- Hoztam neked egy kosárnacit – lépett a szobámba Wyatt. Szürke melegítőalsót viselt, kék kapucnis felsővel.

- Mégis minek?

- Gondoltam, hátha neked nincs – vont vállat és ledobta a nadrágot az ágyamra, majd mellécsüccsent.

- Egyrészt van, másrészt elég hideg van egy rövid nadrághoz – céloztam a zord időjárásra.

- Felhúzhatod a melegítőd alá.

- Annak semmi értelme nem lenne – húztam össze a szememet értetlenül.

- Dehogynem. Menő – vigyorodott el Wyatt.

- Neked fogalmad nincs, mi ma a menő – nevettem el magamat.

- Ezt nem mondhatod komolyan. Akkor nem is vagyok népszerű?

- Hogy jutottál erre a következtetésre?

- Hát, nem az népszerű, aki menő? – ráncolta a szemöldökét. – Cuki a nadrágod.

- Köszi – néztem le a melegítőmre.

- Keat már lent van, menjünk – nézett a telefonjára Wyatt.

- Rendben – indultunk neki.

Keaton egy fekete, zsebes melegítő alsót viselt, egy fekete kapucnis felsővel, aminek a könyökén néhány fehér csík volt. Pont úgy nézett ki, mint...

- De édes! Ugyanolyan a felsőtök? - mutattam az immár egymás mellett álldogáló fiúkra.

- Úgy ám! – karolta át barátja nyakát játékosan Wyatt.

- Nagyon romantikus – vigyorogtam elégedetten.

- Wyatt ragaszkodott hozzá – nézett az égre lemondóan Keaton.

- Tulajdonképpen, sunyiban kinéztem, hogy mit vesz, és én is megvettem – nevette el magát Wyatt.

- Sejtettem.

- Bár, a mai napig nem értem, Keat miért nem akar összeöltözni velem – biggyesztette le szája sarkát Wy.

- Mert nyálas – érkezett a válasz.

- Tiszta bromance – kuncogtam halkan.

- Te csak hallgass, hercegnő!

- Ugyan miért? Én bármikor összeöltöznék Wyattel – kacsintottam az említett személyre.

- Tessék! Köszönöm, Roycy.

- Igazán nincs mit.

- Akkor a hétvégén el is mehetnénk valami közös pólót venni.

- Igen! És hétfőn abba mehetnénk suliba – kontráztam.

- Sokáig ácsorgunk még itt? Ennyire nincsen meleg – szólt közbe Keaton morcosan, a hideg március elejei időjárásra célozva.

- Igaza van – értettem egyet dideregve. - Menjünk.

- És Roycy, mesélj – szakította meg a néhány másodpercnyi csendet Wyatt, miután elindultunk.

Én mentem középen, ő a jobbomon, míg Keaton a bal oldalamon.

- Ugyan, miről? – emeltem fel a fejemet értetlenül.

- Amióta itt vagy, még egyszer sem kérdeztem meg, hogy hogy érzed magad.

- Szerintem, ezt már kis milliószor megkérdezted – nevettem el magamat.

- Úgy értem, már elég sok idő eltelt, hogy ideköltöztél.

- Lassan egy év – biccentettem egyetértően.

- Azért az egy év egy kicsit túlzás – szúrta közbe Keaton.

- Csak nagyon lassan – pontosítottam, mire Keat amolyan „legyen" bólintással elfogadta a helyzetet.

- Szóval, nem bánod, hogy idejöttél? – folytatta a vallatásom Wyatt.

- Azt sosem bántam.

- De örülsz, hogy itt vagy?

- Igen, szeretek itt lenni – mosolyodtam el őszintén. Nagyon szerettem.

- Itt találkoztunk először – érkeztünk meg a pályára.

- Nem semmi egy találkozás volt, egyeske és ketteske – vigyorodtam el.

- A mai napig nem tudom felfogni, hogy lehettem én a ketteske – merengett Keaton.

- A mai napig nem kaptam vissza a rajzomat – tettem hozzá fintorogva.

- Ennyire hiányzik vagy csak azért, mert pont nálam van? – húzta mindent tudó, beképzelt mosolyra száját Keaton.

- Tulajdonképpen csupán az zavar, hogy ilyen zavartalanul lopkodod a képeimet – forgattam a szememet viccelődve.

- Ez egy elég régi sztori, fejezzétek be. Játszunk – állította meg az alakulófélben lévő vitánkat Wyatt, és megindult a palánk irányába.

- Mit tennél velük, ha visszaadnám? Mennének a fiókba? – lépett közelebb Keat, tekintetét Wyatt távolodó alakjára szegezve.

- Hát, nem tagadom, hogy nem ezekkel plakátolom ki a szobám falát – húztam el a számat.

- Akkor meg, nem mindegy?

- És neked nem mindegy? – kérdeztem vissza.

- Nem.

- Nekem sem!

- Mi mást is mondanál – fordult felém Keat, mélyen a szemembe nézve.

- Mondjuk igent.

- Nem elméleti alapon gondoltam.

- Tudom.

- Muszáj mindig ellent mondanod? – sóhajtott egy nagyot Keat.

- A véremben van. Ugyanakkor ezt én is kérdezhetném tőled.

- Jó. Nem fázol?

- Egy kicsit.

- Akkor menjünk mozogni – simította kezét a hátamra, majd egy kicsit megtolt, hogy elinduljak.

- Oké.

Instagram: kollarbettiofficial