Egyre inkább csak éreztem a fájdalmat, ami az alfelemből már az egész testemre kisugárzott.

-Fiúk! Valaki jöjjön gyorsan!-üvöltött Lori miközben engem óvatosan elfektetett a kanapén. Hoseok és Jin rohant le az emeletről.

-Mi történt?-kérdezték egyszerre. Jungkook is berohant a konyhából.

-Gyorsan vigyük az emeletre! Namjoon mondta, hogy van egy orvosi szoba.-Jungkook odajött, felemelt és elindult velem az emelet felé. Mögöttünk a többiek caklattak felfelé. Jungkook berúgta az egyik ajtót és ott letett egy ágyra.

-Hoseok, menj ki! Jin te segíts nekem! Jungkook....-fordult felé Lori kérdő tekintettel.

-Maradok.-jelentette ki.

-Akkor fogd meg az egyik kezét! Jin hozz vizes rongyot!

Már üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de Jungkook jelenléte mégis valahogy megnyugtatott.

-Semmi baj kincsem. Minden rendben lesz.-nyomott egy puszit a kezemre, majd tovább simogatta.

---Fél órával később---

Jungkook szemszöge

Fél órás szenvedés után már nem kellett sok, végül megszületett a mi kis hercegnőnk. Szerelmem kimerülten lihegett hátradöntött fejjel. Homlokán izzadság cseppek csillogtak.

Először engem ért a megtiszteltetés, hogy a kezembe foghattam a kislányom. Olyan apró volt és törékeny. Nagyon féltem, hogy bármelyik pillanatban valami baja eshet. Seohyeon rám nézett és elmosolyodott. Odahajoltam hozzá és adtam a homlokára egy puszit.

-Köszönöm neked ezt a csodát.-simogattam meg az arcát.

-Ez mindkettőnk érdeme.-kuncogott.

Kopogást hallottunk az ajtó felől. Egy Hoseok és egy Jimin dugta be a fejét.

-Bejöhetünk?

-Gyertek!

Mindketten beléptek és odasétáltak mellénk. Büszkén mutattam nekik a kicsit.

-Láttatok már valaha ilyen gyönyörű csöppséget?-mosolyodott el Hoseok.

Most először éreztem, hogy mi egy család vagyunk. Egy nagy és boldog család.

---Két nappal később---

Még jó, hogy nincs szükségünk alvásra. Seohyeon a szülés óta nagyon kimerült és sokat alszik. Ezért az éjszakai műszak rám maradt. Szerencsére itt vannak a fiúk is és persze Lori, nagyon sokat segítenek. Áldom az eget hogy nem voltam túlzottan makacs.

A névválasztásban végül is sikerült megegyeznünk. Én külföldi nevet akartam, de Seohyeon erősködött, hogy ő igen is szeretné, ha hangullal is leírható lenne. Úgy döntöttük Minji lesz a neve.

Nyugodtan ücsörögtünk hárman a kanapén. Az ölemben életem értelme, kezében pedig a mi kis hercegnőnk. Éppen aludt a drága mi meg csak mosolyogva néztük.

-Hogy lehet ennyire gyönyörű?-simogatta meg a baba fejét.

-Pont mint te. Gondolj bele, ha felnő, ugyan olyan erős és gyönyörű lesz mint te.-adtam egy puszit a homlokára.

Hirtelen Jimin rohant le a lépcsőn.

-Most hívott Namjoon, azonnal indulnunk kell vissza Koreába!

-Megőrültél?-üvöltöttem rá.

-Jungkook, a többieknek szüksége van ránk!

-Nem fogok visszamenni! Nem fogom kitenni a családom veszélynek!

-Ha nem jössz vissza, a családodnak fordítasz hátat. Mi is a családod vagyunk Jungkook!

-Jungkook, Namjoonnak szüksége van rád.-mondta Seohyeon.

-Nem akarlak itt hagyni. Még mindig gyenge vagy a szülés miatt. Mi van ha valami bajod esik?

