- Elég volt, Royce! Mindjárt csengetnek, mennem kell órára! - jelentette ki Zaylee, majd szavaihoz hűen elhagyta a terepet, ott hagyva engem egyedül a parkolóban.

- Nocsak, az eltévedt leány visszatért - került elő valahonnan Wyatt. De jó, alig vártam, hogy ő is tiszta zabos legyen rám.

- Nem rémlik, hogy eltévedtem - fintorogtam, mert minden káosz ellenére, ő itt mégiscsak Wyatt volt.

- Persze! - húzta lusta vigyorra a száját, és nem igazán tűnt mérgesnek. - Szóval, merre jártál?

- Miamiban - feleltem tömören. Csak eljutottunk ide is, az igazi indok. Wyatt is csak információért jött.

- Úgy értem, hol jártál igazából? - javította ki magát, de természetesen tovább játszottam az értetlent.

- Komolyan Miamiban voltam. A nagybátyámnál, Jacknél - magyaráztam, mintha Wyatt valóban erre lett volna kíváncsi.

- És mi okból mentél oda? - Na, végre egyenesen érdeklődött.

- Kellett egy kis szünet - fogalmaztam meg finoman az indokaimat, de tudtam, nem hagyja majd ennyiben.

- Szünet - ismételte elmerengve. - Miben kellett neked ez a szünet?

Már majdnem elmondtam neki, mert úgy éreztem, meghallgatna és megértene, de aztán megjelent mögötte Keaton. Bizony, Keaton Enoch. Az a Keaton Enoch, aki két hete megígérte, hogy nem hagy majd el. Az a Keaton Enoch, aki ezután megcsókolt, majd jól ott hagyott.

- Sziasztok! - sétált el mellettünk, gyakorlatilag egy fél pillanat erejéig ránk nézett, de meg sem állt.

- Szasz, Keat! - intett neki Wyatt, de tekintete továbbra is rám tapadt. - Szóval Royce?

Nyilván ezek után elment a kedvem, hogy bármit is megosszak vele, így csak megvontam a vállam.

- Semmi, teljességgel mindegy - távoztam ugyanúgy, ahogyan pár perccel ezelőtt Zay.

Sajnos az első óra matek, tehát amellé a Keaton Enoch mellé kellett ülnöm, aki... Nos, mindenki tudja, mit tett a galád.

Besétáltam a terembe, ahol Arlo és Arian azonnal lerohant.

- Szia, Royce! - köszöntek egyszerre, tökéletes összhangban.

- Sziasztok!

- Hogy telt a szüneted? - érdeklődött Arian kedvesen, nyilván nekik annyira nem fájt, hogy leléptem.

- Remekül, köszi. A nagybátyámnál töltöttem két hetet - meséltem, és mindvégig magamon érzem Keaton tekintetét, mely szinte lyukat égetett a hátamba.

- Klasszul hangzik! - lelkesedett Arlo.

- És ti mi jót csináltok? - kérdeztem, mert most rajtam volt a sor.

- Tudod, a csapat tagjainak nem nagyon szabad négy napnál többet távol tölteni. Azt is csak Karácsony közvetlen környékén - magyarázta csalódottan Arian.

- Ugyan miért? - ráncoltam a homlokom értetlenül.

- A téli szünet is tele van edzésekkel. Ez az utolsó évünk, most kell lenyűgözni az egyetemeket - folytatta az informálásomat Arlo. Ah, már mindent értek!

- Minden világos - mondtam, aztán becsöngettek, és a helyemre sétáltam.