Néhány perc ügetés után, egy kis tóhoz értünk. Körülötte egy sűrű erdő terült el, a távolban pedig egy gyönyörű hegylánc nyújtózott a magasba.

Lassítottunk, ahogy odaértünk a tó partjára. A nap sugarai kellemesen felmelegítettek, közben enyhe szellő játszadozott tincseimmel. A csenget csak a lovain fújtatása, a levelek susogása és a madarak csicsergése zavarta meg.

-Tetszik?

-Gyönyörű!-ámultam el. Képes lettem volna az egész napot ott tölteni és elmerülni a látványban.

-Hol tanultad ezt?-jött az újabb kérdés.

-Mit?

-Hogy, hogy ennyire értesz a lovakhoz?

-Anyukámtól tanultam. Ő is imádta a lovakat. Amikor kicsi voltam, szinte minden héten lovardába jártunk.-mosolyodtam el az emlékeken.

-Miért csak jártatok? Mostanában nem értek rá?

-Anyukám 8 éves koromban meghalt.-komorodtam el.

Mikor ránéztem, egy döbbent arcot láttam.

-Sajnálom.

-Semmi baj, már nem fáj annyira, ha feljön a téma.-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Á..jut eszembe! Hallottam mit tett veled Jungkook. Nagyon sajnálom, próbálom őket nevelni, de nem nagyon hallgatnak rám.

Ahogy kimondta ezt a mondatot, éreztem, hogy minden vér kifut belőlem. Akaratom ellenére is visszaemlékeztem, ahogy bemocskolt. Undorodtam az egésztől.

-Menjünk vissza!-fordultam meg.

-Rendben.

Gyorsan vissza ügettünk, a lovakat bevittük az istállóba, majd a ház felé vettük az irányt. Elköszöntem Jintől és rögtön a szobámba mentem. Lehuppantam az ágyra és csak a plafont bámultam. Könnyek gyűltek a szemembe és végül álomba sírtam magam.

Arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja.Mikor kinyitottam a szemem, Hoseokot láttam meg.

-Bocsáss meg! Szólni akartam, hogy elkészült a vacsora.-amint kimondta ezt, ledermedtem.

-Hány óra van?

-Este 6.

Szóval 4 órát aludtam.

-Hogy, hogy nem ébresztettetek fel előbb?

-Jin jött fel ebéd előtt és mikor látta, hogy alszol, szólt, hogy senki ne ébresszen fel. Viszont most már ideje enned is valamit. Úgyhogy...-állt fel az ágyról, ahol eddig ült.-Hölgyem.-nyújtotta felém a kezét egy hatalmas vigyor kíséretében.

Ez a jelenet engem is egy mosolyra késztetett. Kezemet az övébe helyeztem. Észrevettem, milyen hatalmas keze van. Kb háromszor akkora volt, mint az enyém. Felhúzott és elindultunk az étkező felé.

Beérve mindenki ránk kapta a tekintetét. A két üres hely felé sétáltunk és leültünk. Az asztal-akár csak reggel- zsúfolva volt ételekkel.

Vacsora után elindultam a szobámba. Már majdnem odaértem, mikor valaki elkapta a csuklómat és behúzott az egyik szobába.

-Hiányoztam, kiscicám?-vigyorgott az arcomba Jimin.

-Mit akarsz?-kérdeztem tőle remegő hanggal.

-Nem egyértelmű?-kérdezett vissza, kivillantotta hosszú szemfogait.

-Kérlek, ne!-gyűltek könnyek a szememben.

-Ó drágám....ne félj! Meg sem fogod érezni.

Ezzel a mondattal a nyakamhoz hajolt. Ajkaival végig simított a vékony bőrfelületen. Egy másodperccel később belém mélyesztette szemfogait. A fájdalomtól felsikítottam. Iszonyatosan fájt, de mikor elkezdte a véremet szívni, még nagyobb fájdalmat okozott.

-Könyörgöm! Elég!-kezdtem kapálózni. Egy mozdulattal összefogta a két csuklómat és a fejem fölött a falhoz szorította. Minden kezdett elhomályosodni. A testem egyre nehezebb lett. Ha Jimin nem tartott volna, akkor biztos a földre esek. Már az ájulás szélén voltam, mikor nyílt az ajtó.

-Jimin, szeretnék valamit kérde....-Hoseok lépett be. Egy pillanatra ledermedt.-Park Jimin!-üvöltötte és a falhoz vágta. Mielőtt összerogytam volna, Hoseok elkapott.

-Fiúk! Valaki segítsen!-kiabált. Felkapott és elindult velem a szobám felé.

-Mi történt?-futott oda Jin, Namjoon és Taehyung.

-Jiminnek elborult az agya és megtámadta Seohyeont.

-Mi lenyugtatjuk Jimint.-mondta Namjoon és már el is mentek.

-Jin, te gyere velem!-mondta Hoseok.

A szobámba érve, letett az ágyra. Nagyon gyengének éreztem magam. Hallottam mindent, amit mondtak, de annyi erőm sem volt, hogy pislogjak. Jin leült és elkezdett vizsgálni.

-Nehéz megmondani, meddig szívta a vérét, de az biztos, hogy minimum 3-4 percig.

-Túl fogja élni?

-Elég sok vért vesztett, de túl éli. Csak pihennie kell. Illetve, nem ártana adni neki egy kis vért.

Jin elment, Hoseok odaült mellém és a kezemet simogatta. Pár perc múlva Jin visszajött egy tasak vérrel és egy pohárral. Levágta a zacskó egyik sarkát és a tartalmát a pohárba töltötte. A következő pillanatban Jungkook jelent meg az ajtóban.

-Tae mondta mi történt. Hogy van?-kérdezte aggódva.

-Nagyon gyenge. Vér kell neki.

-És hogy akartok neki adni?

-Jobb ötlet híján, megitatjuk vele.-mutatta fel a poharat.

-Jin, túl gyenge. Nem tudjuk így megitatni vele. Fel sem tud ülni.-mondta Hoseok.

-Majd én.-mondta Jungkook. Jin odaadta neki a poharat. A szájába öntötte tartalmát, majd leült az ágyra. Közelebb hajolt és ajkaimra tapadt. Abban a pillanatban megéreztem a tipikus, vasas ízt. Amint megittam, jobban éreztem magam. Közben Jin és Hoseok kiment a szobából.

-Kérlek, ne halj meg! Szükségem van rád!-súgta oda a kezemet simogatva.

Annyeong!

Itt a kövi rész! Vajon Jungkook szerelmes lett? Jimin leáll a kis akcióival? Kiderül a következő részből. Addig is komiban jöhetnek a vélemények! Remélem tetszett.

Köszönöm a figyelmet!

Annyeong!