Jungkook szemszöge

Amint bezáródott az ajtó, Namjoonnal elindultunk a földszintre. Már mindenki a hallban volt.

-Minden rendben ment?-kérdezte Hoseok.

-Igen-mondta Namjoon.

Egy perccel később egy hatalmas villám csapott be a kastély elé. -Hát akkor, nézzünk szembe az ördöggel.-gondoltam. Az ajtó két szárnya kivágódott egy erős széllökés kíséretében. Majd megláttuk Őt, ahogy szépen lassan besétál az ajtón.

-Lassan új helyet kéne keresnem nektek, ez a kóceráj kezd egy kicsit szétesni.

-Ezt mondtad 40 évvel ezelőtt is.

-Mit ácsorogtok itt? Hát így kell köszönteni az apádat? Hogy tanítottalak Jungkook?

A szememet forgatva, féltérdre ereszkedtem.

-Isten hozott itthon apám!

-Ezt már szeretem.

-Szerintem menjünk az étkezőbe.-mondta Jin.-Uram....-hajolt meg és az ajtó felé mutatott.

Mind bementünk az étkezőbe és leültünk -természetesen apám ült az asztalfőre.

-Látogatásom oka nem csak a vörös holdfogyatkozás volt. Hanem, hogy beszéljek veled fiam. Egy nagyon fontos dologról lenne szó.

-Hallgatlak.

-Helyes. Szóval, az a szóbeszéd járja, hogy Seulgi lánya mégsem halott és valahol a környéken tartózkodik.

-Az hogy lehetséges? Hiszen megölték a családjával együtt.

-Ezek szerint a lánya mégis csak életben van.

Seulgi az apám első felesége volt és halandó. Miután Ő megszökött, vette el anyámat. Feleségül ment egy ugyan csak halandó férfihez és lett egy gyerekük. Apám mindenhol kereste, hogy megölje, amiért elhagyta. Körülbelül 5 évre tűntek el, a férjét megölték. Utána rá 3 évre Seulgivel is végeztek apám emberei. Ezek szerint a lány -valami csoda folytán- megmenekült.

-Fiam, valamit eltitkolsz előlem. Jól sejtem?

-Nem tudom miről beszélsz.

-Akkor miért érezni a kastély 100 km-es körzetében az emberszagot?-vigyorodott el gonoszan.

Erre felkaptam a fejem. Nem lehet, hogy kiszagolta Seohyeont. Még én sem érzem, pedig az én szaglásom a legjobb hetünk közül.

-Te tényleg ennyire naiv vagy, hogy azt hitted nem szagolom ki?-azzal fogta magát, felállt a helyéről és kirontott az étkezőből. Mind rohantunk utána, amilyen gyorsan csak tudtunk. Nem bánthatja! Nem teheti! Mikor beértünk a könyvtárba, apám már a hajánál fogva vonszolta ki Seohyeont a szobából.

Seohyeon szemszöge

Lépteket hallottam. Megkönnyebbültem, hogy elmúlt a veszély és kijöhetek. Mosolyogva vártam, hogy nyíljon az ajtó és Jungkook várjon rám. Amint megláttam, ki is áll az ajtó túloldalán, teljesen lefagytam. Jungkook apja volt az. A világ leggonoszabb vigyora volt az arcán.

-Lám lám, ki a kis vendégünk?-felém nyúlt és a hajamnál fogva ráncigált ki a kis helyiségből. Amint kiléptem, szemben találtam magam a hét fiú döbbent arcával.

-Vedd le róla a kezed!-üvöltötte Jungkook.

-Miért tenném? Ez csak egy halandó. Mit ér nekünk egy egyszerű halandó? Csak egy vérrel teli tasak, ami arra vár, hogy valaki lecsapolja. Ó, most látom csak! Pont úgy nézel ki mint Seulgi. Az illatod is pontosan ugyan olyan.

-Honnan tudja az anyám nevét?-kérdeztem remegő hanggal. Már a sírás kerülgetett.

-NE! Ezt nem hiszem el. Meg van a kis árva, elveszett Seohyeon!

A fiúk mind ledermedtek. Mégis ki ez az alak? Honnan ismeri az anyámat és engem?

Annyeong everybody!

El is hoztam a következő rész. Remélem tetszett. A kövi részben kiderül mi lesz Seohyeon sorsa. Csapassátok a véleményeket kommentben.

Hamarosan jövök az ujjabb résszel. Legyetek jók kis chinguk!❤️

Annyeong!❤️😘