- Az meg micsoda? - mutattam meghökkenve Keat arcának irányába.

- Ne mondd nekem hercegnő, hogy még nem láttál szemüveget - érkezett a kissé ironikus válasz, amin majdnem elnevettem magam.

- Ami azt illeti, láttam már, csak nem rajtad - húzódtam el egy kicsit, hogy jobban felmérhessem.

Egy nagy, gyapjútakaró alatt lapultunk az ágyamban ülve, hátunkat a falnak támasztva, vagyis én inkább Keaton oldalának. Olvasás szándékával telepedtünk le, de még bele se kezdtünk a szemüveg incidens miatt.

- Mennyire rossz a szemed? - érdeklődtem kíváncsian.

- Nem olyan vészes.

- Suliban sosem volt még rajtad szemüveg - folytattam.

- A kontaktlencséről sem hallottál? - húzta össze a szemöldökét, mire elvigyorodtam.

- Ó, dehogynem. Ennyire nem vagyok tudatlan. Szóval, kontaktlencse - értelmeztem a helyzetet.

- Aha, de azt se mindig - vonta meg a vállát.

Egy fekete keretes szemüveget viselt, amitől csak még helyesebb lett.

- Felpróbálhatom? - nyúltam érte, de Keat megelőzött, levette a szemüveget és a kezembe nyomta.

- Na, milyen vagyok? - kérdeztem csábosan mosolyogva, mikor felraktam a szemem elé.

- Szemüveges – válaszolta fapofával.

- Mint egy szexi tanárnéni? – toltam lejjebb az orromon és felnéztem rá.

- Miért pont tanár? – húzta össze a szemét értetlenül.

- Lehetek szexi titkárnő is – kacsintottam rá a szemüvegen keresztül.

- Miért kellene szexinek lenned egy szemüvegtől? - emelte le az orromról az említett darabot és ismét a saját szeme elé helyezte.

- Te szexi vagy benne - ismertem el az arcát figyelve.

- Nélküle nem vagyok? - húzta fel a fél szemöldökét.

- Dehogynem - szaladt ki a számon, ezért magamban mérgelődve haraptam be az alsó ajkam.

Keaton tekintete a számra siklott, de aztán rögtön vissza a szememre.

- Szerintem szebb vagy szemüveg nélkül - közölte néhány másodpercnyi hallgatás után.

Elégedetten nyugtázta a dolgot, visszatettem a fejem a mellkasára, ő pedig fél kezével átölelte a vállam és nyomott egy puszit a hajamba.

- Mit olvasol? - karoltam át a derekát, meg közelebb férkőzve hozzá.

- Leginkább semmit - célzott arra, hogy folyamatosan szövegelek.

- Vettem - nevettem el magamat és előhalásztam a telefonom.

Komótosan visszakapcsoltam és türelmesen megvártam, míg betölt.

Hívott Zay. Hívott Wyatt. Hívott apu. Hívott Jack bácsi és Autumn is. De mivel az SMS-eik érdektelenek voltak, arra következtettem, hogy nincs baj.

- Telefonálnom kell. Kimenjek? - mozdultam meg tétovázva.

- Engem nem zavarsz - lapozott a könyvében fel sem nézve.

Hát jó. Először apát tárcsáztam, de éppen tárgyalt, így csak annyi érdekelte, jól vagyok e, minden rendben, aztán rohant is.

- Szia, Jack bácsi! - szóltam be a telefonba, mikor a harmadik kicsengés után felvette.

- Szia, Roycy! Mi a helyzet?

- Ezt kérdezem én is. Te hívtál!

- Nem hívhatom kedvemre a legkedvesebb unokahúgomat? - kérdezett vissza ártatlan hangon.

- Én vagyok az egyetlen unokahúgod - dünnyögtem.

- Minden rendben? - változott meg kissé a hangja.

- Persze. Mi van veled? Apa felhívott? - kezdtem gyanakodni.

- Meglehet - mondta, mire nagyot sóhajtottam.

- Minden a legnagyobb rendben, Jack bácsi. Egy percig se aggódj miattam! - biztosítottam.

- Hallottam, hogy valami palit is magaddal vittél - derült fel a hangja, mire csak a szememet forgattam. - Autumn tudni szeretné, ez AZ a srác e. Bármit is jelentsen ez.

Jó érzéssel töltött el, hogy Autum még nem hagyta el.

- Igen, ő az - pillantottam fel lopva Keatonre, de ígéretéhez hűen a könyvbe merülve olvasott, nem zavartatta magát.

- Felszedtél valakit, kiscsaj? - nevetett Jack bácsi jókedvűen.

- Mondhatni - vigyorodtam el jól mulatva.

- Elismerésem. Erről jut eszembe. Megkértem Autumn kezét.