- Unatkozom - mondta a szünetben Keaton a tollát kattogtatva.

- Te ilyet is tudsz? – tettettem egy totálisan ledöbbent fejet, mire vágott egy pofát.

- Igen, ilyet is tudok - utánozta a hanglejtésemet, megjegyzem, meglehetősen bénán.

- Nem is így beszélek! - háborodtam fel azonnal, mire gonoszul elvigyorodott.

- Süket vagy, vagy mi van? Nem hallod magad? Tökéletesen csináltam - húzta fel nagyképűen az orrát, mire felröhögtem.

- Ha látnád magad ilyenkor - intettem az arca felé nevetve.

- Bizonyára elkápráztatna a külsőm látványa - adta meg a helytelen választ beképzelten.

- Aha. Hát vagy nem - nevettem újra fel, miközben megérkezett az asztalunkhoz Wyatt és Zaylee.

- Mi a helyzet? - pattant fel a padra Wy, testével felém fordult.

- Keat unatkozik - tájékoztattam az eseményekről.

- Na, ne! Keaton Enoch? Unatkozik? - esett le Zay álla, tetszett, hogy hasonlóan túlzásokba esve reagált, mint ahogyan korábban én tettem.

- Árulkodós - duzzogott Keaton, és itt már komolyan meglepődtem, hogy ilyenre is képes.

- Keat szokott unatkozni - mondta Wyatt, lábait összefonva. Tény, hogy elég hülyén nézett ki ebben a pózban.

- Sőt egész gyakran csinálja - csatlakozott a beszélgetésnek nem annyira mondható eszmecseréhez Arlo.

- Ja, mikor untatja e világ halandó, alsóbbrendű embereinek viselkedése - informált minket Arian.

- Ez így logikus. Nem is vártam volna mást - ingattam a fejem sokatmondóan.

- Na, kösz - szájalt vissza azonnal Keat, mintha nem lett volna tisztában azzal, milyen is ő valójában.

- Ne legyél már ennyire gyerekes - intette le Zay, mire Keaton ismét pofákat vág.

- Nem vagyok az - hőbörgött mérgesen, de már nem igazán foglalkozott vele senki.

Valószínűleg nem is ő volt itt. Ez nem lehetett Keaton Enoch. Valami fura klón, aki elfelejtette, hogy a sikeres utánzás elengedhetetlen velejárója az arrogancia és az irónia.

- Üdvözlet nektek, átlagos emberek gyülekezete - jelent meg a padunknál Seraphina, kedvesen köszöntve társaságunkat.

- Seraph! - pattant le a padról Wyatt, nyomva egy puszit a lány arcára.

- Fúj! Ti jártok? - kérdezte undorodva Zay, a párocskát bámulva.

- Mi? Nem, dehogy - mentegetőzött azonnal Wyatt, ami lássuk be, kissé furán jött ki.

Seraphina elborzadt arccal állt mellette, hiszen gyakorlatilag a srác azonnal letagadta és amolyan "ez sosem fog összejönni" fejeket vágott. Ez azért is kellemetlen, mert Seraph mindeddig bizonyára pont ennek az ellentétére játszott. Plusz, jogosan merült fel a kérdés, Wyatt miért is tiltakozott ennyire hevesen.

- Na, jó skacok! - szólaltam fel. Itt az idő, hogy Royce Princeton a maga áldott zsenialitásával helyre pofozza a dolgokat. - Üdvözlésképp szokás puszilgatni egymás édes orcácskáját.

- Fú, hercegnő! Te miket nem mondasz - találta meg végre elveszett egyéniségét Keaton, jól beszólva nekem.

- Hagyjál már békén! Meg se próbálod oldani a szitut – vágtam pofákat, mire egyetértően bólogatott.

- Nem igaz - jelentette ki flegmán.

- Persze - hagytam rá szórakozottan, Wyattet és a két lányt figyelve.

- Ne hagyd már így rám - akadt fel ismét Keaton, átesve egy újabb hirtelen személyiség hasadáson.

- Ki vagy te? - bámult rá egyszerre mindenki.