Már lassan 8 óra van. Most ültem az autómba, készen állok az indulásra. A szívem egyre hevesebben ver és már lassan a torkomban dobog. Remélem senki nem lát meg. Ezzel a gondolattal kiálltam autómmal garázsból, majd a kapun, amit azonnal be is zártam magam után. Egy pillantást vetettem még a térképre, végül egy nagy lélegzet vétel után elindultam az északi városrész felé.

Körülbelül egy órája már hogy úton vagyok. Amikor a házak közelébe értem, lekapcsoltam autómon a reflektor fényt és gyengébb világítással mentem tovább.
Néztem mindenfelé, de sehol nem láttam azt az autót. Már lassan kiértem az első utcából, mikor egy erdő széléhez értem, ahová egy földút vezetett be. A távolból valami apró fényt lehetett látni. Van egy olyan érzésem, hogy ott lesz az az illető.
Egy kis tétovázás után nyeltem egy nagyot, majd elindultam befelé a földúton. Ha már elterveztem a bosszút, nem futamodok meg. Ahogy beljebb haladtam, már teljesen a torkomban dobogott a szívem. Az út további részét nagyon lassan és világítás nélkül tettem meg autómmal. Ami fény eddig távoli volt, most egyre jobban látszódott. Majd néhány másodperc után egy hang ütötte meg a fülemet. Ő lesz az. Nem hallottam még sose, főleg hogy nem is láttam de érzem hogy ő lesz az. Leálltam az úton, remélve hogy senki sem fog már erre járni, majd gyalog indultam tovább.

Úgy véltem, éppen egy telefon beszélgetést folytat. Nyilván van bűntársa is vagy feljebb valója, akivel a lehetséges következő gyilkosság időpontját és az áldozat tartózkodási helyét egyeztetik. Néhány perc múlva hallottam, hogy befejezi a beszélgetést, majd láttam, amint elindult a háza felé.
Itt az idő, cselekednem kell. Most vagy soha.
- Erős és bátor vagy, Suga - bíztattam magam halkan, nehogy észre vegyen - menni fog.
Szerencsém volt, mert elfelejtette bezárni a kapuját, így néhány perccel később utána mentem az udvarba.
Hogy milyen hatalmas háza van ennek. Csak tudnám hogy honnan volt rá pénze. De most nem ez a fontos.
Még jó, hogy eszembe jutott kikapcsolni a telefonomat, nehogy egy sms vagy hívás megzavarjon, ha esetleg keresnének a többiek, hogy mi a helyzet velem.

Néhány másodperc volt az egész, de máris szem elől tévesztettem.
- Francba - mondtam a kelleténél egy picit hangosabban.
- Van ott valaki? - szólt egy hang.
Nem válaszoltam. Remélem nem vett észre. Nem szólt többet és én is ügyeltem, hogy le ne buktassam magam. A hangja alapján nem lehet sokkal idősebb, mint én, max 1-2 évvel. Elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon bűnöző legyen.
Ezután ismét újra elkezdtem követni és igyekeztem minél kevesebb zajt csapni.

Írói megjegyzés: nem tudom, hogy van-e Szöul északi részén erdő vagy valami hasonló, szóval most lesz😆