Seohyeon szemszöge

Mikor magamhoz tértem, egy nagy teremben voltam. Egy étkezőnek tűnt, hatalmas asztalok voltak mindenhol, szépen megterítve, kidekorálva. Nem láttam tisztán, mivel eléggé sötét volt, csak kintről szűrődött be a Hold gyenge fénye.

Hirtelen beugrott mi is történt. Azon kaptam magam, hogy én az asztal tetején fekszem, megkötözve, a szám is be volt kötve. Nem volt körülöttem egy lélek sem.

Próbáltam segítségkérően kiabálni, de csak erőtlen nyöszörgés lett belőle. 

-Jaj drágám, ne fészkelődj! A végén még leesel és megsérülsz. Nem volt szép dolog megfosztani engem az unokámtól. Ezért egy kis büntetéssel készültem.-ekkor kettőt tapsolt, kigyúltak a fények. Körülöttem egy csomó ember, díszes ruhákban és álarcokban.

-Hölgyeim és uraim! Ezennel bemutatom a kilencedik vámpírhercegnőt, Ravana Lezabel ükunokáját, a trón huszonharmadik örökösét, Park Seohyeont!-mindenki levette a maszkját és elkezdte az agyarát villogtatni. 

Minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak, de nem sikerült. Egyszerre vagy százan rontottak nekem, én pedig csak vergődtem, mint egy partra vetett hal. Csak egy valamire tudtam gondolni: "Jungkook, hol vagy? Kérlek ments meg!"

-Anya!-hallottam meg egy ismerős hangot. Minji. A terem másik végében ült, egy kisebb ketrecben.

Ekkor kivágódott az ajtó és megláttam hat alakot. Rájöttem, hogy a fiúk azok. Elkezdték szó szerint darabolni a népet, végül hozzám fértek és eloldoztak.

-Jól vagy?-szedte le a kötést a számról Jin.

-Igen, de Minji...-fordultam a ketrec felé, de ott már nem volt senki.-Hová tűnt?-rogytam össze és elkezdtem sírni.

-Biztos Wonsik magával vitte.-jött oda mellénk Namjoon.

-Seohyeon!-jött mögülünk egy ismerős hang. Hátra fordultunk és megláttuk Jungkookot.

-Jungkook!-szaladtam oda hozzá és a nyakába borultam. A könnyeim csak még inkább elkezdtek záporozni.-Elvitte....elvitte Minjit.-alig bírtam megszólalni.

-Figyelj, ki fogunk találni valamit. De nem most és nem itt.-mondta, majd felkapott és elindultunk a kastélyba.

Mind összegyűltünk a nappaliban, kivéve Namjoont. Ő a könyvtárba ment, hogy kutakodjon.

-Vajon mit akarhat Wonsik Minjivel?-kérdezte Yoongi.

-Talán valamire fel akarja használni.-mondta Taehyung.

-De mire?-kérdezte Jimin.

-Te nem hallottál semmit?-kérdezte Yoongi felém fordulva.

-Nem, semmit nem mondott. Csak velem kapcsolatban.

-Mit mondott?-kérdezte Jin.

-"A kilencedik vámpírhercegnő, Ravana Lezabel ükunokája, a trón huszonharmadik örököse."

-Az nem lehet.-mondta Jungkook.

-Mi ez az egész? 

-Körülbelül az 12. században a világban négy vámpír család uralkodott, a Ravana, a Samael, az Abigor és a Nimue. A  családok élén Ravana Lezabel, Samael Alaric, Abigor Zagan,  Nimue Lamia álltak. A Ravana családból kerültek ki a legerősebb vámpírok. Egy napon viszont Zagan fellázadt, egyedül akart uralkodni. Végül kirobbant egy háború, viszont a Ravana család oldalán senki sem harcolt, mivel Zagannak sikerült a többi családot a Ravana család ellen fordítani. Úgy tudtuk, hogy a Ravana család már kihalt. 

-Akkor hogyan lehetnék én az ükunokája?

-Fogalmam sincs.-mondta Jin.

-Lehetséges, hogy egy ága a családnak még is fent maradt.-mondta Hoseok.

