Ez a kis sztori több történetem szereplőinek összehozásából jött létre, még tavaly Szilveszter alkalmából. Szerepelnek benne a Váratlan főhősei is, ezért gondoltam, hogy kirakom, még ha megkésve is. Alapvetően független attól, hogy most épp hol tart a sztori, szóval ne ezt nézzétek, csak szórakozzatok egy jót! :) 

1. rész

Royce szemszöge (Váratlan című történet)

- Hercegnő, emlékeztetnél újra, hova is tartunk és miért? - kérdezte Keaton, a hátsó ülésről, mellőlem.

- Miért engem kérdezel? Wyatt ötlete volt az egész! - tartottam fel a kezem védekezően.

- Engem nem Wyatt beszélt erre rá - nézett mélyen a szemembe, mire egy ici-picit elpirultam. Hát, igen.

Wyatt felvetette, hogy van valami haverja tőlünk nem messze, aki bulit csap szilveszterkor és hogy igazán kimozdulhatnánk és elmehetnénk. Én persze szívesen benne voltam a dologban, Keat viszont annál kevésbé.

- Az szerintem semmi, hogy te itt vagy - tereltem inkább a témát. - Nem tudom megérteni, Zayleet hogy sikerült erre rávenni.

- Nem akartam egyedül maradni - fonta össze a karjait mellkasa előtt Zay.

- Még szép, hogy nem - értettem egyet bólogatva.

- Mi pedig mind azt szerettük volna, hogy velünk legyél - tette hozzá Wyatt a volán mögül.

- És még elöl is ülhetsz - egészítettem ki nevetve

Nagyjából egy órányi autókázás után megérkeztünk a buli helyszínére, Wyatt leparkolta a kocsit nem sokkal a minket megvendégelő ház előtt.

- Mi terv? Itt alszunk vagy valaki nem iszik és hazavezet? - érdeklődött Wyatt, miközben kiszálltunk a kocsiból.

- Úgy érzem, ebben a kérdésben egyértelműen benne volt, hogy az a valaki nem te leszel - löktem meg a vállát szórakozottan.

- Én biztos nem alszom itt - jelentette ki Zay ellentmondást nem tűrő hangon.

- Ezt azért én is ki tudnám hagyni - értettem egyet.

- Akkor ki akar vezetni?

- Én nem is tudok - szállt ki a körből Zay.

- Na, mi legyen? Ki kő-papír-ollózzuk? - néztem a fiúkra jókedvűen. - Nekem mindegy, én nem ragaszkodom az iváshoz.

- Én sem.

- Különösebben én sem.

- Szuper, ezt jól megbeszéltük - nevetgéltem. - Szerintem zárjuk ki Wyt, hisz ő vezetett ide is.

- Játsszuk le ketten a dolgot? - szaladt fel Keaton szemöldöke.

- Benne vagyok! - szorítottam ökölbe a kezem és harciasan a levegőbe bokszoltam.

- Szeretnél inni? - kérdezte, miközben megindultunk a ház irányába. Wy meg Zay mentek elől, mi meg kicsit lemaradva mögöttük haladtunk.

- Nekem mindegy. Te szeretnél?

- Mint mondtam, nem különösebben - vonta meg a vállát.

- Az önzetlenségünk lesz a végünk - forgattam a szemem mosolyogva.

- Azt mondod?

- Akkor egyikőnk se iszik? Aztán lesz, ami lesz - vontam meg a vállam.

- Jól van - egyezett bele, majd tenyerét a derekamra simítva betolt maga előtt a bejáraton.

Fél óra elteltével megismertünk mindenkit, aki csak bent tartózkodott, kivéve a házigazdát és a barátait, merthogy ők eltűntek valahova. Vicces. Először arra gondoltam, micsoda felelőtlenség magára hagyni a saját házadat, aztán eszembe jutott, hogy Wyatt is ezt tette a múltkor, csak ő ránk bízta a kócerájt.

- Sziasztok! Mit adhatok? - sürgött-forgott egy nálunk idősebbnek tűnő tetkós srác a konyhapult mögött.

