Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog ☺ Nem lesz annyira vidám történet, ahogy az előző részből is kiderült. De remélem nem bánjátok.

Egy óra múlva már úton is voltam a kórházba. Mindenféle gondolatok cikáztak a fejemben, hogy vajon mi lehetett a baleset oka. Vajon appa volt a hibás? Vagy valaki más? Tele vagyok kérdésekkel, amikre aztán ki tudja mikor kapok választ. A legrosszabb álmomban sem gondoltam, hogy velem vagyis a szüleimmel megtörténhet ilyen.

A gondolataimból a rádió ébresztett fel, ugyanis épp a híreket mondták be.
- Egy ismeretlen ámokfutót keresnek, aki az elmúlt két hétben szándékosan okozott balesetet az autópályán. A rendőrség több körözést is kiadott a személy ellen, de még mindig semmi nyoma.
És itt minden világossá vált. A szüleim balesetét is valószínűleg az az elmeháborodott okozhatta. Csak bukkanjak a nyomára. Nem hagyom szavak és tettek nélkül. Megfizetek, akár az életem árán is.

Hosszas autózás után végre megérkeztem a kórházba. Előzőleg odatelefonáltam, hogy körülbelül mikorra tudok menni, így már vártak engem.
Először eommához mentem be. Szegény nem néz ki valami jól. Nagyon megviselték a történtek, főleg miután megtudta, hogy abeoji mennyire sérült. De nagyon megörült nekem, amint meglátott. Egy kis halvány mosollyal üdvözölt.
- Yoongi drágám, úgy örülök - fájdalmai miatt nehezen tudott beszélni. - Örülök, hogy eljöttél. Hiányoztál nagyon.
- Te is hiányoztál, eomma. Jöttem, amint megtudtam, hogy mi történt. - majd megöleltem.
- Appa - kezdte - nos ő... ő még nincs - de nem tudta befejezni mondatát, mert előtörtek a könnyei.
- Tudom. Mindent tudok eomma. És azt is tudom, hogy ki volt a hibás. Vagyis személyesen nem tudom ki az, csak ahogy jöttem, bemondták a rádióban. Valaki szándékosan csinálja ezt, de a rendőrök se tudják azonosítani. - mondtam. (De ne aggódj, meg fogom tudni hogy ki az)
- Köszönöm Yoongi, hogy elmondtad. Szeretlek nagyon. Vigyázz magadra.
- Most felmegyek appahoz, szeretném látni őt. Szia eomma, szeretlek. Minél hamarabb vissza fogok jönni.

Az intenzív osztály, ahol appa van, fent van az emeleten. Az ügyeletes nővér odaadta a megfelelő steril ruházatot, így már bemehettem hozzá.
Nagyon szörnyű volt látni, ahogy ott fekszik, kómában és gépekkel tartják életben. Még a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánnám, hogy ezt át kelljen élniük. Szomorú és egyben dühös is vagyok.
Megbeszéltem minden fontos dolgot a főorvossal. Eommához pszichológus fog járni, hogy fel tudja dolgozni ezt az egészet. A megbeszélés után megköszöntem, hogy annyit törődnek a szüleimmel, majd elindultam vissza a dormba.