Hárman voltunk. Három különböző szív. Három különböző természet. Olykor úgy éreztem ketté szakadok. Végül rájöttem, mi ketten voltunk az egész kurva világ ellen. Vajon lehetünk most is így?

Ritkán de megesik, hogy Gotham-ben havazik. Gyönyörű, nagy hófehér pelyhekben. A tisztaság látszatát keltve e tisztátalan világban.

Gyerekként imádtam a bátyám és én bármeddig képesek voltunk kint játszani. Bármeddig csak ne keljen az Lila közelébe lenni. Egymásért voltunk, senkit sem érdekeltünk.

Számomra pedig már az mondat, hogy "anyja lánya vagy nem esik messze az alma a fájától" olyan volt mint a levegő. Pedig még csak kislány voltam, de már úgy gondolták én is léha leszek. A bátyám pedig egy "mocskos szörny", a drága Lila vagy Zack bácsi így definiálta.

Persze az öcsénk más volt. Mindig anyuci szeme fénye, a megszentségteleníthetetlen tökéletesség volt. Így sokadjára belegondolva megérdemelték egymást a részeges ribanccal. Mert Ö mindig hazudozott. Emlékszem azt állította, hogy bátyánk leakarta szúrni vagy felakarta gyújtani. Ezért nem kicsit verték meg. Rólam pedig mikor 8 évesek voltunk azt mondta, hogy flörtöltem az aktuális palijával vagy, hogy fenyegettem.

Megvert és lehordott mindenféle ribancnak. Ezután egyik napról a másikra az öcsénk felszívódott. Nap nap után éltük meg a kefélős, ivós, verős estéket. Amiért mi ott vagyunk, de a szeretett fia nincs. Alig tudtam mozogni a fájdalomtól. Zack bácsi életében először emberi volt. Engem valami leányiskolába vitt, de azóta sem láttam. Viszont így elszakadtam tőled. Te továbbra is azzal a kurvával maradtál.

Az intézményben hamar felfigyeltek rá mennyire fogékony vagyok a művészetre, az írásra így ebben találtam békés menedékre. Szerkesztő lettem, most pedig saját cégem van még ha nem is multi de saját. Nem számít milyen messze vagy. Nem telik el nap, hogy nem juss eszembe.

Az iroda ajtaján belépve Yelen már mosolyog és nyújtja is a kávém.

-Csodálatosan jó reggelt, Yelen.

-Neked is, Léna. Gyönyörű igaz? -biccent Gotham utcáira.

-Az, gyönyörű.-suttogtam

Széles mosollyal bevonultam az irodámba dolgozni. Ebéd fele Yelen sétált be és átvette a hírekre a kis készüléket.

'' Jerome Valeska brutális módon gyilkolta meg anyját. Jelenleg még mindig a GCDP központjában van. Bla bla bla.''

Ott volt a ribanc széthasított, vérben úszó teste ami mélyen belül felszabadított. Utána a rólad készült kép. Tudtam, hogy ha most nem teszek semmit akkor...Nem is tudom, de éreztem. Te is a magányban éltél mint én.

-Yelen, el kell mennem. Ha bárki keresne...

-Tudom, Miss Valeska házon kívül van. Gondoltam jobb ha tudsz róla.-mondta együtt érzően.

-Köszönöm.-fogtam meg a vállát.

Yelen és én ugyanabba a leányintézetben nőttünk fel így természetesen ismerjük egymás múltját. Ő neki sem volt egyszerű az apja tartozott a maffiának és drágán megfizetett érte. Don Falcone szíve megesett a rémült kislányon aki csak nézett maga elé és így került be hozzánk.

Az esernyőm felkapva elindultam a két utcával arrébb lévő GDPC központjába. Gyors telefont intézve a cég vérszívó ügyvédjével. Aki egy összeg benyögése után elvállalta az ügyet. A szívem hevesen vert. 10 év után végre újra láthatlak, magamhoz szoríthatlak, elbújhatok a karjaidba, az illatodtól ködös lehet az elmém. Bátyám a te védelmező lényed lett a drogom akár hányszor anyánk egy kicsit elvett belőlünk.

-Kisasszony miben segíthetek?-kérdezte maga Essen rendőrfőnök, aki éppen lent volt a többi rendőrrel.

Elmosolyodva a kezem nyújtottam felé.

-Jó napot, Léna vagyok. A Black Widow szerkesztőség tulajdonosa. És azért jöttem, hogy beszélhessek Jerome Valeska-val.

-Mi? Hölgyem ezt nem engedhetem meg.

-De hogy is nem Sarah Essen rendőrfőnök mivel én fizetem Dr. Steve Dendt-et, az ügyvédjét. Nos oda vezet vagy megkeresem.

Essen kapitány zavart arccal de a szobához vezetett. James Gordon és Harvey Bullock kint voltak és eszmecserét futtattak mekkora szörnyűséget tett a vörös őrült. Ez olyan sértő volt, hogy szívesen golyót repítettem volna egyesével a fejükbe.

-Fiúk hamarosan megérkezik a Mr. Valeska ügyvédje, Léna addig is beszélni szeretne vele.

-Sajnálom kisasszony de ez lehetetlen.-mondta a Gordon szikla szilárdan.

-Kislány ez egy őrült, brutálisan meggyilkolta az édesanyját.-mondta Harvey.

Halvány mosollyal néztem a két férfira. Elképzeltem az eseményeket, vajon könyörgött-e. Nem tehetek róla. Anyánk egy önző szörnyeteg volt.
Gordon-on láttam végig futott valami.

-Lila Valeska egy részeges kurva volt. Azt kapta ami kijárt.

A tekintete mintha valami megvilágosodás érte volna, megcsillant. Persze ez a három értetlen nézettek rám. Mit akarhatok egy gyilkostól. Van ami nem változik. Mi mindig így voltunk anyánk iránt, de ezt a hírekből is hallhattam így nem biztos a dologban Gordon abban amire gondol. Essen csak vállat vont, félmosollyal az arcomon nyomtam le a kilincset.

-Főnök, ez akkor sem jó ötlet.

Mondták kórusban, de én mit sem törődve velük beléptem. Semmi másra nem vágytam, csak hogy átölelhessem.