- Te vagy a pultos? - húztam össze a szemem nevetve.

- Ez csak önkéntes munka - vonta meg a vállát.

- Ezért jársz bulikba? Hogy önszántadból dolgozz? - érdeklődött Wyatt is.

- Inkább ezért hívnak meg - kacsintott rám a fiú, mire felnevettem.

Végül mind a négyen kértünk valamit inni, a fiú meg fürgén kiszolgált minket, így tovább álltunk, egyenesen a nappali irányába.

- Sziasztok! Mi még nem találkoztunk - lépett elénk két lány és egy fiú.

- Lola vagyok, ő pedig a legjobb barátnőm, Jenny. Ez a jól fésült srác meg a féltesóm, és a legjobb barátnőm fiúja, Louis - zavarta le a bemutatkozós dolgot Lola, mire mi is elhadartuk a neveinket.

- Nem tudjátok véletlen, merre van a házigazda? - kérdezte Jenny körbepillantva.

- Nem, mi se találkoztunk vele - feleltem. - Ti közelről ismeritek?

- Csak Louis.

- Tulajdonképpen én csak a házigazda egy barátját ismerem. Ő hívott meg minket. Még általános óta tartjuk a kapcsolatot, de csak időnként - magyarázta a srác.

- Veletek mi a helyzet?

- Én se buli tulajdonosának hívására jöttem - csatlakozott a beszélgetéshez Wyatt.

Louis hátulról átölelte Jenny derekát, állát a lány vállára támasztva. Alig észrevehetően Keatonre pillantottam, aki persze ezt azonnal kiszúrta és lenézett rám, majd szelíden megsimogatta a hajam.

- Valahogy az az érzésem, hogy ez a buli hamar el fog szabadulni - ingatta a fejét Lola, bár ő tipikusan olyannak tűnt, akit ez egyáltalán nem izgat majd, sőt, még élvezni is fogja a dolgot. Ellenben velünk, akik túl visszafogottak és nyugdíjas stílusúak voltunk ehhez.

- Úgy tűnik, sok ismerősük van, az biztos.

- Idecsődítettek mindenkit - értettem egyet szórakozottan.

- Megyek, szerzek egy italt - közölte Lola.

- Van pultos is. Oltári menőn dobálja az italokat - szóltam utána, mire csillogó szemmel fordult vissza.

- Alig várom.

2. rész

Sere szemszöge (A vonzás szabálya című történet) + Ütközés című történet (Khalil)

Szóval, itt vagyunk. Egy újabb Ace féle buli. Kezdem azt gondolni, hogy ez az egyetlen szórakozási forma, amelyet ennek a városnak a lakói űznek. És rengetegen vannak. Életemben nem voltam még ekkora buliban, ennyi emberrel. Jó, ha összesen ismerek tíz jelenlévőt, és azoknak a kétharmadát is csak látásból, mert Ace haverjai.

Szokás szerint azt sem tudom, mit keresek itt. Talán csak nem akartam egyedül üldögélni otthon, Szilveszter estéjén. Kit álltatok, dehogynem. De ezúttal Eli döntött úgy, hogy megtorpedózza a terveim. Persze, nem hibáztatom, ha ő nem tette volna meg, Ace bizonyára intézkedett volna helyette. Mondjuk rám küldte volna az egész bagázst.

- Aub és Kins csak jóval később jönnek. Hivatalosak egy másik buliba - magyarázta mellettem Eli, miközben átverekedtünk az előszoba tömegén.

- Értem. - Én ugyan nem kérdeztem és nem is különösebben érdekel, de jó. Ha ott vannak, hát ott vannak.

- Sziasztok! - biccent nekünk Webb, Ace egyik hű csatlósa. Vele szemben Gaines áll, nekünk háttal. Csak átnéz a válla felett és mintha pislantana egyet üdvözlésképp. Itt rúgnám seggbe mind a kettőt.

Miután körbejárjuk a házat, leparkolunk a konyhába.

