- Hogy mi?! - kiáltottam el magam, hevesen felülve. Hirtelen mozdulatommal kivertem Keaton kezéből a könyvet és bizonyára meg is süketítettem.

- Megkértem a kezét - ismételte Jack bácsi tárgyilagosan.

- Ez most komoly? - ámultam, miközben Keat lehajolt a padlón heverő könyvéért.

- Aha. De nemet mondott - tette hozzá jókedvűen.

- Tessék? Miért? - döbbentem le véglegesen.

- Felteszem azért, mert nem akar hozzám jönni - voksolt Jack bácsi szórakozottan.

- Szakítottatok?

- Nem, dehogy.

Hála az égnek!

- Tulajdonképpen miért kezeled ezt az egészet ilyen könnyedén? - sóhajtottam.

- Ez lehet a híres Princeton vérmérséklet - érkezett a válasz a vonal túlsó feléről.

- Mi lenne, ha szépen fognád magad és elmesélnéd az elejéről, hogy mi is történt - tettem át a másik fülemhez a telefont.

- Megkértem a kezét, hogy jöjjön hozzám, legyen a feleségem - kezdte lassan, de aztán egészen belejött a szinonimák gyártásába.

- Ezt a részét eddig is értettem - szóltam közbe szemforgatva.

- Autumn válasza az volt, hogy nem - fejezte be a regélést Jack bácsi.

- De miért mondott nemet? - faggattam, mondván, hogyha egy egész estébe is beletelik, de kiszedem belőle az igazat.

- Azt állította, még nem áll rá készen a kapcsolatunk - nyögte ki végre Jack bácsi.

- Szóval, ez nem egy örökre nem - értelmeztem.

- Persze, hogy nem.

- Idővel igent mond majd?

- Még szép! Szeret engem - jegyezte meg csak úgy mellékesen Jack bácsi.

- Ezt mondta is vagy csak te gondolod? - kérdeztem vonakodva, mire felnevetett.

- Ne aggódj. Már réges-régen túl vagyunk az 'sz' betűs vallomáson - hallottam Jack bácsi virgonc hangját és biztos voltam benne, hogy ha most egy helyen lennénk, rám is kacsintana.

- Pont az a baj, hogy régen vagytok már túl rajta - dünnyögtem, de ő csak nevetett.

- Ne ezen agyalj, Roycy. Azt gyanítom, hogy ti még egy szimpla kedvelleket sem mondtatok egymásnak - gúnyolódott.

- Szerinted együtt járnánk, ha nem kedvelne? - szálat ki a számon indulatosan, de rögtön befogtam. Kissé idegesen haraptam rá az alsó ajkamra, magamon érezve Keaton tekintet. Basszus!

- Hah! Akkor is én nyertem - vidult a túl oldalt Jack bácsi.

- Mégis mióta állunk versenyben? - értetlenkedtem.

- Amióta kerítettél magadnak egy szeretőt.

- Jack bácsi – kezdtem lassan és megfontoltan. – Téged most utasítottak vissza. Miért hiszed azt egy pillanatig is, hogy te nyertél?

- Hány napja is jártok? – kérdezett vissza ravaszul.

- Hm. Egy? – merengtem elgondolkodva.

- Na, pont ezért! – vágta rá röhögve, mire elfintorodtam.

- Olyan gyerekes vagy. Nem csoda, hogy Autumn nemet mondott.

- Te vagy a gyerekes. Sőt, te még eleve gyerek vagy! – vágott vissza.

- Az idegeimre mész, Jack bácsi! – sóhajtottam sűrű pofavágások közepette.

- De te így is szeretsz, Roycy! – Bár nem láttam, de a hangján hallottam, hogy vigyorog.

- Mi tagadás – emeltem a plafonra a tekintettem, miközben halványan elmosolyodtam.