-Lori itt lesz velem. Nem lesz semmi baj! Menj és segíts a többieknek.-meggyőzött.

Gyorsan összepakoltunk a fiúkkal. Majd egy hosszadalmas búcsú után elindultunk a reptérre.

---Egy hónappal később---

Seohyeon szemszöge

Minji elkezdett fény sebességgel nőni. Egy hónap alatt megtanult járni és már az első szavait is kimondta. Igaza volt Wonsiknek. Már most úgy néz ki, mint ha 5 éves lenne. Lori szerint hamarosan vörös hold lesz.

Egy hónapja nem hallottam a fiúk felől. Nagyon aggódom értük. Remélem nem történt semmi baj és csak azért nem adnak életjelet, mert nagyon elfoglaltak.

A gondolataimból a boldogan felém szaladó Minji szakított ki. Én kint ültem míg ő a hóban játszott. Néha alig bírom követni. Egy kis energia bomba. A kezében két kis dobozkát tartott.

-Anya nézd!-mutatta nekem.

-Ez micsoda? Kitől kaptad kincsem?

-Jihun bácsi adta nekem és azt mondta ez a tiéd.-nyújtotta felém az egyiket. Jihun a sofőrünk volt, mindig ő hozta a postát, ő fuvarozott minket és ő is vásárolt be.

Kinyitottam az apró dobozkát egy csodaszép, arany rózsa medál volt benne és egy kis üzenet.

"Remélem tetszik az ajándékod. Személyesen akartam volna odaadni, csak most nagyon sok dolgunk volt, de kezd minden megoldódni. Holnap utazom vissza. Szeretlek.
Jungkook."

A szemeimben könnyek jelentek meg. Végre egy hónap után visszajön. Már annyira hiányzott. Ránéztem Minjire, aki egy rózsaszín plüss nyuszit tartott a kezében. Felkaptam és bementünk a házba. Minden fel volt díszítve és az asztalon egy csomó minden. Mi történt itt? Egyszer csak Lori jött ki a konyhából.

-Milyen volt kint?

-Kellemes, de mi ez a sok dekoráció?

-Ne mond már, hogy elfelejtetted.-tette keresztbe karjait.

-Fogalmam sincs miről beszélsz.-értetlenkedtem.

-Akkor felvilágosítalak. Szenteste van.-megcsapott a felismerés. December 24.-e van. Akkor ezért kaptunk ajándékot Jungkooktól.

-És ezt mind te hoztad össze?-mutattam körbe.

-Azért egy kicsit csaltam.-írt le egy kört a bal mutatóujjával.

El is felejtettem, hogy Lori egy bájoló. Neki meg sem kottyan egy ilyet összehozni segítség nélkül. Nem csak az orvosláshoz és varázsitalok készítéséhez, a varázserejét hétköznapi dolgokra is tudja használni.

-Na gyertek enni! Különleges vacsorát csináltam.-kacsintott felém.

Bementünk az étkezőbe és leültünk. Ahogy ettünk Minji egyszer csak megszólalt.

-Vigyázz anya, fel fog borulni a pohár!-mutatott az említett tárgyra, mikor az teljesen stabilan állt a helyén. Ráadásul nem volt semmi a közelében, ami miatt felborulhatott volna.

-Ugyan már kicsim, nem borul az fel.-nyúlta volna a salátás tál után, de véletlenül a kezem neki ütközött a pohárnak és felborult.

-Ezt meg honnan tudtad drágám?-kérdezte Lori.

-Csak láttam pár perccel ezelőtt.-döbbenten egymásra néztünk.

-Meg is van a kicsi képessége. Látja a jövőt.-mosolyodott el Lori.

-Képessége?

-Ha egy gúlnak és egy vámpírnak gyereke lesz, annak képességei lesznek.

Hallottuk, ahogy éppen valaki kopogtat. Nem lehetett Jihun, mivel neki volt kulcsa a házhoz. Lori felállt és a bejárati ajtóhoz sétált. Én is felálltam, hogy megnézzem ki az.