- Ace beújított egy pultost? - figyeltem az épp koktélt keverő srácot.

- Ő Khalil - közölte Eli mindenttudóan.

- Szuper - húztam össze a szemem, amolyan „nekem tök mindegy" stílusban, majd a pulthoz léptem. - Szia, Khalil!

- Szia, idegen, aki a tudja a nevem! - mosolyodott el szórakozottan.

- Most hallottam, hogy így hívnak és gondoltam megvillantom neked az újdonsült tudásomat - vigyorodtam el.

- Nos, örülök a találkozásnak. Khalil vagyok, önkéntes pultos - mutatkozott be a kezét nyújtva.

- Sere, erőszakkal itt tartott vendég - csúsztattam kezem az övébe.

- Erőszak? - szaladt fel a szemöldöke nevetve.

- Igen. Mondjuk úgy, hogy a házigazda szeret maga mellett tudni - súgtam neki.

- Úgy érti, hölgyem, hogy van önök között valami? - könyökölt a pultra.

- Jó is lenne. Mondjuk folyamatosan egy méter távolság - ábrándoztam elkalandozva.

- Elvesztettem a fonalat. Kérsz valamit inni?

- Valami koktélt összedobhatnál nekem. Köszi - bólintottam jókedvűen.

- Mifélét?

- Lepj meg - kacsintottam rá.

A következő pillanatban Ace mellettem termett és átölelte a derekam.

- Hát itt vagy, bébi - nyomott egy puszit az arcomra.

- Itt vagyok - bólintottam.

- Mit adhatok, Wilder? - érdeklődött Khalil. Oh, szóval ismerik egymást. Szépen vagyunk.

- Egy sör jó lesz, kösz, Jarsdel - biccentett Ace, tekintetét le sem véve rólam.

- Jól van, haver - fordult el Khalil, de még odasúgta nekem.

- Látom, az az egy méter valóban nincs ott köztetek.

- Ne is mondd - sóhajtottam drámaian, majd Ace-hez fordultam. - Irtó sokan vannak itt.

- Ilyen egy igazi buli, bébi - vigyorodott el.

- És ezek az arcok ismerősök neked?

- Mondtam a srácoknak, hogy hívjanak bárkit, szóval nem, nem hinném - röhögte el magát, majd belekortyolt a sörébe.

Ha jól értem, a jelenlévők városunk dicső polgárjai és Ace, Rhett, Cage, Webb meg Gaines a világ minden tájáról idecsődített vendégei.

- Hol van Rhett? - váltottam inkább témát.

- Netalán szükséged van rám? - szólalt meg mély hangján Rhett, mire ijedtem egy kisebbet megugrottam.

- Mióta állsz mögöttem? - hőköltem hátra.

- Nem árt nyitott szemmel járni a világban - jegyezte meg, majd elfordult.

- Na, jó - tápászkodtam fel, felhörpintve a maradék koktélomat. - Köszönöm az italt, Khalil.

Épp indulni készültem, mivel Ace már nagyban másokkal beszélgetett, amikor is Cage tévedt be a konyhába és egyenesen felénk tartott.

- Cage! - üdvözöltem megölelve őt.

- Máris részeg vagy, Hamupipőke? - mosolyodott el, mikor elengedtem.

- Ez így egy mondatban elég furán hangzott - jegyeztem meg fintorogva.

- Ugyan miért? Hamupipőke is kirúghatott néha a hámból - mozgatta fel-le a szemöldökét Cage, amin jót nevettem.

- Csak egy koktélt ittam - mentegetőztem, mert valóban nem voltam részeg. Még csak ittas sem. És nem is terveztem. - Bár, ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, mi volt a koktélban.

- A helyedben ezen nem aggódnék. Jó kezekben vagyunk - kacsintott rám, majd kezet fogott Khalillel. - Khal.

- Cage, szia! Mi a helyzet, haver? Jöhet a bor? - kapott fel egy üveget Khalil.

- Téged mindenki ismer? - értetlenkedtem. - Talán itt is laksz, csak én nem vettem eddig észre.

