam ki az öltözőből.
-Rendben.Szia!-köszöntek el.
Gyorsan szedtem a lábaimat,mert már nagyon kíváncsi voltam,hogy mit akarhat Jack.
Mikor a parkolóhoz értem,Jack a kocsiban várt.
Odasétáltam és beültem mellé.
-Szia.-köszöntem.
-Hello.Már azt hittem nem is jössz.-nézett rám,majd beinditotta a kocsit.
-Mért hivtál ide?Hová megyünk?Mi van ha valaki meglát? -bombáztam kérdéseimmel.
-Majd meglátod.Van egy meglepim.-mondta és megvillantotta ezer wattos mosolyát.
-Még is mi?-kérdeztem meglepedten.
-Ne kiváncsiskodj....
-Na Jack ne csináld....áruld el-néztem rá boci szekkel.
-Ne nézz így rám...
-Ahj legalább elmondod,hogy mivel érdemeltem ki,vagy mért kapom?-néztem rá kíváncsian.
-Azért,mert megérdemled.-állította le a kocsit és felém fordult.
Most vettem észre,hogy egy kis tisztáson vagyunk,ami eszméletlenűl gyönyörű.
A tisztás közepén állt egy nagy fa,rózsaszín virágokkal,alatta volt egy asztal,ami megvolt terítve.A fa ágán egy kis hintát ringatott az enyhe szellő.
-Hű...-nyögtem ki.
-Örülök ha tetszik!Gyere szálj ki.
Odasátáltam a fához és leültem a hintára.
-Ez egyszerüen gyönyörű Jack.-szólaltam meg.
-Ugye?Mindig ide jövök,ha egyedül szeretnék lenni .Valahogy itt mindig megnyugszom és a gondolataimba merülhetek...-sétált oda hozzám és megállt előttem.
-Értem....öm és mért hoztál ide?Mért mutadtad meg nekem ezt a helyet?-kérdeztem kiváncsian.
-Mert benned megbízom és fontos vagy nekem.-gugolt le elém és kezeit combombjaimra helyezte.
-Fontos vagyok?-kérdeztem meglepedten.Azt hittem rosszul hallok.
-Igen Emma.Te egy nagyon kedves, életvidám és gyönyörű lány vagy.
Hálás vagyok a sorsnak,hogy megismertelek és én azt szeretném ha több lenne köztünk szimpla barátságnál.-nézett mélyen szemeimbe.
-Huh...ezt most komolyan gondolod?
-Teljes mértékben.
-Ööö ugye tudod,hogy te az edzőm vagy és ez nem helyes.
-Tudom....de nem érdekel.
-De Jack az állásod múlik rajta és az én jövőm.
-Nem fogja megtudni senki.Ne félj megoldjuk majd.Csak kérlek bízz bennem...
-Rendben....de nem megy minden ilyen könnyen.Azt akarom,hogy.....-itt elhalgattam.
-Mit?-nézett rám kiváncsian.
-Hogy szépen lassan haladjunk és bizonyits nekem....-mosolyogtam.
-Hát rendben van....-húzta huncut mosolyra ajkait,majd felállt és megfogta a kezem.
-Gyere együnk.-húzott oda az asztalhoz.
Miután ettünk lefeküdtünk a fa alatt leteritett pokrócra és néztünk a kék eget.
-Emma?-szólalt meg Jack és felém fordította fejét.
-Igen?-néztem rá én is.
-Holnap sajnos nem tudunk találkozni, mert be kell mennem az edző terembe.
-Jaj Jack nem baj...minden napodat nem kell rám szánnod.
-De a suliban ugy is látlak.-mosolygott.