-Nem csak lehetséges, hanem biztos.-jelent meg Namjoon egy könyvvel a kezében.

-Nam, mit találtál?-kérdezte Jin.

-Ezt.-tette le a könyvet, hogy mind jól lássuk. Ott volt Ravana Lezabel családfája. Ahogy nézegettem, észrevettem egy ismerős nevet. Hwang Seulgi. Az anyám neve volt ott.

-Nézzétek!-mutatott anya nevére Namjoon.

-Az anyád neve.-mondta Jungkook.

-Mit keres ez itt?

-Ezek szerint még is Ravana Lezabel leszármazottja vagy.-mondta Taehyung.

-De ez még nem minden. Ezt nézzétek!

-Ez egy prófécia.-mondta Jimin.

-Mégpedig nem akármilyen. Ez a prófécia Minjiről szól.

-Ezt hogy érted?-néztem Namjoonra értetlen fejjel.

-Felolvasom. "Ravana Lezabel születésének nyolcszázhetvenedik fordulóján feltűnik egy hajadon, ki a kiválasztottat hordja a szíve alatt. A tizedik vámpírhercegnőt, maga Ravana Lezabel reinkarnációját. E hercegnő hatalmas erővel rendelkezik, melyet ép elme nem foghat fel. Szavára a halottak kikelnek sírjukból s újra az élők közt találnak helyet. Viszont ereje elenyészhet, ha vérét veszik s az ő vérének hordozója megszerezheti végtelen hatalmát." 

-De ezzel még mindig nem derítettük ki, hogy mi a célja ezzel az apámnak.-mondta Jungkook.

-Gondolj csak bele, ha megszerzi Ravana Lezabel erejét, nem jelent majd neki nagy problémát, hogy olyanra formálja a világot, amilyenre ő szeretné.

-De ezzel még mindig nincs vége. Jungkook az te családod a Abigor családból származik. Mint tudjuk Zagan azért is fordult Lezabel ellen, mert az erejét akarta. Valamint az is célja volt, hogy a halandókat rabszolga sorba taszítsa. Ki más akarná ezt a tervet véghezvinni, mint az apád?-mondta Yoongi.

-Még a talpnyalóival sem, de ha még Minji erejét felhasználja, akkor sem lenne elég, hogy elfoglalja a világot.

-Kivéve ha feltámasztja az összes Abigort, akik a háborúban elhaláloztak.-mondta Jin.

-Meg kell tudnunk, hogy hol rejtőzik!-pattant fel Jungkook.

-Jungkook, nyugodj meg!-próbálta csitítani Hoseok.

-Nem! Nem tudok megnyugodni! Ha valami baja esik a kislányomnak, az sosem tudom megbocsátani, sem magamnak, sem az apámnak. 

-Meg fogjuk találni!-tette a vállára a kezét Jin.

-Nagyon remélem. 

-Át fogjuk fésülni az összes elhagyatott épületet a városban, az országban, ha kell, a világon is.-mondta Namjoon.

-Váljunk szét csapatokra! Az egyik csapatban leszek én, Taehyung, Hoseok és Jungkook. A másikban lesz Namjoon, Yoongi és Jimin.-mondta Jin.

-És velemi mi lesz? Nem lennék teher. Én is meg tudom védeni magam.-értetlenkedtem.

-Ez túl veszélyes számodra. Plusz valakinek ügyelnie kell a kastélyra.

-De....

-Kérlek...-ölelt magához Jungkook.-Nem szeretném, ha bajod esne. Nem bírnám ki, ha mindkettőtöket elveszíteném.-távolodott el és belenézett a szemembe.

-Rendben.-hajtottam le a fejem.

-Ne aggódj! Visszahozom lányunkat.-állam alá nyúlt, felemelte a fejem és megcsókolt.

-Csak egy kérésem lenne.

-Mi lenne az?

-Ne csak a lányunkat hozd haza épségben, hanem magadat is!

-Megígérem.-mosolygott rám.

-Jungkook, induljunk.-mondta Namjoon.

-Rendben.-adott egy utolsó csókot. Olyan volt, mintha örök búcsút intet volna. Az összes szeretete és féltése benne volt abban az egy csókban. 