- Dehogy. Csak jártam már itt néhányszor. A szomszéd városban lakom - vonta meg a vállát a pultos, átnyújtva Cagenek egy poharat, aki egy köszönet közepette át is vette.

- Világos.

- Mikor jöttél, Sere? - érdeklődött Cage.

- Úgy fél órája - töprengtem.

- És hogy érzed magad?

- Már öt perc után legszívesebben sarkon fordultam volna és meg se álltam volna hazáig - húztam fel az orrom.

- Ennyire rossz lenne?

- Szinte nem ismerek senkit sem!

- Jól van, ezen könnyen segíthetünk - ragadta meg a csuklómat és felhúzott a székről.

- Mire készülsz?

- Bemutatlak a vendégeimnek.

3.rész

Jenny szemszöge (Egy nap, majd talán... című történet)

Lola rángatott el minket, ki más. Valójában Louis meg én szívesebben borozgattunk volna otthon, kettesben a tévé előtt, de nem szerettük volna magára hagyni Lolt. Ezért egyeztünk bele, hogy eljövünk. Meglepett, hogy Louisnak van egy általános iskolás barátja, akivel azóta is tartja a kapcsolatot. Főleg, mert egy általánosba jártunk.

Lol akart odafelé vezetni, így mi ketten a hátsó ülésre kényszerültünk.

- Szóval, ki is ez a srác? - érdeklődtem, miközben Louis összefonta az ujjainkat.

- Webb Pruitt, évfolyamtársak voltunk általánosba - vonta meg a vállát Louis.

- Egyáltalán nem rémlik a neve. Lol, te ismerted ezt a Webbet?

- Szerintem Louis az egészet kitalálja - legyintett Lola szórakozottan, mire elnevettem magam.

- Nem tudom, ki volt az, aki ennek ellenére mindenképp el akart jönni - kacsintott a visszapillantó tükrén keresztül Louis Lolára.

- Jenny - vágta rá a barátnőm.

- Aha, mert Jenny annyira imádja a bulikat - bólogatott hevesen Louis, minden létező iróniáját beleolvasztva a kijelentésébe.

- Jó, igazad van. Most, hogy összejöttetek, már nem kell bulikba járkálnotok és jól lerészegednetek, hogy aztán minden érzéseteket a másik fejéhez vágjátok, aki persze egy szót se higgyen el belőle, mondván, hogy ital beszél belőletek - foglalta össze Lola a kapcsolatunkat kissé szélsőségesen.

- Ilyennek láttál minket? - fintorodtam el.

- Ilyenek voltatok - parkolt le Lola és rám vigyorgott.

- Tényleg nem emlékeztek Webbre? - váltott témát Louis, miközben kiszállt.

- Én igen - közölte Lola.

- Na, tessék.

- Tudod, Jen, ő volt az a fura gyerek, aki mindig Louis-val lógott abban a fura délutáni suli klubban - lépett mellém Lol.

- A robot klub? - nevettem el magam.

- Az, igen.

- Nem is volt fura - dörmögte Louis alig hallhatóan, mire átöleltem a derekát.

- Nem is mondtad sose, hogy tartjátok még a kapcsolatot.

- Mert csak részegen beszélgettetek - szúrt a közbe Lola remekül mulatva.

- Annyira gyakran nem is tartjuk. Összefutni meg végképp nem szoktunk - húzott magához Louis, nyomva egy puszit a homlokomra.

Miután mentünk egy kört a házban és sehol nem találtuk Webbet, Lola elkezdett bemutatkozni mindenkinek, míg végül találkoztunk egy négy fős csoporttal, akik szintén valami nagyon távoli kapocs miatt kerültek ide.

Miután Lola lelépett, hogy igyon valamit, beszélgettünk egy kicsit újdonsült szintén idegen és ide nem illő ismerőseinkkel.

- Megyek, megkeresem Lolt - mondtam leginkább Louisnak, aki épp szünetet tartott a Wyattel folytatott eszmecseréjében.

- Veled megyek - jelentette ki.

