Éjfél után értem vissza a dormba. A többiek még nincsenek itthon. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd utána leültem a nappaliba egy kicsit elmélkedni.
Remélem sosem fogok hallani felőle, nem szeretném bemocskolni a hírnevemet.
Egy hatalmasat ásítottam, így elmentem lefeküdni. Hamar elnyomott az álom, nagyon elfáradtam.

Hajnalban arra ébredtem, hogy haza értek a többiek. Nagyon elfáradtak, így ők is hamar lefeküdtek aludni. De Kooki még most is hangoskodott. Álmosan kimásztam az ágyból, hogy rászóljak.
- Kooki, fejezd be! Hajnali 4 óra van, aludj már.
- Jól van na, hyung. Megyek. - szólt vissza és bement a szobájába. Én is visszafeküdtem aludni.

Reggel, amikor felébredtem, Jin már készítette a reggelit. Ha jól érzem az illatokat, akkor palacsinta. Aish, még mindig álmos vagyok, nincs kedvem lemenni.
Már feküdtem vissza, amikor valaki kopogott az ajtón. Jin volt az.
- Hyuung, kelj már fel!! Kész a reggeli!
- Hagyjál, alszom. Nem vagyok éhes. - mondtam, és belefúrtam fejemet a párnámba. Ekkor kinyitotta az ajtót.
- Gyere mááár!! Nem marad palacsinta. Szedd össze magad és igyekezz. Különben is, kíváncsiak vagyunk, hogy miért nem vetted fel tegnap este a telefont.
- Jó megyek, csak adj még 5 percet.. - mondtam.
Az 5 percből 15 lett, de erőt vettem magamon, kimásztam a fürdőbe rendbehozni magamat, majd lementem én is reggelizni.
- Jó reggelt, Suga! - köszöntek. Majd azt vettem észre, hogy Jimin a nyakamba  ugrott.
- Nektek is, bár jobb lenne, ha aludhatnék még.
- Mi bajod van, hyung? - kérdezte Jimin - ne morgolódj annyit, mint egy házsártos vénember.
- Hagyjad, biztosan bal lábbal kelt fel - mondta nevetve Hobi.
- Jól esik nektek, hogy folyton piszkáltok? - kérdeztem.
- Jaj már, nyugi. Tudod, hogy csak szeretetből csináljuk. - mondta Jin - de most meséld el, hogy miért nem tudtunk felhívni téged.

Nem féltem, mert tudtam, hogy el kell mondanom nekik. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem.
- Tudjátok, amióta értesültem a szüleim balesetéről, elkezdtem nyomozni, hogy ki is az az illető.
- Talán ott voltál nála? - kérdezte meglepődve Kooki.
- Igen.. kicsit féltem először, de összeszedtem a bátorságomat.
- És mit csináltál vele? Kihívtad a rendőrséget? - érdeklődött Rapmon.
- Nem dehogy is. Jól megvertem csak.
- De hogy találtál rá? Ki mondta meg, hogy hol lakik? - kérdezte Jin.
- A hírekben mondták, hogy merre látták. Aztán neten megkerestem, és ez alapján - tettem le az asztalra a térképet - sikerült megtalálnom.
- Dehát ez az északi rész - fakadt ki Jimin - mégis hogy voltál képes elmenni oda?
- Muszáj volt. Az eszem vezérelt, hogy tegyem meg. De mostmár nem fogunk hallani felőle..
- Ugye nem ölted meg? - kérdezték egyszerre.
- Dehogy is, ezzel bemocskolnám a hírnevemet. Én vagyok a swag Min Yoongi, nem gyilkolok. Csak megfenyegettem és jól megpofoztam.
- Örülünk, hogy semmi bajod hyung. Büszkék vagyunk rád. - mondta Rapmon és mindannyian megöleltek.

Reggeli után beszámoltak a fellépésről és a fotózásokról. Nagyon hiányoztam nekik. Remélem több ilyen nem lesz, nem szeretnék megint hiányozni.
A délelőtt folyamán kaptam egy hívást a kórházból, hogy eomma teljesen jól van és abeoji is felébredt a kómából.

Úgy döntöttünk, ezt megünnepeljük a többiekkel. Elmentünk vidámparkba és moziba. Ezután ismét készülhetünk a következő fellépésünkre, ahol már nagy valószínűséggel mindannyian ott leszünk.

Remélem tetszett ez a történetem is. Írjatok véleményt 😘❤