Nem láttam, hogy ki volt az aki leszedte rólam. De szerencsés vagyok, annak ellenére, hogy nem érdemeltem meg, hogy megmentsenek. 

Folyamatos ütések érték a beszállítómat. Mikor már eszméletlen volt, és féltem, hogy meghalt leállítottam a srácot. Megfogtam a vállát, majd elkezdtem húzni. De meg se moccant. Szerintem észre se vette, hogy hozzá értem. 

De még a pólón át is éreztem, hogy a bőre olyan mint Alexnek. Ugyanolyan, semmi hőt nem sugároz magából. 

-Akárki is vagy, elég lesz. Nem akarom, hogy egy drogost találjanak nálam. Főleg nem holtan.-a hangomra megállt egy pillanatra. Felnézett de a sötét miatt nem tudtam kivenni a vonásait. Csak annyit éreztem, hogy ez a bizonyos illető elég izmos. 

Nem mondott semmit, csak megfogta a pólójánál fogva Franket. Kihúzta a házból majd vissza se nézve ment az utcán. Nem lennék most Frank helyében. Nem csak szarrá lett verve, de a teste is tele lesz horzsolásokkal a beton miatt. 

A megmentőm után néztem míg le nem kanyarodott az utca végén. Valakinek most nagyon hálás lehetek.

De nem foglalkoztam ezzel tovább. Mikor a dohányzó asztalra néztem, hogy megvan-e a cucc, nem láttam sehol. Fenébe. Elvitte magával az idegen. De lehet, hogy csak a földön van. Átkutattam az egész helyiséget de nem találtam meg. 

-A kurva életbe.-káromkodtam magamba. Nem elég, hogy kereshetek új elosztót, de még az adagom is eltűnt amivel kibírnám a holnapi napot. Bár mivel velem lesz egy olyan gyönyörű szemű isten nem biztos, hogy szükség lesz rá. 

De a történtek miatt olyan fáradt lettem. Nem volt már erőm az ágyamhoz elmenni. Egyszerűen csak lefeküdtem a kanapéra. Beszippantott az álmok világa. 

A balesetről álmodtam, mintha ott lennék. Túlságosan is valóságosnak tűnt. Hajnalban sikítva keltem fel. A hajam nedvesen ragadt a tarkómra és a homlokomra. A könnyeim végig folytak az arcomon. Nem az első alkalom, hogy ez megtörténik velem.

Ilyenkor mindig elmegyek fürdeni majd futni. Ma sem tettem másképp. A fürdőbe lépve nem találtam semmit a tükörre írva. Hála a jó égnek. Vettem egy hideg fürdőt. Nem lett sokkal jobb, de legalább már nem vagyok izzadt. 

Kiszálltam a kádból majd egy törülközőt tekertem magamra. Egy kicsit csúszós volt a kő, de megoldottam, hogy sérülés nélkül jussak el a szobámba. Felvettem a futó ruhámat majd kivánszorogtam a szobámból. A kezemre csatoltam a telefonomat és indítottam valami edző zenét. Miután elfordítottam a kulcsot a zárban elindultam arra, amerre az idegen az este.

Épp egy sikátoron vágtam át, mikor meghallottam valami furcsa zajt. Egy kuka megül jött. És tudom, most mindenki magában mondja, hogy ne menj oda te idióta. Mert mindig itt halnak meg az ártatlan és tudatlan lányok. De túlságosan is kíváncsi vagyok a zajra, amit még a zenén túl is hallottam. 

Mikor odaértem a kukához megpróbáltam elmozdítani. Nem ment könnyen, a kerekei kivoltak törve mintha valaki túlságosan is erősen tolta volna vissza a falhoz. De ha egy hangya elbírja a súlya többszörösét akkor Én is. Csak akarat kérdése. 

Magamfelé kezdtem húzni a hatalmas kukát. Egy kis erőlködés után megmozdult. Mikor más teljesen elhúztam a faltól odamentem megnézni mi is van ott. 

Nem tudtam felfogni. Egyszerűen lehetetlen, hogy pont vele. Pont tegnap óta. Egy gyilkos mentett meg tegnap? Egy kegyetlen gyilkos. Frank itt fekszik a lábaim alatt. És nem lélegzik. És még csak enyhén fogalmaztam. Amit a patkányok műveltek egy éjszaka alatt a holttestével az nem semmi. Harapás nyomok mindenhol. 