- Bocsi, srácok, megkeressük Lolát - szabadkoztam, mire csak mosolyogtak.

- Majd még összefutunk.

- Hol keressük először? - pillantott le rám Louis.

- Szerintem, ha eljutott a konyhába, az italokhoz, el se mozdult onnan - voksoltam és láss csodát, Lola tényleg ott üldögélt a pultos srác előtt egy széken, mellette egy számomra idegen fiúval.

- Sziasztok! - integetett boldogan. - Megtaláltam Webbet!

- Hello, haver! - fogott kezet Webb meg Louis, majd Webb hozzám hajolt és adott két puszit az arcomra. Nem sokban hasonlított tíz éves önmagára.

- Sokkal helyesebb lett, mint robot fanatikus korszakában - vigyorgott Lola. - Meg se ismertem.

- Szerencsére én viszont megismertelek - mosolyodott el Webb. - Régóta itt vagytok?

- Alig fél órája.

- Kértek valamit inni? - szólalt meg a pultos fiú. Hát tényleg van egy pultos fiú.

- Ő Khalil - kotyogott közbe Lola.

- Szia, én Jenny vagyok - mutatkoztam be, kissé furán érezve magam.

- Jenny. Gondolom, nem iszol - billentette oldalra a fejét Khalil.

- Eltaláltad - bólintottam. - Az arcomra van írva?

- A boldog párkapcsolatod van az arcodra írva - kacsintott rám, valószínűleg arra célozva, hogy emiatt nem kívánom az alkoholt. - És te, haver?

- Louis vagyok.

- Te se iszol, mi? Vezetsz? - kérdezte Khalil, miközben egy poharat törölgetett.

- Igen - felelte Louis, aki közben Webbel beszélgetett.

- Lola, kiteregette a magánéletünk? - röhögtem el magam hitetlenül.

- Nem, dehogy. Csak sokat csinálom ezt a munkát - tárta szét a karjait Khalil. - Egy idő után az ember megtanul olvasni a jelekből.

- Nem vagy semmi - ismertem el.

- Köszi. Tessék egy narancslé - nyújtott egy poharat, benne az említett üdítővel.

- Köszönöm - vettem át. Egy szőke fiú hirtelen elszaladt mellettem, meglökve a könyököm, így kis híján kilöttyent az italom.

- Bocsánat! - kiáltott a messzi távolból.

- Semmi baj - motyogtam, de persze nem is halhatta.

- Jen. Jenny! - szólt Lola, mutogatva, hogy menjek oda, így hát mellé léptem.

- Mi az?

- Látod azt a srácot ott? - mutatott a konyha másik felébe, ahol egy barna, felül szőke hajú fiú nevetett össze valamin egy szőke lánnyal.

- Aha.

- Webb mondta, hogy ő a házigazda. Wilder Ace. 

4.rész

Royce szemszöge (Váratlan című történet) + Sky Wondervood című történet

- Hát itt vagy - lépett mellénk egy szőke fiú és kezet fogott Wyattel, majd fiúsan megölelték egymást.

- Cage Horan, ezer éve volt már! - mosolygott Wyatt kisfiúsan, akárcsak az idegen srác.

- Volt az vagy kétezer is - nevetett Cage, majd Keathez fordult és a kezét nyújtotta. - Keat.

- Cage. Örülök! - fogott kezet vele Keaton is és meglepő módon, mintha még egy mosolyt is megejtett volna.

- Ti ismeritek egymást? - húztam össze a szemem.

- Cage, bemutatom neked Royce Princetont és Zaylee Coent - sietett a bemutatással Wyatt.

- Szia! - köszöntünk egyszerre Zayjel.

- Sziasztok, Cage Horan vagyok.

- Ez a te bulid? - billentettem oldalra a fejem.

- Nem éppen. Ez egy barátom bulija - pontosított Cage udvariasan. Tetszett a stílusa.

- És honnan is az ismeretség? - faggattam őket tovább.

- Még kilencedikben volt pár meccsünk egymás ellen - magyarázta Wyatt.

