Felébredtem, már az ágyamban feküdtem. Oldalra néztem és a szemem megakadt Jungkookon, aki eléggé aggódó arccal ült az ágyamon. Egyből jobb kedve lett, mikor látta, hogy felébredtem.

-Szia.-mosolygott rám.

-Szia. Mi történt? Csak annyira emlékszem, hogy reggelizni indultunk.

-Elájultál. Kb. 4 órán keresztül nem voltál magadnál. Figyelj valamit mondanom kell. Seohyeon, terhes vagy, a közös gyerekünkkel.-teljesen lesokkoltam.

-Gyerekünk lesz? Ez hogyan lehetséges, ha vámpírok vagyunk?

-Te nem vagy az.

-Mi?

-Nem vagy vámpír, egy gúl vagy.

-Ez mit jelent?

-A gúlok félvérekből lesznek, akiket megpróbálnak átváltoztatni.

-Én nem voltam félvér.

-De igen. A nemed is arról árulkodik, hogy honnan van a vérvonal. Az anyád vámpír volt.-nem tudom elhinni. Anya vámpír volt? Hogy nem tudtam erről?

-Akkor hogy nem éreztem azt a szomjúságot, mint most?

-A félvéreknél változó ez a dolog. Valaki ugyan úgy véren él és szomjúságot érez iránta, mint egy vámpír. Viszont vannak olyanok is, akik egyátalán nem éreznek szomjúságot. Ezek szerint, te ebbe a csoportba tartoztál.

Hirtelen egy hatalmas villám csapott be a kastély elé. Jungkook arcán ismét aggodalom jelent meg. Hallottuk, ahogy valami egy hatalmasat csattan, mintha valaki becsapott volna egy ajtót.

-Maradj itt!-utasított és kiment a szobából.

Túlságosan hajtott a kíváncsiság, ezért elindultam kifelé. A lépcsőhöz érve, hallottam Jungkookot, ahogy éppen üvöltözik valakivel.

-"Tűnj el innen!"

-"Több tiszteletet az apádnak!"

-"Mit akarsz tőlünk?"

-"Csak gondoltam meglátogatom a kis szerelmedet."

Elindultam lefelé a lépcsőn. Mikor Wonsik meglátott, egy gonosz vigyorra húzta a száját.

-Á...itt is van. Te változtál, érzem az illatodból. Hmm...gúl lettél. De még valami más rajtad.-végig mért, majd összecsapta a tenyereit.-Ezt aztán nem gondoltam volna. Fiam, mikor akartad elmondani, hogy nagypapa leszek? Meggondoltam magam. Lenne neked egy ajánlatom fiam.

-Én veled nem tárgyalok.

-Pedig kénytelen leszel. Ez a gyermek három hónapon belül meg fog születni. Egy hónappal a születése után eléri az emberi években mért öt éves kort. Születése napjától számítva kaptok egy hónapot, hogy vele legyetek és neveljétek. Viszont, ha lejár az egy hónap, eljövök és magammal viszem.

-Miért kéne ebbe beleegyeznem?

-Ha nem egyezel bele, mind ketten meghalnak.-mutatott rám. Teljesen lesokkoltunk. Hogyan tudja a fiát ezzel megzsarolni?

-Nem! Az egyetlen, aki meg fog halni az te vagy.-ugrott neki Jungkook, de Wonsik gyorsabb volt. Kitért az ütés elöl és az erejét bevetve mozgásképtelenné tette. A másodperc tört része alatt mögöttem termett és elkapta a nyakamat. Jungkook csak tehetetlenül figyelte az eseményeket.

-Nem megmondtam? Ne szegülj ellen az apádnak!-előkapott a zakója zsebéből egy tőrt. A mellkasomig felhúzta a felsőmet és a tőrt óvatosan végig húzta a hasfalamon, hogy ne okozzon sérülést.

-ENGEDD EL!!-üvöltött Jungkook.

-Én tettem egy ajánlatot. Ha nem akarod, hogy azok, akiket a világon legjobban szeretsz meghaljanak, nem lesz más választásod.-villantott egy gonosz fél mosolyt. Ismét végighúzta a tőrt, viszont most nagyobb erővel, így egy méretes vágás nyomot hagyva rajtam. A fájdalomtól felsikoltottam. Jungkook csak tehetetlenül nézte a kínzásomat. Éreztem, ahogy a sebből apró vér cseppek folynak végig a bőrömön.

-Rendben. Te győztél. Elfogadom az ajánlatodat.-kezdett el szipogni. Wonsik elengedte Jungkookot, majd engem, a földre rogytam.

-Öröm veled üzletelni fiam.-hajolt meg egy vigyor kíséretében.-Ne feledd mit mondtam! A születése napjától számított egy hónap.-fordult vissza mielőtt kisétált volna az ajtón. Nagy hanggal vágódott be utána.

Jungkook rögtön hozzám rohant és letérdelt elém.

-Jól vagy?-emelte meg az állam.

-Mit tegyünk most? El fogja tőlünk venni?-gyűltek könnyek a szemembe.

-Ki találunk valamit. Nem fogom hagyni, hogy megtörténjen. Ha kell, elmegyünk oda, ahol nem talál ránk. Ha kell, saját kezemmel ölön meg, de nem fogom hagyni, hogy ártson nekünk! Ígérem!-ölelt át és belecsókolt a hajamba. Én csak megállás nélkül zokogtam karjai között.

--Három hónappal később--

Jungkook szemszöge

Az elmúlt három hónap nyugodtan telt. Seohyeonnak már szépen gömbölyödik a pocakja. Lori sokszor meglátogatott minket, hogy megbizonyosodjon róla, jól van-e Seohyeon és a baba. Elmondása szerint kislány lesz. A mi kis hercegnőnk. Csak az szomorított el, hogy Lori szerint hamarosan megszületik. Azt mondta, maximum egy hét és megszületik. A fiúk segítettek megszervezni a költözésünket. Úgy döntöttünk Seohyeonnal, hogy Lorival, Hoseokkal, Jiminnel és Jinnel együtt elhagyjuk Koreát és Norvégiába megyünk. Namjoon azt mondta, az utazásai során talált egy gyönyörű, tágas házat a hegyekben, elzárva mindentől. Ott biztonságban leszünk. Az eredeti terv szerint csak mi ketten és Lori mentünk volna, de Namjoon meggyőzött, hogy vigyem magammal a fiúkat is, ha esetleg ránk találnának. Ma van az indulás napja. Mindenki összepakolta a cuccát és már az ajtóban álltunk. Elbúcsúztunk a többiektől és már indultunk is a reptérre.

Annyeong everybody!

Remélem tetszett a rész. Toljátok a kommenteket. Hamarosan jövök a következővel. Addig is legyetek jók.

Annyeong!