Mikor kiléptem a szobámból, fogalmam sem volt, merre van az étkező. Elindultam a földszintre. Amint leértem, megláttam a hatalmas kétszárnyú ajtót, amit tegnap a kijáratnak véltem. Gyorsan körbenéztem, tiszta-e a terep. Mivel nem láttam senkit, gyorsan odarohantam az ajtóhoz.

-Zárva van, mielőtt az gondolnád, hogy megszöksz.-hallottam a hátam mögül. A hirtelen hangtól megugrottam. Mikor szembe fordultam vele, Namjoon unott arcával találtam szemben magam.

-Inkább gyere enni!-ezzel hátat fordított és elindult a bejárattal szemben lévő ajtó felé.

Jobbnak láttam követni az utasítását, mivel a sok vérszívás miatt teljesen legyengültem. Beléptünk a terembe. Egy hatalmas asztal fogadott, aminél akár 20 ember is elfért volna. Az ajtótól balra lévő fal szinte csak ablakokból állt. A jobb oldali falnál egy márvány kandalló foglalt helyet. Ittlétem alatt azt vettem észre, hogy ebben a házban -inkább kastélyban- elengedhetetlen egy flancos csillár. Ez alól az étkező sem volt kivétel. (Képzeljetek el egy hatalmas kristály csillárt :P)

Már mindenki a helyén ült, mikor beléptünk.

-Na végre! Már azt hittem nem is jöttök.-állt fel Jin.-Seohyeon, ülj Hoseok mellé.-utasított és az említett személy melletti helyre mutatott.

Mivel nem volt már szabad hely, ahol teríték lett volna, így leültem a szőkés-vöröses fiú mellé.

-Egyél, ami jólesik!-szólalt meg Hoseok.

-Akkor, jó étvágyat mindenkinek!-csapta össze a tenyerét Jin.

Abban a pillanatban mindenki elkezdett enni. Az étel mennyisége egy hadseregnek is elég lett volna. Ahány tál annyi fajta étel.

-Nem eszel?-jött a hang mellőlem.

-Akkora a választék. Ennyit hogyan bírtok megenni?-fordultam oldalra kérdő tekintettel.

-Ki mondta, hogy mindent megeszünk?-jött a kérdés az asztal másik oldalán ülő Yoongitól.

Inkább figyelmen kívül hagytam az előbbi felszólalását.

-Kóstold meg a macaront! Valami isteni.-mondta Hoseok.

Hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy salátát fogok enni. Magam elé húztam a tálat és kiszedtem egy kisebb mennyiséget a tányéromra. Egy kis tartóban találtam hozzá szószt is. Töltöttem magamnak egy pohár narancs levet is és nekiláttam az evésnek. A reggeli befejeztével, mindenki ment a maga dolgára.

-Seohyeon!-szólt utánam valaki. Megfordultam és Jin állt velem szemben.

-Szia!-köszöntem neki mire elmosolyodott.

-Lenne kedved sétálni a kertben?

-Miért is ne.-kicsit vonakodva, de belementem.

Egy gyönyörű, nagy kert fogadott, mikor kiléptünk az épületből. Pont velünk szemben volt egy hatalmas szökőkút, két oldalán lépcsőkkel. Az oda vezető ösvény mellett különböző színű és fajtájú virágágyások helyezkedtek el. Több sétány is vezetett a kert közepére. Távolabb egy másik, külön álló épület nyújtózott az ég felé.

-Az ott az istálló.-mutatott az épület felé Jin.

-Vannak lovaitok?-csillant fel a szemem.

-------Visszatekintés-------

7 éves voltam. Izgatottan ugráltam, mikor anyuval elmentünk a lovagolni.

-Jól kapaszkodj, kincsem!-intett óva anyu, miközben segített felszállni a nyeregbe.

-Rendben, eomma!-feleltem hatalmas vigyorral.

Anyu nagyon értett a lovakhoz és imádott lovagolni. Szorosan fogta a gyeplőt és már indultunk is. Megtettünk néhány kört a pályán, majd a fáradtságtól kimerülve szálltam le. A helyemet anyu vette át. Én csodálattal néztem, ahogy körbeügetett a pályán.

-Eomma, egyszer majd én is úgy akarok lovagolni, mint te!-rohantam hozzá csillogó szemekkel.

-Majd ha nagy leszel, megtanítalak.-simogatta meg a fejem egy kedves mosollyal.

-----Visszatekintés vége-----

-Persze, hogy vannak.

-Esetleg megnézhetném őket?

-Gyere!-intett és elindultunk.

Beléptünk, egy csomó kíváncsi szempár szegeződött ránk. Hatalmas istálló volt. Húsz lónak elég box volt bent, de csak kilencnek volt lakója. Az egyik ló kifejezetten izgatott lett érkezésünk láttán. Jin odalépett és megsimogatta.

-Szia pajti! Hogy vagy?

-Gyönyörű ló!-csodaszép állat volt. Fehér volt, mint a frissen esett hó.

-Ő az én lovam, Atlasz.-mutatta be nekem.

-Szia Atlasz!-nyújtottam felé a kezem. Először megszagolt, majd a kezemhez simította a fejét.

-Kedvel téged.-mosolyodott el Jin.-Megmutatom a többieket.

Egy boxszal arrébb, egy korom fekete ló volt, a homlokán egy fehér folttal.

-Ez itt Démon, Taehyung lova. Ez Cloud, Namjoon lova.-mutatott a mellette lévő szürke, fekete sörényű lóra.

-Az ott Herceg, ő Hoseok lova.- mutatott a szemben lévő boxra.

-Az ott Néro, melette Cody, Jimin és Jungkook lova.

Már csak két box maradt, aminek nem ismertem a tulajdonosát.

-Ők ketten pedig Főnix és Gold.-mutatott az utolsó két lóra.-Goldon kívűl mindegyik csődör.

-Annyira gyönyörűek.-odasétáltam Gold boxához.

Csodálatos ló volt. Sosem láttam még ilyen szépet. A szőre, -mint a neve is mutatja- már majdnem arany színű volt. Egy kis fehér folt volt a homloka közepén. Felé nyújtottam a kezem, de félénken elhúzódott.

-Ne félj tőlem, nem foglak bántani.-súgtam oda neki.

Egy kicsit közelebb jött, megszagolta a kezem, majd hagyta, hogy megsimogassam.

-Ez hihetetlen! Hogy csináltad?-ámult el Jin.

-Csak beszéltem hozzá. Miért?-néztem rá értetlenül.

-Sosem engedi, hogy bárki hozzáérjen. Túlságosan félénk és nem bízik szinte senkiben.

-Esetleg megpróbálhatnék felülni rá?

-Ha felrakod rá a szerszámokat, semmi akadálya!

Kinyitottam a box ajtaját, majd kivezettem a lovat. Egy kicsit hátrálni kezdett a szerszámok láttán.

-Nyugi, semmi baj.Vigyázok rád.-kezdtem el simogatni a hátát. Érezhetően nyugodtabb lett. Már nehézség nélkül raktam fel rá a nyerget és a kantárt. Miután végeztem, kivezettem az istállóból.

-Várj! Kihozom Atlaszt.-kiáltott utánam Jin.

Megvártam míg felnyergeli Atlaszt és már hozta is kifele.

-Gyere! Mutatok egy helyet.-szólt oda és felmászott a nyeregbe. Én is ugyan ezt tettem és már neki is iramodtunk.

Annyeong mindenki!

Ahogy megígértem, itt a kövi rész. Remélem tetszett. Mint mindig, komiba jöhetnek a vélemények.

További szép napot mindenkinek! 

Annyeong!!