Végül mind elmentek, én pedig egyedül maradtam és csak reménykedni tudtam, hogy mind épségben visszatérnek Minjivel együtt.

---Két héttel később---

Jungkook szemszöge

Hosszas keresgélés után végre sikerült információkat szereznünk.

Pont egy régi kastélyt kutattunk át, mikor apám két csicskása megtámadott minket. Az egyiket elintéztük, a másikat kikérdeztük.

-Hol van az apám?-kérdeztem mérhetetlen dühvel a hangomban.

-A kicsi trónörökösnek hiányzik a pici lánya.-kezdett el gúnyolódni, mire a nyakánál fogva felkentem a falra.

-Kérdeztem valamit, te köcsög! Hol van az apám?-üvöltöttem bele az arcába. Ekkor már megijedt és elkezdett kapálózni. 

-N-nem tudom. Minket itt hagyott, hogy őrizzük a kastélyt, míg távol van.

-Mire kell neki a lányom?

-Nem tudom.-vergődött tovább, mint egy nyomorult féreg.

-Akkor egy kicsit segítek, hátha eszedbe jut. Taehyung, tépd le a karját.-Taehyung cselekedett, ahogy kértem. Egy pillanat alatt kitépte annak a szerencsétlennek a karját. Fájdalmasan üvöltözött miközben ömlött a vére.

-És most mond el szépen, mit tervez apám?

-F-fel akarja támasztani Z-Zagant é-és az összes Abigort. 

Egymásra néztünk a srácokkal. Bekövetkezett, amitől a legjobban féltünk. Végezetül kitekertem a nyakát, hogy a pokolra küldjem a többi hozzá hasonló közé.

Üzentünk Naméknak, hogy sikerült infót szerezni.

Elindultunk vissza a birtokra, hogy találkozzunk a többiekkel. Remélem minden rendben van otthon, remélem Seohyeon jól van.

Két óra múlva meg is érkeztünk. Bementünk, majd a nappali felé vettük az irányt. Megnyugodtam, mikor láttam, hogy minden rendben van és mindenki a nappaliban ül.

-Jungkook!-szaladt hozzám az én egyetlenem és szorosan átölelt.

-Annyira hiányoztál szerelmem!

-Te is nekem.-csókolt meg.

-Később ráértek romantikázni!-mondta Yoongi.

Mind leültünk és belekezdtünk.

-Sikerült megtudnunk, hogy az apám fel akarja támasztani az Abigor családot.

-Sejtettem-mondta Namjoon.

-Most mit csináljunk?-aggódott Seohyeon.

-Gondolkodjunk, az apád valószínűleg ott van, ahol az Abigorokat eltemették.

-Hmmm.....

-Megvan! Goyangtól nem messze van egy hatalmas hegy, a Bukhansan. Tudtommal a vámpírcsaládoknak volt ott egy temetkezési helye.-mondta Hoseok.

-És tudtommal egy kastély is van. Biztos ott rejtőznek.-mondta Jin.

-Akkor mire várunk?-állt fel Tae és elindult.

-Semmire!-mondta Seohyeon.

-Várjatok! Találjunk ki valami tervet. Ha csak úgy odamegyünk az kész öngyilkosság.-üvöltött rájuk Yoongi.

-Igaza van, nem mehetünk csak úgy oda.-helyeselt Namjoon.

-Akkor mit csináljunk?-fonta össze a kezeit Tae.

-Először is ülj le!-mutatott a vele szemben lévő kanapéra Jin.

Tae leült Hoseok mellé és mind elkezdtünk agyalni.

-Először is kéne pár szövetséges. Mi nyolcan kevesek vagyunk.-mondta Namjoon.

-Meg is érkeztek.-jött egy hang az ajtó felől. Mind odakaptuk a tekintetünket. Ott állt Lori körülbelül harminc emberrel az oldalán.

-Lori!-ugrottam fel.

-Gondoltam jól jön az erősítés.-nevette el magát.

-Akkor lássuk azt a tervet!

Hello mindenkinek!

Itt a kövi rész. Remélem tetszett. Tárt karokkal várom a kommenteket. Hamarosan jövök a kövi résszel.

Legyetek jók, sok puszit és ölelést küldök nektek!

Sziasztok!