-Még is ki a fene vagy te?-néztem rám, most már dühösen.

-Elnézést, milyen udvariatlan vagyok. A nevem Wonsik. Az anyukád férje voltam.

-Az nem lehet. Anyámnak csak egy férje volt.

-Látom sosem beszélt arról, mi történt előtte, mi előtt megismerkedett apáddal.

-Miről beszél?-néztem rá kérdő szemekkel.

-Gyere kicsi Seohyeon, mesélek neked valamit.-azzal elengedte a hajam és leült az egyik fotelbe.

-Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vámpír. Ez a vámpír mindig is lenézte a halandókat. Azt gondolta, ostobák és csak haszonállatok. Majd megismerkedett egy ember lánnyal. Elkezdett kötődni hozzá és végül szerelmes lett belé. A lány is hasonló érzelmeket táplált iránta.Majd összeházasodtak. Telt-múlt az idő. Végül a lány megszökött, mert szerelmes lett egy halandóba. Elhagyta régi szerelmét. Hatalmas harag gyűlt a vámpírban, megesküdött, hogy bosszút áll a lányon, amiért elhagyta. Végzett a férjével, majd később a lánnyal is. Ennek a lánynak született egy gyereke a halandó férjétől. A vámpír Őt is meg akarta ölni, de valamilyen csoda folytán mégis életben maradt. EZ A GYEREK TE VAGY SEOHYEON!

Teljesen lesokkoltam. Hogyan lehetséges ez? Anyám ennek az alaknak a felesége volt? Akkor lehet, hogy nem is balesetben halt meg?

-Miattad halt meg az anyám. Akkor mégsem baleset volt?

-Elég könnyű volt úgy beállítani, hogy csak egy szerencsétlenségnek tűnjön.-vigyorgott gonoszul.

Nem bírtam tovább, a földre rogytam és elkezdtem zokogni. Jungkook rögtön odarohant és átölelt. 

-Mit akarsz tőlem?-ordítottam sírva a fotelben ülőnek.

-Ó drágám, csak annyit, hogy meghalj.

-Azt nem engedem.-állt fel mellőlem Jungkook.

-Nézzenek oda, a hős lovag. Egy halandó védelmére kelsz? Nem ezt tanítottam neked fiam! Hová lett az a Jungkook, akit büszkén neveztem fiamnak?

-Nem akarok olyan lenni, mint te! Már nagyon rég óta figyelem Seohyeont. Beleszerettem, apám!

-Jajj, az én drága fiam szerelmes!-kiáltott fel és összecsapta tenyereit.

-Nem engedem, hogy bántsd! Ha kell, ez életem árán is megvédem!

Szemeim kikerekedtek. Jungkook szeret? És mire célzott, hogy régóta figyel? Ekkor beugrott egy emlék.

-----Visszatekintés-----

Beszaladtam az erdőbe és leültem a földre. A könnyeim záporoztak szemeimből. Egyszer csak meghallottam egy hangot.

-Miért sírsz?-felnéztem és megláttam egy kisfiút, régies ruhában.

-Mer egyedül vagyok. Anyukám meghalt.-temettem arcom a tenyereimbe.

-Nagyon sajnálom.-leült mellém és megsimogatta a hátam.-Gyere! Nem kéne egyedül lenned itt. Veszélyes.-a karomnál fogva felhúzott a földről.-A barátaimmal éppen bújócskázunk. Van kedved csatlakozni?

-Igen.-töröltem le a könnyeim.

-Én Jungkook vagyok. Téged hogy hívnak?

-Seohyeon.

Ezek után mindig visszajártam és kerestem, de hiába. Végül felhagytam ezzel a szokással és tovább léptem.  

-----Visszatekintés vége----

Az a kisfiú az erdőben, Jungkook volt. Végre megtaláltam.

-Sajnos nem engedhetem, hogy együtt légy egy halandóval. Kénytelen vagyok magammal vinni.-állt fel Wonsik és megindult felénk.

-Csak a testemen keresztül!-ugrott elém Jungkook.

-Ám legyen.-ezzel a szemei vörösbe fordultak.

 Egy határozott mozdulattal megindult felénk. Erre a többi hat fiú is észbe kapott. Mind körém gyűltek és megpróbáltak megvédeni. Wonsik egy egyszerű mozdulattal mindet félrelökte. Végül rám nézett, a nyakamnál fogva magához húzott és a másik pillanatban már egy teljesen más helyen voltunk. Egy pince helységben. Nagyon sötét volt csak egy apró ablakon szűrődött be a fény.

-Üdvözöllek a kastélyomban, drágám!-súgta bele a fülembe.-Remélem tetszik a szoba, mert ez lesz az új otthonod.-azzal a falnak vágott, megfogott két láncot, amik a falhoz voltak  rögzítve és megkötözte a kezeimet.-Érezd magad otthon!-egy gonosz mosoly jelet meg az arcán. Sarkon fordult és kiment.

Most mihez kezdjek? Nagyon félek! Kérlek Jungkook, ments meg!

Annyeong chinguk!!!

Tudom nagyon hosszú lett a rész, de nem tudtam rövidebbre írni. Vajon Jungkook meg tudja menteni a lányt? Mi célja Wonsiknek Seohyeonnal? A kövi részből kiderül. Remélem tetszett. Csapassátok a kommenteket! Minden véleményt tárt karokkal várok.

Szép napot kis chinguim! Legyetek jók!

Annyeong!