-Sakura-chan, boldog 15. szülinapot! - hangzott Kakashi és Naruto kiáltása már messziről, amint meglátták a hosszú rózsaszín hajú lányt.
-Kakashi-sensei, Naruto, köszönöm szépen! - vigyorodott el szélesen a kislány. A két ninja elé rohant, de aztán pár méterre tőlük megtorpant. - Sasuke-kun hol van? - kérdezte izgatottan.
Kakashi-sensei és Naruto összenéztek, aztán a szőke fiú megvonta a vállát.

-Passz. - mondta nemtörődően.

-Ritka, hogy Sasuke késik. - dörzsölte meg az állát Kakashi. - Általában pontos.

Sakura lesütötte a szemeit.

-Remélem, nincs semmi baja. - mondta halkan.

-Semmi baj, Sakura-chan! - karolta át a lány vállát Naruto. - Majd én helyettesítem! - nevetett.

-Naruto! - Sakura úgy érezte a vérnyomása az egekbe szökik, és ennek levezetésére tökéletesnek találta a szőke srác fejét. Az öklével egy jól irányzott jobbost adva küldte el melegebb éghajlatra.

-Nos, azt hiszem, ma nem fog edzésre jönni. - szögezte le végül a szituációval mit sem törődve Kakashi-sensei. - Akkor Hetes Csapat, indulás.

Az edzés lassan telt. Főleg Sakura számára, aki már alig várta a mai napot. Azt hitte, a szülinapján legalább láthatja Sasukét, de nem így lett. Pedig az lett volna a legszebb ajándék.

Pár óra múlva, sötétedéskor, Kakashi véget vetett az edzéseknek.

-Ügyesek voltatok. Naruto, te figyelj majd a chakra kontrollnál arra, amit mondtam. Sakura, mint mindig, ma is tökéletes volt a kontrollod. - simogatta meg a lány fejét a férfi. - Ne búslakodj, még annyi szülinapod lesz. - mondta vigasztalóan.

-Köszönöm, Kakashi-sensei. Szép estét nektek! - búcsúzott el a lány és hazafelé vette az irányt.

A naplemente arany fényével megvilágította az utat, ahogy a lány sétált. Gyönyörű volt, de Sakura mégis szomorúan lépdelt. A szülinapján nem láthatta azt az embert, akit annyira szeretett volna. Egyre homályosabban látta az utat a könnyeitől, míg végül meg kellett állnia.

-Hülye Sasuke-kun... Pedig annyira akartalak ma látni... - szipogott a könnyeit törölgetve.

-Ki a hülye? - kérdezte bosszúsan egy hang a háta mögül.

Sakura szíve nagyot dobbant, ahogy hátrafordult.

-S-Sasuke-kun...? - kérdezte halkan a lány.

-Én vagyok, igen. - ráncolta a homlokát a fiú. - Miért is vagyok hülye? Amúgy is... - lépett közelebb és a pulcsija ujjával elkezdte letörölgetni Sakura könnyeit. - Miért sírsz?

-S-Sasuke-kuuun... - a lány elvörösödött, és megint elkezdtek a könnyei folyni. - Ú-Úgy örülök, hogy ma láthattalak... a sz-szülinapomon... tényleg nagyon...ö-örülök...

-Egek... - sóhajtott Sasuke. - Menthetetlenül idegesítő vagy. - mosolyodott el halványan és megfogta a lány kezét. - Hazakísérlek. - húzta be a nyakát szégyenlősen a gallérjába. - Tekintsd szülinapi ajándéknak.

Sakura a döbbenettől alig bírt megszólalni, de kis idő után letörölte a könnyeit, és boldogan hazasétált Sasukével.

Sok évvel később...