Biztos a zajt is a rágcsálók okozták amire felfigyeltem. Mindjárt hányok. Teljesen felkavarodott a gyomrom. Ez is csak velem történhet meg. Ezen a napon. Tipikus Én. Meg se lep. Gyorsan elkezdtem hátra felé lépdelni, nehogy a holttestes okádjam le. 

Miután egy sarokban végeztem, és kiadtam magamból mindent elővettem a telefonomat. Rögtön hívtam a rendőrséget. 

-Halló, a Londoni rendőrséget hívta. Miben segíthetek?

-Van itt egy holttest. És Én nem tudom, vagy hogy mit is kéne...., vagy ahh....

-Hölgyem nyugodjon meg. Hol van jelenleg?

-Nem tudom, de megnézem.-és elkezdtem szaladni a sarok felé, ahol láttam egy utca táblát.-Fouberts Place. Többet nem látok. Sajnálom.

-Nem baj, kiküldök egy csapatot. Kérem maradjon ott, míg ki nem hallgatják. 

Miután letette a nő éreztem, hogy a pánik roham kerülget. De nem azért mert Frank meghalt, hanem mert drog árus volt. Mi van ha engem és Őt kapcsolatba hoznak. Tegnap elég sokszor hozzám ért...és a titkos megmentőm is...

Míg ezen gondolkoztam egy rendőr autó kanyarodott be. Itt a végem, nem elég a mai nap, még le is csuknak. Pedig Én igazán nem tettem semmit, a családom megölésén kívül.

Két fiatal zsaru szállt ki a kocsiból. De nem is igazán figyeltem rájuk. Éreztem, hogy az egyik elmegy mellettem és leguggol Frank mellé. A másik hozzám jön és elkezd beszélni. De mintha csak víz alatt lennék. Nem hallok semmit. 

De egyszer csak vissza térek a valóságba és újra érzékelem a valóságot. 

-Hölgyem, hogy hívják?

-Scarlett Pearce.-mondom halkan. 

-Hogy talált rá a holttestre?

-Én csak a szokásos kocogásomra indultam. Épp bekanyarodtam ebbe a sikátorba mert itt rövidebb a haza út, mikor meghallottam valami furcsa zajt. 

-Igen? Kérem folytassa.-és eközben írt egy kis jegyzet füzetbe.

-Utána gondoltam megnézem mi lehet az. Kicsit kíváncsi típus vagyok. Mikor kihúztam láttam meg a férfit.-majdnem kimondtam, hogy Frank. De akkor már biztos lett volna a lebukás.-Rosszul lettem, és miután kihánytam magam a sarkon, hívtam önöket. 

-Köszönöm a segítségét.-átadott egy névjegy kártyát.-Ha valami más eszébe jutna kérem hívjon fel. De akkor is ha nem.-és kacsontott egyet. Basszus, hogy valaki ilyen helyzetben is képes flörtölni. Azért ahhoz kell pofa. 

Elvettem de nem mondtam semmit. Még vártam egy kicsit, és mikor vissza jött ennek a pojácának a tásra, megkérdeztem, hogy elmehetek-e.
Nem volt ellenvetésük. De elkérték a számomat. Az volt az indok, hogy a nyomozás alatt még kereshetnek. 

Ezután elindultam haza. Futottam mintha kergettek volna. Talán így is volt, a démonjaim. Ez volt a második alkalom, hogy láttam egy holttestet. Az első az egyetemen volt. De az nem volt tele harapás nyomokkal. És tudtam, hogy nem egy gyilkosság áldozata.

Már láttam a házamat mikor kezdtem megnyugodni. De ha jól láttam egy idegen kocsi parkolt előtte. Vagyis nem is idegen, tegnap ezzel a kocsival jöttem haza.

Szóval már ennyi az idő? Justin már itt is van értem?

Nem figyelt mikor mellé értem. Gondoltam bekopogok az ablakon. Erre persze felkapta a fejét. Elmosolyodott mikor leesett neki, hogy Én vagyok az. Kinyitotta az ajtót és amikor kilépett ölelésre nyitotta a karját.