43. rész

- De jó újra itt lenni – került mellém a folyósón Wyatt hétfő reggel.

- Baromi jó – forgattam a szememet nevetve, mire belecsípett az oldalamba, ennek hatására pedig egy kissebbet ugrottam oldalra, ahol is beleütköztem valakibe.

- Ilyen jó kedved van, hercegnő? Már reggel ugrándozol – gúnyolódott Keaton, elvéve kezét a derekamról, amivel reflexszerűen elkapott.

- Aha, nagyon boldoggá tesznek a hétfő reggelek – fintorogtam ironizálva.

- Gondolom, a matekdolgozat hozott ennyire lázba – folytatta Keaton, pontosan tudva, hogy sejtelmem sem volt a dolgozatról.

- Matekdolgozat – ismételtem elgondolkodva, mert nem akartam bevallani, hogy kiment a fejemből.

- Fogalmad nem volt róla.

- Dehogynem!

- Csak ismerd el.

- Nincs mit elismernem.

- És miből írunk? – váltott taktikát Keat.

- Tisztán emlékszem, hogy a deriválásból – jelentettem ki magabiztosan.

- Akkor arra is bizonyára tisztán emlékszel, hogy csak a jövőhéten írunk – húzta lassan ragadozómosolyra száját Keaton, mire egy jól irányzott mozdulattal vállon vágtam a füzeteimmel.

- Az agyamra mész – ingattam a fejemet.

- Csak szeretnéd – válaszolta, majd felgyorsított, és otthagyott minket.

- Hát, ezt bevetted – mondta végül Wyatt szórakozottan, aztán ő is lelépett.

Ott maradtam egymagam, a folyosó közepén, Keaton után bámulva.

Fekete csőfarmert viselt, sötétkék hosszúujjúval, amelynek ujjait könyékig feltűrte, félvállán a táskájával, egyik kezében pedig a kabátjával vonult az emberek között. Mondanom sem kell, hogy minden lány megfordult utána. Ezt a jelenetet nézve úgy éreztem magamat, mint valami tini, gimis filmben.

- Mit nézel? – állt elém Zay, teljesen kitakarva Keaton messzi képét.

- Téged – feleltem, mert már valóban ez volt az igazság.

- Már volt jelzőcsengő. Menjünk órára – karolt belém, és elindultunk matekra.

Mikor megérkeztünk, Keaton nem volt sehol, így egyedül csüccsentem be a padba.

- Zay! – szóltam a barátnőmnek.

- Tessék? – fordult hátra az első padból.

- Ugye nem ma írunk? – kérdeztem, mert felötlött bennem a gondolat, hogy talán Keat mégis átvert.

- Nem, csak a jövőhéten.

- Akkor jó, köszi – nyugodtam meg, és mivel becsöngettek, Zaylee előrefordult.

- Hiányzik valami? – érdeklődött az időközben megérkezett tanár.

- Keaton nincs itt.

- Csak késik – legyintett Wyatt.

Vajon merre kóborol?

- Más?

- Senki.

- Akkor kezdjük.

Nagyjából tizenötperc telhetett el az órából, mikor valaki kopogott, majd Keaton, egy elnézést a késésért szöveg és egy lap átadása után ráerősen mellém sétált és leült.

- Hol voltál? – suttogtam felé fordítva a fejem.

- Talán hiányoztam, hercegnő? – nézett a szemembe egy pillanat erejéig, aztán folytatta a kipakolást.

- Nem, csupán csak érdekelt – mondtam inkább előre nézve.

- De kíváncsi itt valaki.

- Na, jó. Felejtsd el, hogy megkérdeztem – vontam vállat, és elkezdtem másolni a táblát.

- Képtelen vagyok rá – érkezett a válasz.

- Akkor válaszolj.

- Arra is képtelen vagyok.

- Akkor legalább maradj csöndben.

- Miért vagy velem ilyen rideg? – kérdezte ártatlan képpel Keaton.

- Azt hiszem, már mondtam neked.

- Nem rémlik.

- Pedig csak fél órája volt.

- Ja, hogy az agyadra megyek?

- Okos fiú – simogattam meg a haját dicséretképp. Két másodperc elteltével összehúzta a szemeit, tekintve, hogy a kezem még mindig a feje tetején volt.

- Kösz, imádom a dicséret simogatást – kezdte a szokásos szarkazmusát. – Jutalom falatot nem kapok?

- Azt most nem hoztam – kezdtem volna elvenni a kezemet, de Keaton gyorsabb volt, elkapta a csuklómat, elvette a fejéről kezemet, és az ölébe rakta.

- Mit művelsz? – próbáltam kihúzni jobbomat a szorításából, de persze eredménytelenül.

- Nevezzük büntetésnek – célzott arra, hogy azzal a kezemmel kellene írnom.

- Mert nem adtam jutalomfalatot?

- Messze vagy az igazságtól, hercegnő – nézett mélyen a szemembe, majd előrefordult, és mintha semmi nem történt volna, elkezdte másolni a táblát, közben bal kezével a csuklómat fogva.

Egy ideig rángattam, próbáltam szabadulni, aztán feladtam. Ekkor pedig Keaton elengedte a csuklómat, lejjebb csúsztatta kezét, és ujjait az enyémekre kulcsolta.


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top