-Hahh, végre végeztem! - nyújtózkodott el Sakura az orvosi székében. Még lenyelte az utolsó korty kávéját, beletette a bögrét a mosogatóba, és átöltözött. A kórház vörös színben pompázott a késői naplemente miatt.
Sakura elsétált a nagy kórházi ablakok mellett néha meg-megállva köszönni egy-egy nővérnek, vagy orvosi ninjának, míg végül kiért a kórház ajtaján. Kint azonnal megcsapta az arcát a friss levegő, valamint a cseresznyevirágok illata, amik az évnek ebben az időszakában virágoztak.

-Tényleg... ma 28.-a van... - gondolkozott el a lány. - Ma van a szülinapom, talán meg kellene ünnepelnem valamivel...

Végül egy kis gondolkodás után szomorúan elmosolyodott. Minek? Mit érnek az ajándékok, amikor a legnagyobb ajándékot, amit tényleg szeretne, jelenleg nem kaphatja meg?
Lassan elkezdett hazasétálni. A naplemente megvilágította az utat, amin lépdelt.

-Ez teljesen olyan, mint az a szülinap. - nevetett keserűen. - Viszont... most hiába hülyézem le... nem fog itt teremni... - Sakura szemében könnyek gyűltek. Sasuke körülbelül egy hónapja hagyta el a falut, hogy bejárja a világot. Bárhol is van, most nem tud idejönni. Nem fogja letörölni Sakura könnyeit, nem fogja meg a kezét. - Sasuke-kun... látni akarlak... - nyöszörgött a lány.

-Te vagy az, Sakura? - Sakura reflexszerűen fordult meg a neve hallatára, és a döbbenettől a szája elé kapta a kezét.

-S-Sasuke-kun? Tényleg te vagy az? - sírt.

-Egek, már megint miért itatod az egereket a szülinapodon? - sétált oda Sasuke és a kabátjával letörölgette Sakura könnyeit. - Ezért jöttem haza, hogy így fogadj?

-S-Sasuke-kun! - Sakura nem bírta tovább és a fiú nyakába vetette magát. Sasuke hirtelen elvesztette az egyensúlyát és mindketten hátra estek. - A-Annyira boldog vagyok...! Én... tényleg...! Ü-Üdv Itthon!

Sasuke egy ideig csak nézte a lányt, majd halványan elmosolyodott.

-Már megint megríkattalak... Sajnálom. - simogatta meg Sakura arcát. - Még ajándékot sem hoztam neked.

-Nem kell! - vágta rá Sakura. - Nekem... Nekem az a legnagyobb ajándék, ha láthatlak!

-Sakura... - Sasuke ismét letörölgette a lány könnyeit. - Tudod, az, hogy láthatsz, nem igazi szülinapi ajándék. - mondta elpirulva. - Ugyanis nem egyedül te örülsz neki... hanem én is. - A fiú mielőtt a lány válaszolhatott volna, a két tenyere közé fogta az arcát és megcsókolta. Sakura belesimult Sasuke karjaiba, hiszen már olyan régóta nem látta. A fiú átfogta a lány derekát és szorosan magához ölelte. Amint vége lett a csóknak, Sasuke megszólalt.

-Megjöttem, Sakura. - mosolygott. - Boldog szülinapot.

-Sasuke-kun... üdv újra itthon. - nevetett Sakura.

„Az élet tartogat meglepetéseket: van, hogy azt mondja, csukd be a szemed, és fújd el a gyertyákat, aztán jól belenyomja a képedet a tortába, mielőtt kívánhatnál valamit. De! Néha, olykor, hébe-hóba azért sikerül elrebegned azt a kívánságot, és valóra is válik."
(Emery Lord)

***********

Remélem, tetszett ez a 20 perces munka. xd Sajnálom, tudtam volna jobbat is írni. Legközelebb egy új történettel jelentkezem. Addig is, minden jót mindenkinek ^^

Kép alkotója: すず (Suzu)

Műveit itt és itt találhatjátok meg (Pixiv/Twitter) : https://www.pixiv.net/member.php?id=15385760 / https://twitter.com/szk_s2_ss