Búcsú az igazitól...

Este van.
Tökéletes csend honol,
e környék teljesen gondtalan,
s csak állok az ablakban mereven.
Azon mélázván, mikor jő a vég,
mikor lesz az a nap, mikor többé
nem láthatlak,
de közben rájövök, te itt vagy,
s nem ott, és én is itt vagyok még.
Ezért mondom százszor, sőt ezerszer, ha kell.
Szeretlek.
Nem mint barátot,
kis porontyot, hanem mint
Istent a hívők, vagy mint a pap a misebort...
S ha kell, bármit megteszek, hogy csak még egyszer
szorítsd lelkem, és engedd, hogy igazán szeresselek.

Én mindig szeretlek benneteket.