Jungkook szemszöge

Folyamatosan Seohyeont figyeltem. Egyszer csak elkezdett a légzése lassúlni, majd egyátalán nem vett levegőt.

-Ne ne ne ne ne! Seohyeon! SEOHYEON!!! Kérlek! Ne halj meg! NEM HAGYHATSZ ITT!!!-üvöltöttem zokogva, miközben a lányt szorítottam magamhoz.-Nem halhatsz meg!

Ezt nem tudom elhinni. Még azt sem tudtam elmondani, hogy mit érzek iránta. Életem legféltettebb kincsét most vesztettem el. Nem tudtam mást tenni, csak zokogtam.

-Jungkook-hallottam meg egy elhaló, gyenge hangot. Ránéztem a karjaimban tartott lányra. Szemei résnyire nyitva voltak.

-Édes Istenem! Seohyeon!-szorítottam ismét magamhoz. Most már nem a kíntól és a szomorúságtól záporoztak könnyeim, hanem a megkönnyebbültségtől és az örömtől.
-Annyira féltem. Soha többé nem akarlak halottnak hinni!

-Jungkook-mondta ki ismét a nevem. Az Ő szemeiben is megjelent egy-két könnycsepp.

Seohyeon szemszöge

Kezdtem magamhoz térni, de a szívem nem vert és nem kellett levegőt vennem. Két erős kart éreztem magam körül, ahogy szorít. Valami meleget éreztem lefolyni a vállamon. Könnyek voltak. Majd egy erőtlen hang is megütötte a fülem.

-"Nem halhatsz meg!"

-Jungkook-mondtam ki a nevét. Eltávolodott tőlem és a szemeimbe nézett. Sírt, nem is kicsit.

-Édes Istenem! Seohyeon!-ismét karjaiba zárt és magához szorított.
-Annyira féltem. Soha többé nem akarlak halottnak hinni!

-Jungkook-mondtam ismét nevét. Az örömtől, hogy újra látom és hallom a hangját, nekem is könnyek gyűltek a szemembe. Végül én is szorosan magamhoz öleltem. Így zokogtunk egymás vállán. Miután megnyugodtunk, elhúzódtunk és egymásra néztünk. Jungkook arca meglepettséget és rémületet tükrözött.

-Mi az?

-A-a szemed.

Bementem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Az én arcomon is hasonló érzelmek jelentek meg, mint Jungkookén. A szemeim a megszokott sötétbarna helyett, vörösben pompáztak.

-Ettől féltem.-az ajtó felé fordultam és megláttam Jungkookot az ajtófélfának támaszkodni.

-Mi ez Jungkook?

-Vámpír lettél.

-Micsoda?-egyszer csak egy fura fájdalom szerűt éreztem a torkomban. Köhögnöm kellett tőle.

-Mi ez?-mutattam a torkom felé.

-Szomjas vagy.-nézett félre Jungkook.

-Ti mindig ezt érzitek?

-Igen.-válaszolt szűk szavúan.-Gyere! Adok neked innivalót.-nyújtotta felém a kezét. Lementünk a konyhába. Jin éppen valamit ügyködött, Taehyung pedig a pulton ült. Mind ketten felénk néztek. Mikor megláttak engem, kikerekedett szemekkel rohantak hozzánk.

-Seohyeon!-üvöltötték kórusban és öleltek meg mind ketten.

-Hagyjátok!-"vakarta" le rólam őket Jungkook.-Innia kell.-megindult a hűtő felé és kivett egy tasak vért. Az egyik sarkát feltépte, egy pohárba töltötte és odaadta nekem. Habozva, de belekortyoltam a bíbor vörös folyadékba. Már nem éreztem a tipikus vasas ízt, kifejezetten édes volt.

-Isten hozott a vámpírok között!-karolta át a vállam Taehyung.

Az egész estét végig beszélgettük a fiúkkal. A szobámba igyekeztem, mikor egy kezet éreztem az enyémen.

-Gyere, mutatok valamit.-mondta és magával húzott.

-Jungkook hová megyünk.

-Mindjárt meglátod.

Vagy három szintet lépcsőztünk, végül kiléptünk egy óriási teraszra. Csodaszép volt a kilátás. Pont ráláttunk az erdőre. Már vége volt a holdfogyatkozásnak, de így is gyönyörű volt az összkép.

-Na, hogy tetszik?

-Ez egyszerűen mesés.

-Seohyeon, már rég el akartam mondani neked szemtől szembe. Amióta az erdőben találkoztunk, csak téged kerestelek. A fél szememet mindig rajtad tartottam. Nagyon sajnálom, amit azon az éjszakán tettem. Nem lett volna szabad. Ha visszamehetnék az időben, biztos másképp alakítanám.

-Jungkook, amióta találkoztunk az erdőben, folyamatosan kerestelek, de nem találtalak sehol. Igen, borzasztóan esett, amit velem tettél, de megbocsájtok.

Kezeim a nyaka köré fontam, Ő pedig a derekamat ölelte át. Arcával közelített, már csak miliméterek választották el ajkainkat egymástól.

-Seohyeon, tiszta szívemből és őszintén szeretlek!

-Én is szeretlek.

Ajkaink egymásra tapadtak. Szemvedélyes csókot váltottunk, majd alsó ajkamra harapott beinvitálást követelve. Meg is adtam neki az engedélyt. Nyelvével egy heves ám érzéki táncba hívta az enyémet. Nem is tétovázott tovább, kezei a fenekemre simultak, amitől belesóhalytottam a csókba. Combjaim alá nyúlt, azoknál fogva felemelt és a terasz korlátjára ültetett. Közben el nem engedve ajkaimat.

-Szerintem ezt inkább bent folytassuk.-váltam el tőle egy pillanatra. Lábaimat csípője köré csavartam, így indult el velem a szobám felé.

Annyeong kis chinguk! 👋🏻

Végül úgy látszik, mégis csak happy end lesz, de koránt sincs vége a sztorinak.😁Ha tetszett a rész, csapass egy komit. Minden véleményt várok. Remélem tetszett nektek.☺️😁 

További szép napot és legyetek jók, kis chinguk!

Annyeong! ❤️😘☺️👋🏻