- Vagy úgy - bólintottam, összerakva a szálakat. - És miért csak pár?

- Te aztán kíváncsi vagy, Royce Princeton - nevette el magát kedvesen Cage.

- Hát igen és még a szám is nagy - értettem egyet szórakozottan.

- Nagyon emlékeztetsz valakire, aki szintén itt van - közölte Cage. - Egyébként abbahagytam a kosarat.

- Miért? - Tényleg nem tudom befogni a szám.

- Akadtak fontosabb dolgok is az életemben - vonta meg finoman a vállát.

- Jól van, Mr. Titkok Nagyfőnöke - tartottam fel a kezem védekezően, mire ismét felnevetett.

- Semmi fontosról nem maradsz le - kacsintott, majd mikor ismét szólásra nyitotta a száját egy szőke lány csapódott mellé.

- Cole, el se tudod képzelni, mit művelt megint Ace - közölte a lány.

- Azt hittem, Cage-nek hívnak - ráncoltam a szemöldököm, majd Wyattre pillantottam.

- Én is - vonta meg a vállát vigyorogva.

- Neki Cole vagyok. Hosszú történet - legyintett Cage, mire elröhögtem magam.

- Kösz, Nagyfőnök!

- Srácok, bemutatom nektek Serenityt - mondta Cage, mire a lány, Serenity mosolyogva integetett nekünk.

- Hello, szólítsatok csak Serének.

- Ők pedig Royce, Zaylee, Keaton és Wyatt - mutogatott Cage, mire Sere elnevette magát.

- Kár, hogy nem így sorrendben - kacsintott, célozva rá, hogy tök máshogy álltunk és így fiúk lány nevet kaptak volna és fordítva.

- Szóval, mit művelt Wilder? - fordult a lányhoz Cage.

- Meghívta Sky Wondervoodot - forgatta a szemét Sere.

- Wilder Ace a házigazda - magyarázta Cage.

- Sky Wondervoodot? - sikkantott mellettünk egy számomra vadidegen lány, fekete hajjal és kék szemekkel, majd elrohant.

- Oké... - szaladt fel a szemöldököm.

- Nem tűnsz meglepettnek - bámulta Caget Sere.

- Persze, tudtam róla.

- Gondolom, az, hogy Ace meghívta meg, hogy Sky el is jön, két külön dolog - nézett körbe Sere jelentőségteljesen.

- Ezt úgy mondod, mintha nem ismernéd Wildert - ingatta a fejét nevetve Cage, a következő pillanatban pedig kialudtak a fények, és megjelent az emeleti karzaton Sky Wondervood mögötte a bandájával és nekikezdett az első dalának.

- Azt a... - kezdtem volna, de a zene elnyomta a káromkodásomat.

- Csak összehozta - biccentett elismerően Sere. - Ha most megbocsájtotok - mosolygott ránk, majd odébb állt.

- Táncoljunk, Zay! - kapta el a barátnőm derekát Wyatt, majd Zay ellenkezését megelőzve a táncolok közé vonszolta a megszeppent lányt.

Keatre néztem.

- Ne is álmodj róla - jelentette ki felém se pillantva.

- Eszembe nem jutott volna - fintorodtam el, majd karbafont kezekkel felnéztem az éneklő Skyra.

Keat mellém lépett, átölelte a derekam és nyomott egy csókot a nyakamra, mire megenyhülve fektettem kezeimet az övére.

- Sziasztok Szilveszteri bulizók! Hamarosan itt az éjfél, de előtte még mindenki ragadja meg a partnerét, mert lassú szám következik! - kiabált a mikrofonba Sky, aztán el is kezdte énekelni a Midnight Kiss című dalát.

- Táncoljunk! - fordultam szembe Keattel.

- Mi? - nézett rám.

- T-á-n-c - tátogtam, majd megragadtam a csuklóját és arrébb húztam.

Megadóan fonta karjait ismét a derekam köré, én pedig átöleltem a nyakát és hozzábújtam. A szemem sarkából láttam Wyatt és Zayt is táncolni, meg Jennyt és Louis, Seret és egy számomra idegen fiút, akinek még tánc közben is kezében volt a piás üveg.