-Anya, el kell mennünk, gonosz emberek közelednek.-húzogatta meg a ruhámat Minji.

-Micsoda?-a következő pillanatban egy hatalmas csattanást és egy férfi hangját hallottuk. Lori rohant be a szobába.

-Mennünk kell! MOST!-fogta oldalát, amiből megállás nélkül folyott a vér.

-Mi történt?

-Megtaláltak.-a másodperc tört része alatt jelent meg mögötte egy ismeretlen férfi és a falnak vágta. 

-LORI!

-FUSSATOK!

Megfogtam Minjit és elkezdtünk kifelé futni. Még jó, hogy gúl  vagyok, különben halálra fagytam volna. Minjiért nem aggódtam, mivel ugyan olyan volt mint egy vámpír, így akár egy pántos ruhában is szaladgálhatott volna a hóban.

Karomban a kislányommal futottam, amilyen gyorsan tudtam. Két férfi követett, és ordítottak. Bemenekültünk az erdőbe. Találtunk egy kisebb barlangot és elrejtőztünk. Hallottuk, ahogy a két férfi keres minket, majd elmennek. Pár percig hallgatóztam még, hogy biztosan elmentek-e. Kijöttünk a barlangból és visszaindultunk a házhoz. Egyik pillanatról a másikra előttünk termett egy harmadik férfi, majd elsötétült minden.

Jungkook szemszöge

Leszállt a repülő. Annyira örültem, hogy végre visszajöhettem. Jihun már várt a reptér előtt. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire felértünk a hegyekbe.

Mikor beléptem az ajtón, teljesen lesokkoltam. A nappali romokban hevert, a konyha szintúgy. Sehol senki. 

-Seohyeon!? Lori!? Merre vagytok!?-kezdtem bepánikolni.

Felrohantam az emeletre, nyöszörgéseket hallottam az orvosi szobából. Benyitottam. Lori ott feküdt a földön és ömlött a vér a hasából.

-LORI!-odarohantam hozzá, felvettem a földről és lefektettem az ágyra.

-H-ozd ide a-a zöld ü-üvegcsét.-mutatott a szekrény felé. Tettem, amit kért. Lori elvette tőlem az üvegcsét, majd megitta a tartalmát.

-Mi a jó élet történt itt?

-Megtaláltak minket.

-MI? HOL VAN SEOHYEON ÉS MINJI!?

-Nem tudom.-hajtotta le a fejét.

Több sem kellett. Rögtön lerohantam a lépcsőn, majd ki az ajtón és már szeltem keresztül az erdőt. Akármerre kerestem őket nem találtam senkit. Úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek a házhoz. 

Pont az ajtó elé értem, mikor valaki megszólított.

-Uram!-hátrafordultam és megláttam Jihunt egy nagyobb dobozzal a kezében.-Ezt önnek küldték.

Kinyitottam a dobozt és azt hittem menten a földhöz vágom. Két tárgy volt benne. Az egyik a kis plüssnyuszi volt, amit Minjinek küldtem, a másik pedig az a nyaklánc, amit Seohyeon tőlem kapott. Mellettük volt egy levél is a családom pecsétjével. Kinyitottam és olvasni kezdtem.

"Drága fiam!

Megszegted az egyességünket. Ezért meghívtam a kis barátnődet és szeretett kislányodat a birtokomra vacsorára. 

További szép napot."

Mérhetetlenül dühös voltam. Pont az ő emberei miatt kellett visszamennem Koreába. Szóval csak elterelés volt. Ez volt a célja. Nem tehetek mást, szembe kell vele néznem egyszer s mindenkorra végezni vele.

Berohantam a házba, összeszedtem minden fontos dolgot és Lorival együtt indultunk vissza a reptérre.

Annyeong mindenki!

Dráma dráma hátán. Vajon Jungkooknak sikerül megmentenie a családját? 

Remélem tetszett a rész. Jöhetnek a kommentek!

További szép napot mindenkinek!

Soook-sok puszit küldök nektek!

Annyeong!