Rossz érzésem van. Lehet, hogy boldogság tünékeny álma csókolt oly hosszan?

A GCDP irodája egy kurva csatatér volt még mindig. Sara Essen fáradtan és meggyötörten sétál fel az irodájába. Gordon és Bullock is csatlakozott hozzá.

-Főnök, miért van még mindig a Jerome szabadon?-kérdezte Jim értetlenül.

-Mert csak az anyja haláláért lehet elítélni. Ráadásul az új orvos szeretné megvizsgálni az Arkham-ban és én is élek.-sóhajtott megkönnyebbülten Essen.

-Ki kell hallgatni őket?-kérdezte Bullock.

-Jerome-mal kell beszélni. Bullock vigye haza Miss Valeska-t.

-Nem talál egyedül haza?-Essen összeszűkült tekintete egy az egyben hatásos volt, Harvey kalapját fejére csapva hagyta el az irodát.

-Kapitány, komolyan nem vonja felelősségre a tartály kocsi vagy a hat munkás halála miatt?

-Minden mellette áll Jim. Gallavan-t feldobta egy névtelen bejelentő, a bizonyíték mind csak azt támasztja alá, hogy az Eszelősök csupán eszközök voltak.

-Nem bízom benne. Rossz érzésem van és nem értek egyet a húgával sem.

-A testvére, neki ennyi elég.-dőlt el, óvatosan Esssen a székében.

-Tudja, hogy Jerome egy nagyon okos, manipulatív socihopata. Mi van ha Lénát is csak bábként rángatja? Főnök nyíltan csókolóztak, én jobban utána nézzek ennek.

Gordon elég indulatos volt, nem volt hajlandó beletörődni ebbe az egészbe. Még ha nem is a Valeska fiú volt ennek az egésznek a kitalálója akkor sem hagyhatja ennyiben. Az a dolog ami a fivér és nővér között volt teljesen elfogadatlan volt mind amellett, hogy polgár pukkasztó.

-Legyen de mindenről tájékoztasson amit megtud.

-Köszönöm.-fordult ki Gordon.

-Jim! Magára bízom Barbara Kean-t is.

Léna és Jerome eközben csendben vártak ami Lénát nem kicsit borította ki, hiszen bátyja nem szokott ilyen hallgatag lenni. Mosoly dőlt bele húga ölébe miközben rákezdett arra gyerek dalra amit kicsinek énekelgettek. Bár sok értelem nem volt. Léna simogatni kezdte Jerome fejét és ujjait lágyan a vörös tincsek közé vezette és így masszírozta fejét.

-Mi lesz most?-kérdeztem halkan, de te csak gyermeki mosollyal néztél rám a tekinteted ragyogott.

-Félsz?-kérdezted ajkaid lebiggyesztve.

-Téged féltelek.-feleltem halkan, de valamiért más voltál most.

-Léna milyen érzés volt gyilkolni?

A kérdésed mintha lyukat ütött volna belém, hiszen én csak téged védtelek. Felültél és közre fogtad az arcom, a homlokod az enyémnek támasztottad. A tekinteted az enyémbe kutakodott.

-Te tényleg nem emlékszel.-felelted letörten majd széles mosollyal az ajkaimnak estél eldöntve, -Nem baj, biztosan tudom, hogy emlékezni fogsz. Ha mégsem majd a pápaszemes emlékeztet ha megtalálod.

-Mire kellene emlékeznem? Miért akarod, hogy megkeressem?-teljesen összezavarodtam, mégis miről beszélsz.

-Fel kell ébredned Léna, szükségem lesz az én gyönyörű asszisztensemre.-mosolyogtál ördögien.-Ugye tudod, hogy szeretlek?

Bólintottam, te pedig egy újabb röpke csókot nyomtál az ajkaimra. Bullock topogva várta, hogy szétröppenjünk.

-Jerome, most felkísérnek és Essen kapitány kihallgat. Miss Valeska, Önt pedig személyesen hazaviszem. Persze csak ha nem bánja.

-Köszönöm.-feleltem és ahogy néztelek olyan furcsa érzésem lett.

Bullock mellett a kocsiban olyan volt mintha valami fontosra kellene emlékeznem, de nem megy. Csak a szavaidon kattogtam. Emlékezz, emlékezz Léna. Mire? Mit felejtettem el?

Sötétben tapogatózok. Nem tudom merre tovább, a kezed nyújtod s csak abba tudok kapaszkodni. Ha pedig emlékezni akarok meg kell keresnem Őt, de ha ezt megteszem... Még ha nem is szerettem a halálát se akarom, és te Jerome?