Inkább lehunytam a szemem és még közelebb bújtam Keathez, fejemet a mellkasára támasztva, ujjaim a hajába túrtak és mélyen beszívtam az illatát.

5.rész

Sere szemszöge (A vonzás szabálya című történet)

- Ezt nem hiszem el.

- Pedig igaz.

- Ugyan már. A 99%-a annak, ami kijön a szádon, hazugság.

- Hányszor hazudtam neked, bébi?

- Az egész valód egy nagy hazugság.

- Akkor tekintsd úgy, hogy ez a mostani abban a maradék egy százalékban van.

- Az az egy százalék valójában nem is létezik - legyintettem.

- Csak nem hazudtál? - billentette oldalra a fejét Ace.

- De. Tőled tanultam. Az egész világ tőled tanulta.

- Ugyan már - utánozott.

- Szóval, azt állítod, meghívtad Sky Wondervoodot.

- Igen.

- Ide.

- Igen.

- A bulidba.

- Mondtam, hogy érdemes eljönnöd, mert meglepetés fogad majd - vonta meg a vállát hanyagul.

- Azt hittem, magadra céloztál.

- És mégis eljöttél? - röhögte el magát Ace hitetlenül.

- Abban reménykedtem, azt mondod majd, hogy mától békén hagysz - mosolyodtam el gúnyosan.

- Reménykedj csak nyugodtan.

- És Sky el is jön?

- Ilyen hatalmas rajongója lennél?

- Nem, csak meglepett. Bár fogalmam sincs miért - gondolkodtam el, majd összehúztam a szemem. - Őt is...

- Nem értem, mire akarsz kilyukadni - villantott egy ártatlan, angyali mosolyt.

- Ugye nem kavartál Sky Wondervooddal?

- Nem rémlik - meredt el a távolba, a nappaliban bulizókat figyelve. Éppen egy nagy csapat hiányosan öltözött lány riszálta magát nem sokkal arrébb.

- Sok nap van, ami nem rémlik? - nevettem el magam a kezében tartott üvegre pillantva.

- Minden lányra emlékszem, elhiheted - kacsintott rám, majd ismét elfordult.

- Azt el is hiszem - értettem egyet, majd a nappaliba indultam, felkeresni Caget.

Sikeresen meg is találtam, megismertem a barátait. Minden nagyon gyorsan történt, egyszer csak feltűnt Sky Wondervood az emeleten és énekelni kezdett. Igazából, éreztem, hogy tényleg itt lesz. Bár fogalmam nem volt, ki az az ismeretlen srác mellette, aki gitározott, mert tuti nem a bandájuk tagja. Vagy csak nem haladok a korral meg a hírekkel. Ja, ez lehet az oka.

Ace nem ismert lehetetlent, ez pedig nagy dolog volt tőle, így hát visszaoldalogtam mellé és elhúztam a srácoktól, akikkel épp beszélgetett.

- Mit művelsz, bébi? - érdeklődött nyugodt hangon, lassan beszélve.

- Táncolunk egyet - mosolyodtam el a többi táncoló ember közé húzva.

Még mindig kezében volt a boros üveg, így szabad baljával körbefonta a derekam és szorosan magához rántott, míg az üveget tartó jobbját a vállamra fektette. Parázsló szemekkel bámult, miközben táncoltunk, néha-néha beleivott az italába.

- Bulizók, figyelem! Egy perc és éjfél! - kiabált a mikrofonba Sky.

- Máris? - döbbentem meg.

- Tudod mit jelent az éjfél, Sere? - kérdezte Ace közelebb hajolva.

- Hamupipőke elrohan? - tippeltem, ezúttal az én arcomon volt az angyali, győztes mosoly, tekintve, hogy Ace bizonyára a csókra célzott.

- Ugyan, Sere. Jár nekem az a csók. Jó fiú voltam - búgta a fülembe, én pedig nem toltam el. Hagytam, hadd ámítsa magát.